A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kert. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kert. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. május 1., kedd

49

Sűrű nyári eső verte a fejem, a vállam. Szandálban rohantam be a kiskapun, be a házba. Utánam a többiek: a tesóm [de nem az, aki a valóságban] és az unokatesóm [de nem az, aki a valóságban, hanem K. Orsi]. Mindez Udvarhelyen volt, mert ott volt egy házunk. Szép, emeletes, kerttel.. [A valóságban nincs] Valamiért ritkán mentünk oda, de most én annyira megszerettem, hogy hirtelen egyszerűnek és szépnek tűnt az élet, és el is terveztem, hogy fogom magam és odaköltözök. Csendes kis város, és nyugodtan éldegélhetek egymagamban, ültethetek paradicsomot meg murkot, virágokat, sóskát. És amikor ez szépen lement a fejemben, Orsi megkérdezte, mi van Katával. Mondtam, hogy jól van, itt van Udvarhelyen, de azt mondta, el szeretne menni Németországba, csak várja, hogy az édesanyja beszéljen valakivel. Erre meg azt mondta Orsi, hogy akkor költözzek ide, s dolgozzak a színházban. Nem tudtam átgondolni a dolgot, mert jött nagybátyám [de nem az, aki a valóságban], megmutatott egy nagy medvebundát, és mondta, hogy kellene induljunk, hogy elérjük Segesváron a vonatot.

2012. február 29., szerda

35

Sófalván voltam és két kutyánk volt, egy kisebb, gyorsabb meg egy nagyobb, öregebb, fáradtabb. Valamiért nagytatám nagyon megharagudott rájuk, és el akarta őket verni, de olyan istenesen. Én megijedtem, sírtam, s nem tudtam, mit tegyek, hogy segíteni tudjak a kutyákon. Ők nem is érezték pontosan, mekkora veszélyben vannak. Már a kertben voltunk, tatám már elvett egy jó nagy botot, én meg sírva könyörögtem, hogy hagyja, engedjem el a kutyákat, legalább menekülni legyen esélyük, mert ha meg vannak kötve, nagyon egyenlőtlen a mérkőzés. Végül megengedte, én előbb a kicsit oldottam el, az neki is eredt gyorsan a kerítésnek, de megállt, amikor észrevette, hogy a másik csak lassan cammog. Én meg ordítottam a kutyának, hogy siessen, mert jobb lesz az úgy, és az volt az érzésem, a kutya pontosan tudja, mi történik, de valahogy büszkeségből megy olyan lassan, mintha tudná, hogy semmiért sem hibás, és ha elverik, a gazdának a lelkiismeretén fog száradni a tette. Ekkor felköltöttem magam, mert már nem bírtam a félelmet.

2010. január 1., péntek

85

Színházfesztivál volt Sófalván, épp nagymamám udvarán. Rengeteg ember jött, külföldről is. Találkoztam olyan emberekkel, akiket gyulai fesztiválon ismertem meg a nyáron. Az egyik kérdezte, hol van a sófalvi múzeum. A nagymamám kertjében szabadon szaladgált egypár ló. Az egyik közülül fehér volt

2009. február 21., szombat

25

Alkoholizalas utan furcsan alszom. Altalaban melyen, almodas nelkul. Az ejjel megis almodtam valamit. De azt hiszem, az is reggel volt, mert 9 korul megebredtem, aztan szerencsere sikerult visszaaludnom, es majdnem 11ig ringatott a napfeny.
Megint rola almodtam, es mar kezd idegesiteni. Ez a kovetkezmenye annak, hogy nem gondolok ra? Az egesz csaladja ott volt, valami kis kertben ultunk a padokon, es jo ido volt, napsutes. O meg piszkalt. Nem akartam beszelni vele, ra sem neztem. Aztan jott egy csalad, akivel egy vonatallomasban talalkoztam, es kiderult, hogy Magyarorszagon valami sus-puşi emberkek. A csalad meglepodott, hogy kiket ismerek. Es volt ott egy madar. Es miattam volt ott. Valami nagyobb madar [tehat nem vereb vagy kolibri]

2009. január 23., péntek

11

Almodtam az ejjel. Vegre. Mar nagyon hianyzott az, hogy almodjak. Na jo, persze, eddig is almodtam, minden ejjel almodunk, csak nem mindig emlekszunk, de en szeretek emlekezni. Az almom utan valamikor megebredtem, akkor meg tisztan emlekeztem minden reszletre. Aztan visszaaludtam. Amikor felkeltem, nem volt meg az alom emleke. Es vagy tiz percre ra hirtelen eszembejutott. Amikor elkezdtem irni ezt a bejegyzest, meg nem emlekeztem sokmindenre az alombol, csak Viskyre es arra, hogy szakmai dolog. Most mar azt is tudom, hogy ket almom is volt, az egyik tenyleg szakmai, de Visky csak mellekszereplo, egy idegen lany volt mindennek az oka (mint mindig). A masik meg egy sracrol volt, es bujkalasrol, jatekrol.
A szinhazban voltunk, meg a fesztival alatt, talan a vege fele. Mar nem emlekszem pontosan ki volt a "mi", en meg valamelyik csoporttarsam, gondolom. Na mindegy, ez a fiatal noszemely, "mindennek az oka" volt a szinhaz dramaturgja, fodramaturgja, ha lehet igy mondani, es a fesztival elejen megkert "minket", hogy segitsunk neki, egy eloadasnal kellett valami dramaturgiai munkat vegezni. Es telt az ido, es semmi dramaturgiai munka, csak olyasmi, amit senki mas nem akar elvegezni, mar nem emlekszem pontosan. Aztan szepen osszevesztunk mindennek az okaval, es aztan megjelent Visky, akinek elpanaszoltuk, es mielott megtudtuk vola, hogy reagal, vege lett az alomnak.
De kezdodott a masik rovid idore ra, egy kertben jatszodott, ahol valakikkel voltam, es hirtelen egyedul maradtam, mert zaj tamadt. Mintha madarak lettunk volna, es a zaj hallatara mindenki elrepult, en meg ott maradtam, mert rossz a hallasom vagy a reflexeim vagy nem tudok meg repulni. Hallottam, hogy jonnek valakik, es megbujtam egy haz oldalaba, felmasztam szinte az ablakba, es onnan hallgatoztam/leskelodtem. Ket ferfit lattam, es az egyik tetszett nekem. O is eszrevett, de nem buktatott le. Vilagos volt, hogy nem az en hazam, kertem. A masik ferfi vegul eltunt, en meg elszaladtam, at egy masik kertbe, egy masik haz moge, es o jott utanam, es meleg nyar volt, de nem kanikula, es lengedezett a szel, es valami konnyu feher bokaigero ruhacska volt rajtam, es mezitlab tegyed a kertekben. O meg csak egy par szem volt, ami kovetett, es jatek volt az egesz, es elvezet, aztan megint jott egy idegen, es megint el kellett bujjak.