2012. február 29., szerda

35

Sófalván voltam és két kutyánk volt, egy kisebb, gyorsabb meg egy nagyobb, öregebb, fáradtabb. Valamiért nagytatám nagyon megharagudott rájuk, és el akarta őket verni, de olyan istenesen. Én megijedtem, sírtam, s nem tudtam, mit tegyek, hogy segíteni tudjak a kutyákon. Ők nem is érezték pontosan, mekkora veszélyben vannak. Már a kertben voltunk, tatám már elvett egy jó nagy botot, én meg sírva könyörögtem, hogy hagyja, engedjem el a kutyákat, legalább menekülni legyen esélyük, mert ha meg vannak kötve, nagyon egyenlőtlen a mérkőzés. Végül megengedte, én előbb a kicsit oldottam el, az neki is eredt gyorsan a kerítésnek, de megállt, amikor észrevette, hogy a másik csak lassan cammog. Én meg ordítottam a kutyának, hogy siessen, mert jobb lesz az úgy, és az volt az érzésem, a kutya pontosan tudja, mi történik, de valahogy büszkeségből megy olyan lassan, mintha tudná, hogy semmiért sem hibás, és ha elverik, a gazdának a lelkiismeretén fog száradni a tette. Ekkor felköltöttem magam, mert már nem bírtam a félelmet.

2012. február 28., kedd

34

Nagyon ritkán szokott erotikus álmom lenni, de az éjjel az volt. [Vajon azért, mert 12 órát aludtam? :)] Ha nem baj, ezt az álmot nem részletezem.

2012. február 24., péntek

33

Nagytatámmal mentünk valakikhez vendégségbe, és velünk jött a kutyánk is. Egy nagyon kicsi kutya volt, olyan, hogy azt hiszed, már nem is kutya. Közben megjelent egy jó nagy kutya is, és elkezdett követni, ami minket megijesztett, mert veszélyesnek hittük. Ő meg vidáman csóválta a farkát és ugrált körülöttünk, de olyan magasra, hogy még a nagytatám fejénél is magasabbra. Végül megérkeztünk a családhoz, és megmenekültünk. Ott beszélgettünk egy kicsit azokkal az emberekkel, s végül leültünk mind filmet nézni. Én egy kanapén ültem, a pasas [ez egy házaspár volt] meg odajött hozzám és lefeküdt a földre, a lábam elé. Közben egyszer hozzámért, én elhúzódtam, ő megint hozzámért, elkezdett simogatni, én mind húzódtam félre, közben meg néztem a feleségét. Persze, ő is észrevette, és szólt is a férjének, de az rá se hederített. Végül nem ültünk sokat, s nem történt semmi, de amikor hazaértem, kaptam egy emailt a pasastól, hogy hiányzom meg kéne találkozzunk meg ilyenek.

2012. február 21., kedd

32

Egy volt szobatársammal beszéltem telefonon, és azt mondta, hogy ő meg egy másik szobatársunk láttak engem a neten. Egyből tudtam, hogy valami naked videóról van szó [álmomban úgy tudtam, kb 2 ilyen létezik a youtube-on], s kezdtem pirulni s süllyedni. Közben meg láttam is azt a másik lányt, ahogy nézi a videót, olyan volt, mintha ők a szomszéd szobában lettek volna, én meg egy ablakon keresztül látom őket. Kiderült, hogy egy régebbi videóról van szó, amiről én meg is feledkeztem: meztelenül szaladtam körbe-körbe a világon, mezőn, városban, hegyekben. Rájöttem, hogy nem is olyan rossz az a felvétel, s nincs amiért piruljak.

2012. február 20., hétfő

31

Azt álmodtam, hogy néhány nappal többet maradtam Bukarestben, s így találkozhattam az oszimmal, sőt, az egész volt osztályommal. Késő délután volt, már sötétedett, de meleg volt kint, mindenki rövidnadrágban volt. Ültünk a suli udvarán, a kerítésen, s beszélgettünk, de mindenki csak úgy visszafogottan válaszolt, mintha kódoltan beszéltünk volna, látszólag banális dolgokba burkolva a nagy tervet, amit véghez kell vinni. Az oszim volt a nagyfőnök, őt vártuk, hogy fejezze be, amit még be kellett a suliban, tudjunk nekiállni. Egy annyira emlékszem még, hogy nagyon örült, amikor meglátott, utána meg nekiláttunk bútort cipelni. 

2012. február 19., vasárnap

Móni vendégálma: 2012.02.16

Tegnap éjszaka (azaz 15-én valamikor hajnalban) megint álmodtam. Valami mini kísérletvasárnap szerűség volt otthon meg a suliban. Két meghívott fizika tanár volt, akik nálunk laktak. Az én szobámban aludtak, az egyik az alsó ágyban, a másik a fölsőben. Én nem tudtam, hogy ott vannak, bementem lazán a szobába, Dani öcsém valamit ott készített, én hangosan beszéltem hozzá stb. mintha csak otthon lennék, s mikor benézek az ágyba, látom, hogy ott alszanak a tanárok. Haragudtam öcsémre, hogy miért volt akkor bent, és miért nem szólt, hogy ne hangoskodjak. S ja, mintha nálunk a házban lettek volna a kísérletes standok.

A másik kép, ami megmaradt az, hogy délután volt, és vártuk, hogy kezdődjenek valami előadások. Ugyanaz az esemény volt, tehát elvileg Bukarestben történt, de ez már a suliban. Egy nagy vászon volt felhúzva, amire vetítettek, és vele szemben volt a nézőtér: egy széles lépcső, amit két oldalt valami falszerűség határolt (vagy a felfele kanyarodó lépcső?). Tisztára olyan volt, mint Kolozsváron a BBTE főépület nagylépcsője (lásd előző álom). Vagy mint a bukaresti régi Magyar Kulturális Intézetben. Öcsém rendezte a vetítőt, mi meg vártunk a lépcsőkön ülve. Tudom, hogy ott volt L. és a suliból meg Szendi, öcsém osztálytársa. Mindkettőnek volt valami társasága, de nem tudom kik voltak (talán más fizikás egyetemtársak is ott voltak, meg kisebb volt sulitársak, tanárok).

Köszönjük az álmokat, Móni! Másoktól is várjuk, hogy küldjék be álmaikat. :)

Móni vendégálma: 2012.02.12

Tegnap hajnalban (azaz 11-én) nem sikerült felkelnem tanulni a 9től kezdődő vizsgámra, viszont álmodtam furcsát. Csak arra emlékszem, hogy próbáltam utána elképzelni, hogyan magyaráznám L.-nek az álmot. Kapcsolatban volt vele, és a régi sulimmal. Olyasmit álmodhattam, hogy rég ismerjük egymást, hogy osztálytársak voltunk. Azzal magyaráztam neki, hogy valószínűleg az egyetem épülete és a suli épülete közötti hasonlóságok alapján volt az azonosítás… a szemközti folyosók, lépcsők, román és magyar terem.

2012. február 15., szerda

30

Kolozsváron voltam a tesómmal, a tavalyi szombámban, és még vagy két emberrel bulit szerveztünk. Egy késelős bulit. A lényeg az volt, hogy előkészítünk egy csomó kést, és egymásba kell dobni. Nem szúrni, kizárólag dobni szabadott. El is jött a nagy nap, volt chips, süti, üdítő, a kések is szépen megmosva, lufik, minden, s végül a másik két szervező lelépett, ketten maradtunk a tesómmal s vártuk a vendégeket. 5-re kellett érkezzenek, nekem meg fél 6-kor el kellett mennem valahova. Végül egy kicsit késve meg is érkezdett Laci egy ismerősével. Azt mondta, a többiek utolsó percben visszamondták. Ő is kicsit félve, zavartan mondta mindezt. Nem volt senkiben semmi lelkesedés, ezért végül a késelés helyett lufikkal puffoltuk egymást. Nem volt annyira élvezhető, de így mindenki megúszta épen. Én végül elmentem, és otthagytam a bulizó bandát.

2012. február 14., kedd

29

Nagy nehezen megírtam egy dolgozatot, utána pedig a tanárnő feladott két kisebb feladatot, két rövid szöveget kellett megírni. Úgy terveztem, aznap délután megírom, de miután a tanárnő elolvasta a dolgozatomat, azt mondta, újra kell írjam, nem jó. És azzal kiszállt a régi sulim fizikatermének ablakán [pedig ez a tanárnő most tanít engem.. a legfurcsább az volt, hogy valahogy minket is vitt magával], és ott voltunk 100 méterrel arébb a járdán. Tavasz volt, sütött a nap, de mi az árnyékban álltunk. Még egyszer elmondta, mi az a két feladat, és mikorra kell elküldeni, s azzal felemelkedett, beült a helikopterbe és elment.

2012. február 13., hétfő

28

Egy ismerősöm megint a volt barátjával volt, én meg csodálkoztam, hogy vajon mi lett az újjal, és hogyhogy megint a régi van?

2012. február 9., csütörtök

27

Az utóbbi időben nagyon keveseket aludtam, s ilyenkor töredékesen szoktam álmodni. Csak egy-egy helyszín, hangulat vagy érzés maradt meg, de egy annyit biztosan tudok a hétfő éjjeli álmomról, hogy valami árakat számoltam, mint ahogy hétfőn egész nap. [apropó az utolsó kommentek]

Az éjjel vonaton aludtam, álmomban pedig az egyik exemet láttam. Valami mocskos ügyet intézett két másik pasival, programozással kapcsolatos volt az egész és éreztem, hogy nagyon veszélyes lehet. A másik kettő egyszer csak elment, én meg kérdezősködtem az exemnél, hogy mit csinál, azt miért kell, nem-e veszélyes, ő meg nyugodtan mondogatta, hogy semmi gond, el tudja ő intézni, nem lesz baj belőle. Nem tudtam eldönteni, hogy tényleg minden rendben, csak az én érzéseim hamisak vagy baj van, de meg tudja oldani vagy csak ő nem tudja, hogy mekkora veszély fenyegeti.. Stresszes voltam, azt hiszem, álmomban szerettem őt.

2012. február 6., hétfő

26

Brassóban voltam a tesómmal meg a nagynénimmel, felültünk a metróba, hogy hamarabb odaérjünk a központba. Tömeg volt a metrónál a lépcsőn, de gyorsan tovább is haladt az álmom, és már ott voltunk, ahol kellett lenni, feljöttünk a felszínre, ahol épp havazott, de mintha port havazna, olyan apró volt az egész és cseppet sem volt hideg. Kellett menjünk még egy kicsit gyalog, s amikor odaértem, a tesómék már nem voltak ott. Találkoztam Malc-kal, a két fiával [álmomban az egyikkel jártam], és egy csajjal, akiről rájöttem, hogy a másik srác új barátnője. Én valahogy már része voltam a családnak, s próbáltam barátkozni a csajjal, hogy ne érezze olyan furcsán magát.

2012. február 3., péntek

25

Egy rendezvényen voltam egy óriási épületben. Minden ott történt, a különböző egyetemek, karok ott voltak, koncertek, kiállítások, előadások, minden ott volt. Egy ismerősömmel elindultunk haza, de még mielőtt kiértünk volna az épületből, találkoztunk egy nagyobb tömeggel, akik között ismerősök is voltak. Én továbbmentem, egyedül, és egy sarok után felismertem a filozófia katedrát. Megálltam, hogy nézzem meg, hátha ki vannak téve a jegyek. Amíg ott álltam, megjelent egyik exem, és nagyon megörültünk egymásnak, mert rég nem találkoztunk, de alig váltottunk néhány szót, már jött a tömeg, amit elhagytam, köztük olyanok is, akiket korábban nem vettem észre, színházi emberek. Ők mondták, hogy egy workshopra mennek, amire nekem is el kellett volna mennem, nem tudom, hogy fogod megmagyarázni az oktatónak, hogy eddig miért nem voltál, de most muszáj elgyere. És mentem velük, néhány teremmel arrébb, egy pincében [?! én sem értem, de így volt]. Úton arrafele volt időm beszélni egy rég nem látott kolleganővel [aki amúgy nem létezik], és mondta, hogy neki ez most nagyon nehéz, pedig a színházvezetés mellett még mindig balettezik, és most mégis nehezére esnek ezek a mozdulatok, mozdulatsorok. Bementünk a terembe, és amíg én beszéltem a tanárral, vagy legalábbis azzal, akiről azt gondoltam, ezt a workshopot vezeti, ez a csajszi megállt a csoporttal szemben, és elkezdte adni az utasításokat. Ekkor hirtelen világossá vált, hogy ez a balett workshop, és ezt ő vezeti. Gyorsan áthúztam a cipőm, és elkezdtem a bemelegítést a többiekkel.
Dokumentumfilm arról, hogy miért álmodunk.

2012. február 2., csütörtök

24

CouchSurfing találkozón voltam, és Dorin elmondta nekem sorban, hogy kit hogy hívnak, én meg rájöttem, hogy van egypár ember, akit ismerek. Aztán közülük valamelyik csajjal meg Dorinnal jöttem haza, de furcsamód a Marinescun mentünk felfele, pedig álmomban is ugyanitt laktam, ahol most. Mondta az a csaj, hogy a következő találkozón mindenki a CS kártya színeibe kellene öltözzön. Ez a kártya [ami amúgy nem létezik] pedig pont olyan volt, mint a sephoras kártya.

2012. február 1., szerda

23

Megint két álmom volt. Az egyikben nagyon el voltam szomorodva, mert az új növényemről leesett minden virág, mintha túl sok vizet kapott volna. Én meg tudtam, hogy nagyon vigyáztam rá, direkt alig öntöztem, nehogy valami baja legyen. Ehhez hasonlót még álmodtam, de akkor egy másik virágról volt szó.

A sZempölösök sokkal többen voltak, mint valójában, és valami nagyon furcsa (színházi) előadást játszottak. Egy régi ház különböző szobáiban futottak a jelenetek, azt hiszem, párhuzamosan. Mi meg nagyon sokan voltunk nézők, így volt, aki bizonyos részeket/jeleneteket nem látott, csak hallott. Mindenkinek más kép állt össze az egészről.