2010. január 3., vasárnap

equus caballus


Karácsony este elmentünk sétálni kettesben a környező dombokon, kertekben, gyalogutakon. Egyszer csak a sötétben megláttunk két óriási alakot és amint közelebb értek, rájöttünk hogy két nagy izmos ló. Én nagyon nagyon féltem. Két fekete ló szabadon az éjszakába és egy gyenge kerítés választ el tőlük, ha úgy támadna kedvük, simán eltaposnának. Félek a lovaktól, pedig ők se hinném hogy csak úgy megtámadnák az embert. Odajöttek és bámultak minket, kíváncsian. Talán várták hátha kapnak valami finomat, vagy csak csodálkoztak hogy né itt két ember akinek lámpa van a fején és világítanak a sötétben. Nem volt semmi félnivaló, mégis kértem páromat, hogy azért menjünk már, nem merek itt álldogálni - pedig valószínűleg szívesen megsimogattam volna a lovakat.

Akkor éjjel egy lóról álmodtam. Azt a lovat alaposan megverte valaki, úgy, hogy elájult, összeesett. Mikor helyrejött, akkor feldühödött. És elkezdett minden embert eltaposni, aki útjába került - kereste azt, aki elverte, hogy bosszút álljon. Erős lábaival dobogott a földön és elnyomta az embereket fekete selymes szőrrel borított masszív testével. A terepen sok ember volt akkor, nők és gyerekek is. Éjjel történt, mindenki menekült. Az ember, akit keresett a ló gyáván elbújt előle ahelyett, hogy szembenézzen vele és úgymond hagyta, hogy a ló más ártatlan embereknek ártson. Talált egy csűrt és elbújt benne. Odahívott másokat is, a ló épp a mező másik felén dobogott. Idővel mindenki bemenekült a csűrbe, viszont az ajtó hirtelen kiesett tokjából. A gyáva ember felbátorodott, kiment hogy visszaállítsa az ajtót. A ló meglátta és felerősödött dühvel felé kezdett robogni. Az ember épp időben helyreállította az ajtót és centire épp be is ugrott rajta és bezárta. Az emberek mind biztonságban voltak pillanatnyilag, de a ló elkezdte rugdosni az ajtót teljes erejéből. Nem fog sok időbe telni, míg betör rajta.

Következő reggel épp fogat mostam és eszembe jutott az álom, kezdtem összerakni a fejemben, hogy ne felejtsem el. Kinéztem az ablakon, és ott ment el az úton egy lány - lóháton. Gyönyörű, erős, fekete ló.

24 óra alatt háromszor jelent meg a fekete ló. s máig nem tudom miért.

2009. december 29., kedd

83

Sokmindent almodtam az ejjel, nagyon meglepett.

Felora vezetes utan tartunk egy szunetet. Setalas kozben talalkozom M-szal, megorulok neki, de kicsit furcsallom, hogy csak ugy megjelent, nem szolt, hogy mikor jon, hogy varjam a repteren meg ilyenek. Na de orulok, hogy itt van. Megismeri a tanaromat, es valahogy en kimaradok a kepbol, mintha nem is ertem jott volna M, es nem is velem kene foglalkozzon a tanar meg egy orat. Igy hat a vezetes az uj evre marad. Kozben ebben a kolozsvar-bukarest keverek varosban valami nagy esemeny keszul, sok limuzin jelenik meg, sot egyesek kis repulogepekkel erkeznek, a Iancului es a Muncii kozott le van zarva az ut, oda szallnak le, egyesek nagyon szepen, masok durvan, de senkinek sem lesz semmi baja, mert ezek a gepek rugalmas muanyagbol vannak :)
Kozben meg ir Nico messen, hogy megy Rioba, en meg azon gondolkozom gyanakvoan es feltve, hogy vajon csak Rioba akar menni, vagy onnan tovabb Guatemalaba, amirol lehet tudni, hogy ott nincs jo elete senkinek.
Marci is ott volt, es nem egyeztunk, nagyon idegesitett

Egy nagy epulet, es mindenki ott lakik. Vlad az utolso szal cigijet Aminak adja, aki az o utolso szal cigijet masvalakinek adja meg, tartozasbol. Az elso ajandek, udvarlas, a masik tartozas. Gyakorlatilag egyszerre adjak oda, Vlad Ami hata mogott all. Tiszta jo jelenet.

2009. december 28., hétfő

82

Egy uj varosban talalkozom Lacoval, o mar ismeri a helyet and he welcomes me.

Eloadast nezek egy magas toronyban a lepcson. Fentrol kezdodik, de egyre lennebb megyunk, mig le nem erunk a pince bejarataig. Az egesz beavatas szagu, legyel te is olyan, mint mi.. Kisse Osono-feeling, de mellette sok-sok jo, kedvem van hozza, lelkesedek, s izgat az a kis felelem, ami a beavatas utan var ram.. Tanacstalansag, fejvesztes, kacerkodas a gondolattal, ket szinesz megismerese, de szerencsere idoben megebredtem.

2009. december 27., vasárnap

81

Csomagolok, csomagolok sietve, közben mindegyre kérdem mamámtól, hogy hánykor van a vonat, azt mondja, nem tudja, megkérem nézze meg, de nem teszi, csak nyugtat, hogy úgyis elérem, sőt még otthon maradhatok akár két órát is, mert biztos csak utána van a vonat. És azzal én is megnyugszom, leveszek a tempóból, még kávézunk egyet [én amúgy nem kávézom]. Mikor végre elindulok,és elgyalogolok Parajdra az állomásig, kiderül, hogy félórája ment el az utolsó vonat Balavásár fele [ha jól tudom, ott nem is megy át a vonat]. Kétségbeesés, idegesség..

_____________________________________________________
You are what you dream.

2009. december 25., péntek

80

A lanyokkal egy koktel partin, nem tudom pontosan kikkel, de Cilka biztos ott volt. Sotetseg volt, mintha az egyik teremben egy rendes nagy koncert lett volna, s megsem volt zaj, csak olyan kellemes zongorazas hallatszott onnan, ahol en voltam. Szep terdigero ruhakban voltunk, pezsgoztunk, mindenkinek koszontunk, arcunkat arcukhoz kozelitettuk, de puszi nem volt, nehogy elkenjuk a ruzst. Es mintha-mintha szinhazi emberekkel lehetett ott talalkozni, de nem vagyok biztos benne.

2009. december 24., csütörtök

79

Lacival egy regi kolozsvari haz udvaraban. Neztem a haz falat, az omladozo vakolatot, a furcsamod nagyon tiszta ablakokat, es minden tele volt emlekkel, de mintha nem emlekeznek, es lattam Lacin, hogy benne minden-minden nagyon reszletesen megvan, es zavart, hogy bennem nincs, mert tudtam, hogy meg kellene legyen, biztos ott van, csak epp nem kerul a felszinre, s o megertoen mosolygott, es mondta, hogy 'gyere, meg mutatok valamit'.

2009. december 23., szerda

78

fiatal ujsagiro csajszi teleirja a fuzetet, publikalt s publikalatlan cikkek szinhazrol