9

Legyalogoltam a hegyről egész a katonai táborig. Mindenki aludt még a kapitányon kívül. Adott pár jó tanácsot, többek közt azt, hogy meneküljek az eső elől és motorral könnyebb közlekedni. Azzal is mentem vissza, és szerencsém volt, mert nem ért utol az eső. Lentről közben érkezett a főnökasszony, kerülgette ő is az esőt nagy ívben, és furcsamód hosszú nyári ruhát viselt és nem volt cipő a lábán. Valami lányok jöttek vele. Én ezt tudtam, pedig nem találkoztam vele. Amikor felértem a hegyre, kiderült, hogy ott kell maradjak, amíg le nem jár a koncert, mert szükség van rám az együttesben. L is zenélt benne meg még páran, akikre nem emlékszem. Egy kis fa emelvényre álltunk, előtte volt egy szabad tér a közönségnek, körbe pedig mindenféle dolgokat árultak, mint egy vásáron.

Én egy furcsa hangszeren játszottam, olyan volt, mint egy hosszú, lapos hegedű, de csak két húrja volt. Ilyesmi volt, mint a képen, csak hegedű, kéthúros és egy vonóval szólaltattam meg. Álmomban nagyon jól csináltam, pedig amúgy nem tudok én hangszereken játszani. S zenélés közben mintha megjelent volna valami vonzódás köztem és L között, de közte és egy másik lány között is, a végén pedig elment vele.

De nem gond, értem is jött valaki, és mielőtt elmentünk volna, megálltam az egyik standnál, ahol fonalat meg kötött sálakat árultak. Fonalat szerettem volna vásárolni, de mind nagyon drágák voltak, 50 lej körül, és az volt a furcsa, hogy drágább volt a fonal, mint a kész sál. Végül nem vettem semmit. Már kezdett nagyon elborulni az ég és elindultunk. Kicsit csalódott voltam, de azért örültem, hogy nem kell egyedül indulni. Mikor indultunk volna, láttuk a főnökasszonyt megérkezni a lányokkal, mezítláb, fáradtan, kibontott hajjal. Elosontunk óvatosan két bokor között, hogy ne vegyen észre, s lemotoroztunk a hegyről.

8

Megint túl későn keltem fel ahhoz, hogy tisztán emlékezzek az álmaimra, de egy annyi még megmaradt, hogy egyikben egy szobában voltam egy csomó idegennel.. mintha múzeum lett volna, mindenki sétált, minden sarokban volt valami. A bökkenő csak ott van, hogy egyik sarokban kérdésekre kellett válaszolni. Mindenki egy olyan témából kapott kérdést, amihez ért, de minden kérdés nehéz volt. Előttem volt egy csaj, akit filozófiából kérdeztek, valami olyasmit, amit ő sem tudott és én sem tudtam volna, s be voltam szarva, hogy tőlem is biztos olyant kérdeznek, amit nem tudok, s mindenki azt fogja gondolni, hogy milyen buta egy ember, olyan témát kapott, amihez ért, s mégsem tudja..
Egy másik álmom vonathoz, állomáshoz, jegyvásárláshoz, csomagokhoz és kereséshez/meneküléshez kötődik, de már nem emlékszem rendesen.

7

Focimeccsen voltunk Nicoval, a volt oszimmal és még sok-sok ismerőssel. Valami nagy meccs lehetett, mert óriási stadionon játszottak, ráadásul a stadionnak a külső része is tele volt. Ezt úgy kell elképzelni, hogy a külső részén is ugyanolyan székek sorakoztak lefele, mint amilyenek bent vannak - ezek voltaz az ún. hallóhelyek. Mi fent ültünk, de kívül, tehát nem láttuk, csak hallottuk a meccset. Az volt a jó itt, hogy nyugodtan ki lehetett feküdni, és meccs közben lehetett napozni, filmet nézni vagy egyszerűen aludni. A WC is közel volt, szinte olyan volt az egész, mintha otthon ülnénk és hallgatnánk a meccset.

6

Egy koszos, sötét bunkerben néztem nagyon félve egy tiltott filmet a meglévő hatalomról és annak mocskolásairól. Végül jöttek valami fiatalok fociedzésről és meg kellett állítanom. Kezdtek kötekedni, de végül sikerült leráznom őket, és folytattam a véres filmet.

5

Véreset, fejlevágósat álmodtam.

4

Csak annyira emlékszem, hogy szabadtéren történt, fényes nappal, tavasszal vagy nyár elején, valami faluban.. Sok ember volt ott, mind férfiak. Egy volt tanárom az egyetemről és a volt sulim volt igazgatója jóban voltak, de az igazgató egyszercsak eltűnt, s megjelent egy pasas, aki valamiért elkezdte kergetni a volt tanáromat. Végül mindketten megfogtak egy-egy fejszét és egymás mellett állva ütték-hasították egymás vállát a fejszével.

3

Azt hiszem, ismétlődő álom, de az is lehet, hogy csak álmomban volt deja-vu érzésem. Valami furcsa játék volt, de igazi, halálos játék. Hárman voltunk, két ismeretlen férfi meg én [álmomban én is férfi voltam], és megadott játékszabályok alapján kellett kinyírnunk egymást. Vér, erőszak, halálfélelem, bújdosás, rémület.. Talán egypárszor meg is haltam.. Máskor meg az volt az érzésem, hogy mindez csak egy számítógépes játék, de én túl erősen beleélem magam [ami amúgy igaz szokott lenni, ezért nem játszom ilyesmit a valóságban]. Máskor meg rettenetesen féltem és nem értettem, miért csináljuk ezt az egészet.

Amúgy meg észrevettem, hogy ha fázom, akkor rossz álmaim vannak.

ló

lovagolok ki a mezőre nagybátyám falujából, gyönyörű fekete lovam van, érzem lépését alattam. leszállok, bemegyek a konyhába, valamiket el kell intézzek és gondolkozom hogy vigyem vissza magammal a lovon, valahogy össze kell csomagoljam. valami rosszat hallok, kimegyek és mikor visszalépnék a konyhába, látom bent a fekete lovat, a földön vonaglik. vérzik a nyaka, nem tud felállni és nem akarja, hogy hozzá nyúljak. gyönyörű állat...

biciklis tüzijáték

egy eléggé kicsi hajón vagyunk és buli van. nehéz leírni. később valamilyen tág parkban vagyunk és valakik felszállnak Davinci féle bicikliken, vörös szárnyakkal és tüzijázékot lőnek a levegőbe. nincs semmi veszélyérzet, csak egy csomó érdekesen repkedő biciklis.

bölény

egy nagy bölényfajta állatot sétáltatok nyakörvön. óriási, húz, én mégis bírom tartani. a bocija is vele van és még egy tehén és egy boci valahol a közelben. leülök, talán pihenni, a fűbe. az óriás barna bölény mellém fekszik. megérintem a hátát és simogatom egy kicsit. felém fordítja nagy fejét és rám néz óriási mély barna szemével. szeretet és elfogadás csillog belőle. melegen simogatom hátát, megfordul és a hasát is. béke.

2

Megint volt valami. Azt álmodtam, hogy a világ szorosan egymás mellett volt, simán át lehetett létni egyik országból a másikba, de vigyázni kellett az idővel, mert mindegyikben csak meghatározott ideig szabadott maradni. Litvánia határánál szólt egy hang, hogy max. félóra. Már amikor beléptünk, az járt a fejünkben, hogy és mi lesz, ha mégis többet maradunk?, mert ugye félóra alatt meglátogatni egy egész országot.. Igaz, nem túl nagy az az ország, inább 3 megyének néz ki a valóságban is, álmomban még annál is kisebb volt, viszont volt az egészben egy csavar. Az egész országból teljes mértékben hiányoztak a külső terek. Csak kis szobácskák voltak, kartondobozokhoz hasonlatosak, de lehetett őket forgatni, mint a rubik-kockát. Nagy kartonlabirintusnak vagy hajtogatott papírnak nézett ki az egész. Az emberek ott nem aludtak, de 15 percenként felfüggesztődtek egy időre, ki többre, ki kevesebbre. Sosem haltak meg, csak öregedtek. Általában csendesek voltak, de ha megjelent egy idegen, kezdtek mesélni a múltról. Az ország gömbalakú volt és teljesen szimmetrikusak voltak a papírutcák, a kartonszobácskák, de mégis nehezünkre esett megtalálni az utat, ami nyugaton kivezet az országól. És persze, többször félóra eltelt, de megébredtem, s nem tudom, mi történik, ha túl sokat marad az ember egy országban.