56

Egy tó partján voltunk a két lengyeltanárnővel és sok-sok fiatallal. Mindenki hosszú, bokáig érő lenge ruhában volt, nagyon halvány színekben és mezítláb. Kiengedett hajjal, mosolyogva. Táncoltunk és énekeltünk [kicsit olyan volt a hangulat, mint a Wanderlustban, amit a múlt héten láttam], s nem lehetett leállni, mert akkor Ioana csúnyán mosolygott. Mintha kényszerítettek volna a mosolygásra, éneklésre. Olyan creepy volt az egész, ráadásul a fűnek, az égnek, a víznek is mind olyan irreális halvány színe volt.

16

A volt barátaimról álmodtam, nem épp mindegyikről, de elég sokról. Szürkületkor elbújtam Bukarestben egy árokba, zöld volt a fű és hűvös, én meg hosszú cigány szoknyában voltam. Az árok fölé egy kis sátrat emeltem, eléje pedig tüzet gyújtottam, és néha fulladoztam a füsttől, ami bejött a sátramba, de nem érdekelt, fontosabb volt az, amit csináltam. Lestem valamelyik exemet, és vártam, hogy észrevegyen.
Egy másik kép egy óriási bálteremben történik, el akarok menni a buliból, és elindulok nagy Hammupipőke ruhámban lefele a véget nem érő lépcsőn (nagyobb mint a BBTE főépületében). Észreveszi egyik exem, és utánam rohan, hogy maradj még. Én persze nem akarok..

65

Ioanaval egy mezon, talan ruhat teregetunk.. Epp megy le a nap, latszik az egesz volgy, a dombok, fuszalak.. minden enyhen kodbe van borulva.. halvany szinek, minden nagyon szep, s mi gyonyorkodunk a latvanyban.

A masik almom nagyon filmszeru, en nem vagyok szereploje. Egy bohocrol szol, aki mindenkit megtrefal, de aztan valaki rosszat tesz neki, s akkor bosszut akar allni [eleinte en, az egyetlen nezo, es a tobbi szereplo nem tudjuk mi a celja]. Jon a rendorseg utana, oket is becsapja, ellopja a kocsijukat, vegul megtalalja az emberet, es kinozza, de ugy, hogy szomoru dolgokat mond neki, o meg kell nevessen vagy legalabb mosolyogjon. Tisztan emlekszem a bohoc arcara, feheres-pirosas maszkjara, szemeire, egyszeru kaki ruhajara