35

Sófalván voltam és két kutyánk volt, egy kisebb, gyorsabb meg egy nagyobb, öregebb, fáradtabb. Valamiért nagytatám nagyon megharagudott rájuk, és el akarta őket verni, de olyan istenesen. Én megijedtem, sírtam, s nem tudtam, mit tegyek, hogy segíteni tudjak a kutyákon. Ők nem is érezték pontosan, mekkora veszélyben vannak. Már a kertben voltunk, tatám már elvett egy jó nagy botot, én meg sírva könyörögtem, hogy hagyja, engedjem el a kutyákat, legalább menekülni legyen esélyük, mert ha meg vannak kötve, nagyon egyenlőtlen a mérkőzés. Végül megengedte, én előbb a kicsit oldottam el, az neki is eredt gyorsan a kerítésnek, de megállt, amikor észrevette, hogy a másik csak lassan cammog. Én meg ordítottam a kutyának, hogy siessen, mert jobb lesz az úgy, és az volt az érzésem, a kutya pontosan tudja, mi történik, de valahogy büszkeségből megy olyan lassan, mintha tudná, hogy semmiért sem hibás, és ha elverik, a gazdának a lelkiismeretén fog száradni a tette. Ekkor felköltöttem magam, mert már nem bírtam a félelmet.

33

Nagytatámmal mentünk valakikhez vendégségbe, és velünk jött a kutyánk is. Egy nagyon kicsi kutya volt, olyan, hogy azt hiszed, már nem is kutya. Közben megjelent egy jó nagy kutya is, és elkezdett követni, ami minket megijesztett, mert veszélyesnek hittük. Ő meg vidáman csóválta a farkát és ugrált körülöttünk, de olyan magasra, hogy még a nagytatám fejénél is magasabbra. Végül megérkeztünk a családhoz, és megmenekültünk. Ott beszélgettünk egy kicsit azokkal az emberekkel, s végül leültünk mind filmet nézni. Én egy kanapén ültem, a pasas [ez egy házaspár volt] meg odajött hozzám és lefeküdt a földre, a lábam elé. Közben egyszer hozzámért, én elhúzódtam, ő megint hozzámért, elkezdett simogatni, én mind húzódtam félre, közben meg néztem a feleségét. Persze, ő is észrevette, és szólt is a férjének, de az rá se hederített. Végül nem ültünk sokat, s nem történt semmi, de amikor hazaértem, kaptam egy emailt a pasastól, hogy hiányzom meg kéne találkozzunk meg ilyenek.

22

Az egyik álmomban valami babysitterszerűség voltam, de nem babára vigyáztam, hanem valami másra.. nem emlékszem már pontosan, de mintha egy kutya lett volna vagy valami hasonló. Az volt a furcsa, hogy az a kutya vagy mi állandó felügyeletet kellett kapjon, így ketten voltunk, akik vigyáztunk rá, egyikünk délelőtt, a másik meg délután. Néha a.. tulajdonosok is ott voltak, sőt a nő, a feleség néha megkért minket, hogy aludjunk ott. Barátkozni akart vagy mi, nagyon furcsa volt, és nem bíztam meg benne, nem akartam ott maradni, de mégis ott maradtam.

A másik álmomban repülővel mentem Münchenbe egy előadást megnézni. Két öreg pasival mentem valamiért, és megálltunk Debrecenben, mert váltani kellett, nem volt direkt járat Kolozsvárról. De nem a reptéren töltöttük el azt a néhány órát, hanem valami nagy épületben, ami szálloda is volt és koncertterem és cirkusz és minden egyben. És kiderült, hogy ott van egy csomó ismerősöm, a suliból, az egyetemről, a mákok közül is ott voltak egypáran, és kezdtem kísértésbe esni, hogy mégse menjek tovább Münchenbe.

bicikli

biciklizek végig a Dorobanţi-on. be akarok menni egy kicsi utcán, a Sofia-n asszem, de frissen van leöntve betonnal. akkor megyek tovább, megállok ott a stoppnál a Caragiale előtt, egyik lábam leteszem a magas járdára ahogy várom a zöldet s eszembejut Lorient... eszembejut milyen szép kis nyugodt utcák vannak ebben a negyedben ahol lakom es milyen alacsony a járda és a nagyobb utakon végig le van festve egy sáv a bicikliseknek. biciklizem tovább a kocsik között, néha le van parkolva egy-egy az út szélén és elférek mellette jobbról. tényleg parasztok akik össze vissza parkolnak Bukarestben. én teljesen elfelejtettem már hogy ilyen viselkedés létezik. csak álmomban jut eszembe és értékelem az ittenieket. elérek a Perla-hoz és úgy döntök átmegyek az átjárón az út másik felére és visszafordulok, mert már sötétedik. na az különleges Bukarestben, éjjel a fények másak... s hát az átjárón épp Stefiék mennek át, van egy nagy fekete lompos kutyájuk, ki egy kicsit megijed a biciklimtől, de nem baj. köszönök nekik, ők is arra mennek, felénk, tehát a járdán megyek hazafelé, vezetem az egyik kezemmel a biciklit. néha beugrik egy gitár képe, mintha azt fognék a kezembe. aztán elérunk úgy ahhoz az épülethez ahol csomó bank van egymásután és látom hogy apu lezárta a biciklimet, hogy hagyjam csak ott a sarkon, ne cipeljem (de erőst furcsán volt felkötve oda a falra). én odamegyek s elkezdem leszedni onnan, mert nem hagyhatom ott, talán ellopják és nem is az enyém. s ekkor nézek rá a biciklire, s látom hogy ez a lorienti biciklim! itt asszem hogy valamennyire rájöttem hogy álmodom, mert végiggondoltam, hogy ha Bukarestben vagyok, ezt a biciklit Lorientben vissza kellett volna adjam a néninek akitől kölcsönkaptam (különben is hogy hoztam el idáig). szóval egy pillanat éberség, de utána megint valami gitárt vettem a kezembe, hogy vigyem hazafelé. s mikozben a biciklimmel piszkálok, hogy vegyem le a zárat róla megmi, ott a sarkon megszólal egy adag mezőségi. s anyu el kezdi járni a lány lépését egyedül, ahogy én szoktam magamban, s mosolyog rám s én is elkezdem járni, s tapsolok hozzá. kicsit megnéz hogy időben tapsolok-e, de minden ok. egyet mosolygunk rajta s elindulunk tovább azt hiszem. valahogy jobb kezemmel viszem a biciklit s bal karom alatt a gitárt a tokjában.

megjegyzem a visszaúton a személyek akik megjelentek idő közben el is tűntek(Stefiék a kutyával), mások lettek azok akikkel gyalogoltam, valamint a tárgy amit vittem magammal is néha bicikli, néha gitár volt. élvezem ezt az álmokban, hogy hirtelen tudnak változni a részletek. de legalább a helyszín és a központi motívum (hazautazás) nem változott.

epic dream

Zsofi kocsit hajt. Vezetem az autot, az egesz csalad benne, beveszem a kanyart az utcank fele es kicsit nem fog a fek. Elottem Marina vezet egy szep fekete autot es erzem, hogy lassan neki fogok csuszni, nagyon gyenge a fek, hiaba nyomom. Es Marina meg olyan irto lassan vezet! (Jellemzo.) Vegul beterek utana a mi utcanba es erzem hogy na most neki fogok utkozni, de o megall jobb oldalt es nekem sikerul balrol kikerulni, nem utkozok neki semmi parkolo autonak sem, csak siklok tovabb (de nincs tel vagy valami, csak olyan az erzes, mert nagyon siman megy az auto es nem megy a fek). Marina kikialt valamit olaszul, hogy menjek csak nyugodtan! Kitarto mozgas miatt nem tudom megallitani az autot a parkolohelyunknel, csak megyek tovabb, majd felhuzok jobb oldalt egy masik helyre, ott megall.
Mindenki elindul a haz fele, eleresztik Borkat, de apu odaszol, hogy hozzam megis vissza az autot s parkoljam a helyere. Vigyem a kutyat is, addig meg setal vagy valami. Megfogom a porazt, huzom szegeny Borkat magam utan, valami izet felteszek a hatamra, nem tudnam elmagyarazni, de valami jovobeli szerkezet, szorosan hozzakotve a hatamhoz es kinyilik es mittomen miket tud csinalni.

Mikor elerek az autohoz, Roxi van velem es egy Mall parkolojaban vagyunk. Az autoval nem tudok kijonni onnan, mert egy oriasi ut van a mall elott, mint egy autopalya feleseg, el van valasztva a kozepen a ket irany es en pont balra kene menjek, szal nem tudok kifordulni. Elindulok gyalog kicsit szetnezni bal oldalt, de az epulet vegenel masik autopalya. Nem is autopalya, hanem ilyen hidra epitett utak, mint bizonyos reszek Parizsba. Ahol nem latni hol tud elmenni az auto hogy kilyukadjon valahol. S ha szoval gyalog is el van zarva az ut, mert nem mehetsz fel gyalog arra az utra.

Bemegyunk a mallba, hogy keressunk egy masik kijaratot. Az meg hasonlitott bizonyos Parizsi nagy metromegallokhoz, felmentunk az emeletre. Foleg barok voltak megmi. Nem emlekszem pontosan. De kijaratot nem talaltunk, de leultunk inni valamit. A Floreasca parkban vagyunk egy "terasa"-n, ami nem letezik valosagban, de milyen jo otlet. Es valami ismerosokkel ulunk, egy par, akik neha veszekednek vagymi, nem emlekszem pontosan. Mintha osszeveszek a ferfival, vagy felhuzom, nem emlekszem. S aztan egy resze a bandanak ugy dont, hogy elmennek es en meg maradok, mintha akarnek valamit meg mondani. De csak hulyet csinalok magambol.

Aztan megint a mallban allunk fel egy asztaltol, Roxi asszem kicsit sokat ivott, soha nem lattam igy felrebeszelni. Megyunk egy lifthez, keresgeljunk tovabb. Meli is ott van, felmegyunk a harmadikra, de ott el van reteszelve a liftajto. vagyis van egy racs, mint egy balkonrol nezunk ki ket emberre, akik lennebb vannak. Elmagyarazzak, hogy ok ott egy szindarabot probalnak, itt nem lehet kiszallni a liftbol. De akkor hova menjunk? Meli elkezdi nyomogatni a gombokat a liften en meg egy pillanatra nagyon megijedek, ilyent nem szabad, foleg hogy hirtelen kicsit regi liftnek tunik.

Vegul valamerre csak elvisz a lift, ott van osztalytarsam, Szabi. Mintha a teton volnank. O meg nagyon furcsan viselkedik, nem erzem jol magam, ez nem illik hozza (talan o is sokat ivott). Kinezek a korlaton, valami gyonyoru hajok jonnek, vilagitanak, sokszinuek, nagyon tetszik(lehet szilveszter van vagy valami). Szabi meg csak idegesit hogy nem tud normalis lenni. Aztan ugy dontok visszamegyek a foldszintre, megprobalok ujra keresni egy kijaratot.