58

Gusztustalant álmodtam. Tyúkszart, kutyaszart, emberszart [a sajátomat]. Ezt most nem részletezem. Csak annyit írok, hogy Sófalván voltam nagytatámmal, a hátsó udvaron üldögéltünk egy tyúkólon, s felfedeztünk egy macifej alakú szart. Közben megjelent Marci, egy beteg madarat hozott a kezében, amit sikerült meggyógyítani. Nem szólt hozzánk, ránk sem nézett, csak a madár érdekelte. Feltette a háztetőre, és előbb aggódva, majd elégedetten nézte, ahogy onnan felrepül. A következő pillanatban már a falu központjában voltunk, ami mintha már nem Sófalva lett volna. Egy csomó ember össze volt gyűlve, a beteg állataikkal várták, hogy megjelenjen Marci. Nem hívták, nem kiáltottak utána, tudták, hogy megérzi, hogy szükség van rá, mint Superman, és megjelenik. Meg is jelent rövid időn belül és elkezdett gyógyítani.

Valamiért ezt rémálomként éltem meg.

57

Lovagok voltunk vagy valami olyasmi. Tulajdonképpen nem voltunk azok, csak annak adtuk ki magunkat, mert megismertünk [én és még valaki] 4 időutazót, akik így próbáltak beolvadni minden új környezetbe, s velük mentünk, mert amúgy sem találtuk a helyünket a tizenvalahány század Erdélyében, ahol egy nagy épületben összefutottunk 9 angollal, és veszélyben éreztük magunkat. Továbbmentünk az időutazókkal, és egy kastélyban találtuk magunkat. Mindenki próbálta a saját szerepét játszani, és furcsamód néha láthattunk megbolondult vagy legalábbis nagyon furcsán viselkedő cselédeket. Az egyik időutazó társam megmagyarázta, hogy ez azt jelenti, az illető sem ebből a világból való, de ittragadt és néha így jelentkezik az időeltolódás. Amíg a többiek egyszerűen őrültnek hiszik, addig nincs baj. Nem szabad felfedezzék, hogy időutazó, az veszélyes. Mentünk is tovább, mert megjelent az az időutazónk, aki a kisgyereknek kiadott törpe társunkat cipelte, s mondta, hogy mehetünk. Azt hiszem, ők kerestek valamit, ezért a sok utazás. A harmadik helyen szabadtéren voltunk, egy királyi előadást néztünk, de ott is már készültünk indulni, de gondoltuk, megnézzük az előadást. Valamiért a színpad háta mögött ültünk valami kerti székeken. A színpad hátánál pedig függöny volt emelve, tehát nem láttunk semmit, csak azt hallottuk, ahogy néha eldurran egy cseresznyemag, amikor a színész nagy erővel kiköpi. Megkívántuk a cseresznyét és észrevettük, hogy mellettünk, jobbra is, balra is fiatal cseresznyefák sorakoznak, a gyümölcs pedig épp most érik, szép nagy, húsos és sárgás-pirosas. Még nyű sem talált bele. Úgy ültünk, hogy jobb oldalamon csak a törpe, bal oldalamon a többi 4 társ. A törpe szerzett cseresznyét, s mi ketten ettünk. Én csak egy szemet, s nem is volt időm megszabadulni a magtól, s már jöttek ellenőrizni, hogy ugye nem mi loptunk cseresznyét.. A mag a számban volt, a törpe magjai a földön, a jobb oldalamon, a törpe meg sehol. A többiek semmit sem tudtak az egészről, tehát engem faggattak, én meg a maggal a számban próbáltam magyarázni, hogy nem ettem cseresznyét.

*

Egy dráma volt a kezemben, s be kellett színezzem, hogy könnyebben lehessen olvasni. Rózsaszínnel a szerzői utasítást, sárgával a szereplők nevét, zölddel a párbeszédeket.

56

Egy tó partján voltunk a két lengyeltanárnővel és sok-sok fiatallal. Mindenki hosszú, bokáig érő lenge ruhában volt, nagyon halvány színekben és mezítláb. Kiengedett hajjal, mosolyogva. Táncoltunk és énekeltünk [kicsit olyan volt a hangulat, mint a Wanderlustban, amit a múlt héten láttam], s nem lehetett leállni, mert akkor Ioana csúnyán mosolygott. Mintha kényszerítettek volna a mosolygásra, éneklésre. Olyan creepy volt az egész, ráadásul a fűnek, az égnek, a víznek is mind olyan irreális halvány színe volt.

55

Mamával repülővel jöttünk haza Angliából. Kétszer kellett váltani, egyszer Párizsban. Épp ott voltunk, leszálltunk a gépről, és kerestük, hol kell felszállni a következőre. Mama nagyon nehezen ment és nem is látott rendesen. Már idegesített. Sorbaálltam az információnál, de az előttem lévő ember is ugyanazt kérdezte, tehát én már nem érdeklődtem. A 7-es vágányra kellett állni. Lementünk a lépcsőn egy hosszú folyosóig, ahonnan 15 méterenként újabb lépcsők vittek le a vágányokra. Elindultunk az egyiken lefele, Mama még ott cammogott a lépcső közepén, mire én leértem, és észrevettem, hogy a 6-osnál vagyunk, a 7-es eggyel arrébb van. Ideges lettem, elindultam gyorsan fel, ordítottam Mamának, hogy fordulhat is vissza és siessen, mert mindjárt indul a metró. Ekkor már tudtam, hogy ezek a metrók kivisznek direkt a repülőhöz, mint máshol a buszok. A lépcső tetején találkoztam egy barátnőmmel, és együtt siettünk ezentúl. Mamát hátra hagytuk, ha jön, jó, ha nem, az ő baja. Mire kiértünk a repülőkhöz, láttuk, hogy 4 összekapcsolt repülő most szállt fel, szétvállnak egymástól és szerre felrobban az összes. Majd felszáll a következő 4, amelyik között az is, amelyikkel nekünk kellett volna mennünk, szétválnak s felrobbannak. Összenéztünk ijedten, s elindultunk megkeresni Mamát.

54

Sófalván vagyok fent a manzárdban, készülök lefeküdni, a tesóm lemegy a konyhába, mert ott van még valami dolga alvás előtt. Én tévézek addig, egy Brad Pittes trailert nézek. A film címe Sunshine Break és ez a legújabb film, aminek Brad Pitt a főszereplője. Egy fiatal, gazdag pasit játszik, aki sokat olvas egy barátjával együtt. Aztán bezárják vagy katonaságba kerül, mindenképp olyan helyre, ahol mindenki egyforma, tehát a pénze itt nem jelent semmit. A barátja próbál neki kintről mindenféle privilégiumokat biztosítani neki, de Brad Pitt csak annyit mond: küldjél könyveket.

Rájöttem

ha nem alszom, nem álmodok

53

Kolozsváron voltam, de olyan Sófalvaszerű volt a hely: dombos, kicsi és aszfaltozatlan. Külföldi vendégeink voltak, 3 különböző épületben laktak, ezért állandóan úton voltam. Közben meg dolgoznom is kellett, tehát mindegyre visszatértem abba az épületbe, ahol a munkám volt. Ott voltam akkor is, amikor valaki felhívott, hogy szerezzek neki szappant. Miután letettem a telefont, felálltam az íróasztalomtól és elsétáltam a fürdőbe. Becsuktam magam mögött az ajtót és gondolkoztam. Kezet mostam végül és elcsomagoltam a szappant. Azzal gyorsan el is húztam a csíkot onnan, mentem annak a szállására, aki a szappant kérte. Közben meg mindegyre az járt a fejemben, hogy holnap, amikor nem látja senki, visszateszem a szappant, és senki észre nem veszi. De igen, hisz ma este vagy holnap reggel még kezet fognak mosni az emberek, hiányolni fogják. S ha visszateszem, akkor rájönnek, hogy én vittem el, mégiscsak akkor jelenjen meg, amikor én munkába megyek? S ha még aznap este visszamegyek? Az nem lesz gyanús?

52

A dramaturgiás évfolyamtársaimmal voltam [köztük volt egy srác is], bementünk egy boltba, amiből le lehetett menni egy lépcsőn, és lent több kocsma, bulizós hely, pizzázó meg minden ilyen volt. Mindenki megállt vásárolni előbb. A lányok mind vettek egy-egy táskát, egy-egy fülbevalót és valami söröket, aztán lementek bulizni, vitték magukkal a srácot is. Én még nézelődtem, végül kiválasztottam a legszebb táskát és fülbevalót. Ugyanolyan szövet táska meg hozzá illő fülbevaló volt, mint amilyent a lányok vettek, de én szebb mintát választottam. Épp sorra kerültem a kasszánál, mire visszajöttek az évfolyamtársaim, és mondták, hogy megyünk máshova bulizni. Kifizettem, megnézték a lányok, hogy mit vettem, és a következő pillanatban már az utcán voltunk, egy Victor Babes-szerű utcán, valahol fent. Sötét volt, éjszaka, de világított egy égő nem messze. Az aszfalt végig volt karcolva hosszan az úton, és éreztem, hogy a térdem nagy sebességgel végigcsúszik az egyenletlen aszfalton, aztán jött a busz [vagy villamos?], felültünk, és mentünk bulizni. Közben a srác mesélt valamit arról, hogy miért nem volt jó az előző hely, de nem figyeltem rendesen. Nehéz, amikor közben megszólal az ébresztőm.

51

Egyik ismerősömnél voltam, valahol a 7. emeleten, egy sötét tömbházban. Egy másik barátja is ott volt, lassan besötétedett, és én indultam el. Kiléptem a lakásból, és észrevettem, hogy egy emelettel lennebb kijött egy lakásból egyik volt osztálytársam, akit rég nem láttam. Megijedtem, nem tudtam, hogy Kolozsváron lakik. Megálltam és hallgatóztam. Telefonált és nagyon szépen beszélt magyarul. Ebből azt szűrtem le, hogy biztosan régóta eljött Bukarestből, mert ott még eléggé törte a magyart. Végül úgy döntöttem, visszamegyek az imserősömékhez, hogy ne kelljen találkozzak a régi emlékkel.

:)

Ezen mosolyogtam egyet, főleg a második válaszon.

50

Gosiaval voltam és a lengyeles csoporttal. Valamiért egy rövid ideig együtt laktunk egy nagyobb házban, és mindenkinek kellett választania egyet a fehér falak közül, ahová kiteszi a családi fotókat, és annak alapján elmagyarázza a családi helyzetét. Maria azt mondta, nincsenek testvérei, de az apja nem szereti őt, és örökbe vett 3 gyereket. Vele nem foglalkozik. Egy srácról [akit a valóságban nem ismerek] azt mondták a fotói, hogy árva, de örökbe vette egy család, és szeretik, nagyon jól van, boldog. Én kevés képet tettem ki, és még nem kerültem sorra, de kicsit szomorú voltam, mert az én történetem nem is a legboldogabb, de nem is a legszomorúbb. Átlagos.

[Valamelyik nap még álmodtam Gosiaékról, de nem akar eszembe jutni, hogy pontosan mit.]

49

Sűrű nyári eső verte a fejem, a vállam. Szandálban rohantam be a kiskapun, be a házba. Utánam a többiek: a tesóm [de nem az, aki a valóságban] és az unokatesóm [de nem az, aki a valóságban, hanem K. Orsi]. Mindez Udvarhelyen volt, mert ott volt egy házunk. Szép, emeletes, kerttel.. [A valóságban nincs] Valamiért ritkán mentünk oda, de most én annyira megszerettem, hogy hirtelen egyszerűnek és szépnek tűnt az élet, és el is terveztem, hogy fogom magam és odaköltözök. Csendes kis város, és nyugodtan éldegélhetek egymagamban, ültethetek paradicsomot meg murkot, virágokat, sóskát. És amikor ez szépen lement a fejemben, Orsi megkérdezte, mi van Katával. Mondtam, hogy jól van, itt van Udvarhelyen, de azt mondta, el szeretne menni Németországba, csak várja, hogy az édesanyja beszéljen valakivel. Erre meg azt mondta Orsi, hogy akkor költözzek ide, s dolgozzak a színházban. Nem tudtam átgondolni a dolgot, mert jött nagybátyám [de nem az, aki a valóságban], megmutatott egy nagy medvebundát, és mondta, hogy kellene induljunk, hogy elérjük Segesváron a vonatot.