A következő címkéjű bejegyzések mutatása: utazas. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: utazas. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. december 2., péntek

2

Megint volt valami. Azt álmodtam, hogy a világ szorosan egymás mellett volt, simán át lehetett létni egyik országból a másikba, de vigyázni kellett az idővel, mert mindegyikben csak meghatározott ideig szabadott maradni. Litvánia határánál szólt egy hang, hogy max. félóra. Már amikor beléptünk, az járt a fejünkben, hogy és mi lesz, ha mégis többet maradunk?, mert ugye félóra alatt meglátogatni egy egész országot.. Igaz, nem túl nagy az az ország, inább 3 megyének néz ki a valóságban is, álmomban még annál is kisebb volt, viszont volt az egészben egy csavar. Az egész országból teljes mértékben hiányoztak a külső terek. Csak kis szobácskák voltak, kartondobozokhoz hasonlatosak, de lehetett őket forgatni, mint a rubik-kockát. Nagy kartonlabirintusnak vagy hajtogatott papírnak nézett ki az egész. Az emberek ott nem aludtak, de 15 percenként felfüggesztődtek egy időre, ki többre, ki kevesebbre. Sosem haltak meg, csak öregedtek. Általában csendesek voltak, de ha megjelent egy idegen, kezdtek mesélni a múltról. Az ország gömbalakú volt és teljesen szimmetrikusak voltak a papírutcák, a kartonszobácskák, de mégis nehezünkre esett megtalálni az utat, ami nyugaton kivezet az országól. És persze, többször félóra eltelt, de megébredtem, s nem tudom, mi történik, ha túl sokat marad az ember egy országban.

2009. december 27., vasárnap

81

Csomagolok, csomagolok sietve, közben mindegyre kérdem mamámtól, hogy hánykor van a vonat, azt mondja, nem tudja, megkérem nézze meg, de nem teszi, csak nyugtat, hogy úgyis elérem, sőt még otthon maradhatok akár két órát is, mert biztos csak utána van a vonat. És azzal én is megnyugszom, leveszek a tempóból, még kávézunk egyet [én amúgy nem kávézom]. Mikor végre elindulok,és elgyalogolok Parajdra az állomásig, kiderül, hogy félórája ment el az utolsó vonat Balavásár fele [ha jól tudom, ott nem is megy át a vonat]. Kétségbeesés, idegesség..

_____________________________________________________
You are what you dream.

2009. július 22., szerda

46

Otthon vagyok M-szel, es kell menjek Angliaba. Valahogy termeszetes, hogy o marad, neki itt a helye. [Kb ennyire furcsa innen angolul emailt irni a Fulop Szigetekre] [ja igen, Angliaban vagyok eppen]

Es meg volt egy almom, valami tejes cseszevel, amibol kitorott egy tiny darab, de nem emlekszem pontosan.

2009. január 4., vasárnap

termes van!

Huu mekkorat almodtam az ejjel... jobban mondva a reggel. Irto hideg van itt a szobamban Lorientben.

Olyan erzesem van, hogy tobbszor almodtam mostanaban arrol, hogy valamilyen szindarabot keszitunk. Es mindig az az erzesem, hogy nem tudom a szovegemet. A rendezo mind mondja, hogy nagyon fontos szerepem van, jol kell jatszodjam, akkor is, ha csak par sorom van, en meg valojaban abszolut nem emlekszem a szovegemre, mintha csak egyszer olvastam volna el valamikor regen. (valahogy igy vagyok a tanulassal, kell tudjam az anyagot, de az az erzesem, semmire sem emlekszem es holnap eloadas = vizsga) Es ma reggel mentunk egy busszal (almomban), ami a Katie volt, egy ideig Pityu vezette, majd atvette Kati, de nagyon lassan vezetett. Egyik atjaronal 3 gyerek akart atmenni, Kati megallt, a gyerekek intettek, hogy menjen, erre indulni akart es az egyik gyerek kiszokott es atszaladt a busz elott. En felhaborodottan elmeseltem Pityunak a jelenetet. Mentunk tovabb. De ez meg szokott tortenni a valo vilagban is, sose tudom, hogy na most atenged-e vagy sem a sofor? Valamik meg tortenhettek az uton, peldaul olyant hallottam, hogy ez a betlehemes nagy siker lesz, sot filmet is akarnak csinalni belole. S hat mikor megerkeztunk a templomba, ahol elo kellett adjuk, hat nagy taps, oriasi filmes stab, epp minket vartak. Nem tudom, milyen varosban jatszodott mindez, de szetszeledt mindenki keszulodni, nekem meg nagyon kellett pisilnem (igazabol is). Es kezdtem keresgelni abban az epuletben a wc-t, de sehogy sem talaltam (meg jo is, hanem... egy hosszabb zarojel erejeig, kiskoromban egyszer megtortent, hogy azt almodtam, hogy hatramegyek a kertbe, leguggolok a friss zold fube es elkezdek pisilni es hirtelen ereztem ahogy melegen elazik alattam az agy... :)))) De most sehogy se talaltam a wc-t. Egyik kijaratnal volt egy kapus, anyu is mellettem volt es azt mondta, lepjek haza - a roman televizio epuleteben voltunk, Bukarestben. De lusta voltam vagymi s keresgeltem tovabb. Aztan ott volt Tatiana is es az egesz hely ugy nezett ki, mint valami muzeum es nagyon elfaradtam es leultunk egy piros fotelre es Tatiana ragyujtott egy cigire (en karacsony esteje ota nem). Aztan odajott egy bacsi es megkerdezte mit keresunk ott. Erre en magamra vettem a hibat (tudtam en hogy nem jo otlet ott jarkalni es cigizni, abban a gyonyoru epuletben) es azt mondtam, hogy addig kerestem a wc-t, elfaradtam, tehat leultunk egy kicsit ide. Furcsamod franciaul kezdtem neki magyarazkodni. Es megkerdezte milyen szigetrol jottunk? Erre mindketten, hogy Bukarestbol! (pedig Tatiana Ploiestibol)


Ennyi a mai termes, tobbre nem emlekszem mar...

2009. január 3., szombat

2

Megint furcsa almaim voltak.
Az egyik ket tanaromrol szolt, egy fiatalabbrol, aki nem tudom pontosan, ki volt, es Bredarol, de fiatalabbnak nezett ki, magasabbnak, szekely bajusza volt, nagy cowboy kalapja, egyenesen allt, es nem akarhol.. a szinpadon, merthogy ez a ket tanarom eloadast tartott, valami komediat, rimekben beszeltek, a kozonseg meg dolt a rohogestol, es mindez egy olyan teremben volt, mint a bukaresti Magyar Haz, csakhogy keresztben, akarommondani ez az alombeli terem hosszabb volt, mint szeles, a bukaresti Magyar Haz pedig szelesebb, mint hosszu.
A masodik almom helyszine az egyetemunk nemletezo kertje. En meg az epuletben voltam, es felhivott a harmadeves Johanna, akart beszelni velem, kozben en kimentem a kertbe, mert ott nem olyan nagy a zaj, s kiderult, hogy ott megnagyobb, de kozben meglattam Johannat, egy padon ult, a dombon, a tobbi harmadeves lannyal, de nagyon ugy nezett ki, mint Eszter, es hosszu barna szoknyat viselt meg egy vilagoskek felsot. Epp amikor megmondta volna, amit akart, jott egy nagyon zajos csoport, valaki megszolitott, es elvesztem bennuk, s nagy zavarosan atalakult az alom egy masikka. Amelyikben elutaztam Mike hazajaba, de nem a Fulop szigetekre, hanem valami kozelebbi orszagba, szarazfoldon mentunk vegig, kocsival. Nem emlekszem pontosan kik voltak velem, tobb kocsival mentunk, egesz sereg ember, tobbek kozt a baratom [nem mint konkret szemely, hanem mint intezmeny]. Az volt a baj, hogy nem tisztaztam a tobbiekkel, sot meg magammal sem, hogy akkor en Mike-ot latogatom meg, nala fogok lakni, vele toltom el azt a nehany napot vagy a baratommal megyek kirandulni, es egyutt ismerunk meg egy uj kulturat, orszagot. S akkor bajlodtam a velem erkezo es az ott talalt sereggel (a Mike-eval). Vegul asszem kocsiban aludtam, egyedul. Sok homok volt, sehol egy fa, es hidegebb volt, mint amilyennek remeltem, razott a hideg. Aztan megis meggyozott Mike, hogy menjek el hozza, ismerjem meg a csaladjat. Nagyon furcsa, vekonyfalu haza volt, kis ablakokkal, de uveg nelkul, a hazban nem volt villany, sotetseg volt, de olyan.. falusi otthonnak tunt, baratsagosnak. S kb ennyi. Almodtam mast is azon az ejszakan, de csak ezek maradtak meg reggelig.