49

Sűrű nyári eső verte a fejem, a vállam. Szandálban rohantam be a kiskapun, be a házba. Utánam a többiek: a tesóm [de nem az, aki a valóságban] és az unokatesóm [de nem az, aki a valóságban, hanem K. Orsi]. Mindez Udvarhelyen volt, mert ott volt egy házunk. Szép, emeletes, kerttel.. [A valóságban nincs] Valamiért ritkán mentünk oda, de most én annyira megszerettem, hogy hirtelen egyszerűnek és szépnek tűnt az élet, és el is terveztem, hogy fogom magam és odaköltözök. Csendes kis város, és nyugodtan éldegélhetek egymagamban, ültethetek paradicsomot meg murkot, virágokat, sóskát. És amikor ez szépen lement a fejemben, Orsi megkérdezte, mi van Katával. Mondtam, hogy jól van, itt van Udvarhelyen, de azt mondta, el szeretne menni Németországba, csak várja, hogy az édesanyja beszéljen valakivel. Erre meg azt mondta Orsi, hogy akkor költözzek ide, s dolgozzak a színházban. Nem tudtam átgondolni a dolgot, mert jött nagybátyám [de nem az, aki a valóságban], megmutatott egy nagy medvebundát, és mondta, hogy kellene induljunk, hogy elérjük Segesváron a vonatot.

47

Katával buszoztam, valahova Kvár mellé mentünk egy falucskába, de nekem nem volt jegyem, és jöttek az ellenőrök. Nagyon meg voltam ijedve, és nem tudtam, mit csináljak, hogy lehet ebből kimászni. Végül azt mondták, úgyis tartunk egy szünetet egy patakparton, és ott elintézzük a problémát. Leszálltunk, szép, sűrű zöld fű, mint Herzog Woyzeckjének utolsó jelenetében, sok ember sétálgatott, és ahogy ott álltam egy helyben, fejlesütve, idegesen, hozzám jön valaki egy fekete hátizsákkal. Egyik tanárom. És megölel, megcsókol, és azt mondja, minden rendbe jön. Aztán elkezdi mondani, hogy mindigis tetszettem neki és meg örülök magamban.

41

Valami táncworkshop volt profiknak, de én csak kísérőként voltam ott, talán szervező vagy csak egyszerűen 2-3 táncos jóbarátja. Katára emlékszem biztosan, ő ott volt profi táncosként. Egy magas ajtón kívül vártam, amíg szünetet tartanak, és hamar el is jött az a pillanat, amikor kijöttek, de nem szünet volt, csak kiderült, hogy nem elég a hely. Így én is láthattam, ahogy felváltva mindenki megmutat a többieknek egy mozdulatsort, ők be kell gyakorolják, majd következik egy másik táncosnak a mozdulatsora. Végül mégis tartottak egy szünetet, mert csoportmunka következett, aztán végül az lett belőle, hogy elkezdtek berendezni, átfesteni, bebútorozni egy szobát. Rózsaszín lett, elég érdekes dekorációkkal, fából, dobozokkal, masnikkal, tükrökkel, az alapszín mindenképp a rózsaszín, de nem rossz. Elmondták nekem is, hogy ezentúl ott fognak lakni, mind a tizenakárhányan, lassan-lassan  berendeznek mindenkinek egy ilyen szobát. Mara mondta mindezeket [egy elsőéves oroszos csajszi, akit nemrég ismertem meg], én meg ránéztem, s megkérdeztem, hogy miből fognak megélni, hisz Gyergyóban nincs olyan rengeteg munkahely... Bólogatott, hogy igazam van, aztán azt mondta, hogy hátha kerül valami.. Meg hát Katát hátha felveszik a színházba. A következő pillanatban már egy kis repülőben voltunk, azzal forgolódtunk az őszülő Gyergyó feje fölött s kiabáltunk bele a hűvös levegőbe.

100

Budapesten voltunk, Marcinal laktam, Kataval jartam mindenhova. Nehany napunk volt meg hatra, s epp azt neztuk, hogy tul sok a cucc, nem fog minden beferni a csomagba. Ja es repulovel akartunk visszajonni.
Egyik reggel egyedul elhuztam a csikot otthonrol, amig mindenki aludt. Valami olyan erzes volt bennem, hogy ha nem megyek el, bezarnak, miutan megebrednek, es egesz nap egyedul leszek. Nem is Katatol vagy Marcitol feltem, hanem valami idosebb nagyneniktol [?!]. Megtalaltam egy uzletet, s vegul ott ragadtam. Jottek a nagynenik, de ok is lealltak nezelodni. Majd megjelent Kata, es atment az egesz vasarlasba. De kezdtem rosszul erezni magam, s hirtelen feny derult ket betegsegemre. Elindultam hazafele, kozben megneztem a telefonom, s volt egy csomo nem fogadott hivasom, kulonbozo szamokrol, persze, rogton csengett megint, Marci volt, kisse depressziosan es kovetelozoen. Letettem, s mondtam Katanak, hogy jobb ha hazamegyek, s ekkor vettem eszre, hogy valami sotetbarna potty mozog a karomon, jon felfele. Nem tudtam lerazni, aztan rajottunk, hogy nem csak egy van, mindket karom tele van bor alatt mozgo, anyajegy-szeru bogarakkal. Kata azt mondta, ez is egy betegseg, valoszinuleg a szememtol van, es surgosen menjek vissza Kolozsvarra. Eldontottem, masnap gepre ulok, s azzal rohantam haza. Beertem a tombhazba, s szaladtam felfele a lepcsokon. Minden emelet nagyon hasonlitott a masikra, es nem szamoltam, hanyat mentem fel. Felneztem, hatha rajovok abbol, hogy hany emelet van meg felfele. Volt vagy harom, s tudtam, hogy egynel tobbet mentem fel. Megszamoltam gyorsan, hany emelet van alattam, ott is volt ketto. Furcsalltam, hogy hat emeletes az epulet, de nem volt idom ezzel foglalkozni, nagy nehezen eszembe jutott, hogy Marci a masodikon lakik, igy lementem a masodikra, es ekkor megebredtem. Reg nem volt ennyire tiszta es pontos remalmom.

7

Az este beszeltem egy csoporttarsammal, Kataval, hogy elmegyek vele ma a szinhaz irodaba ora utan. Aztan megalmodtam az ejjel, hogy elmentem vele, aztan meg lofraltunk elotte-utana itt-ott, de zavaros volt az egesz, es megint tul keson keltem fel. Pedig 8kor.
Az elmult napokban elegge alkoholizaltam, es olyankor almodik eroteljeseket az ember, de sajnos nem emlekszem rajuk. Nagyon banom, de nem baj, fogok en meg maskor is alkoholizalni :P Na de most komolyan. Az ilyen.. nevezzuk "nem normalis" helyzeteknek (reszegseg vagy eros faradtsag--> volt ezekbol boven a hetvegen es ennek a hetnek az elejen), tehat az ilyen helyzetekben konnyebben mozog az agyam, jobban elengedi magat, mukodik a fantaziam, erdekes kepeket, helyzeteket meg ilyesmiket latok. Hetfon peldaul mar olyan faradt voltam, hogy eleg volt csak lehunynom a szemem, es mar kepeket lattam, teljesen onallo kepeket, amiknek semmi kozuk nem volt a kornyezetemhez, gondolataimhoz. Ezt azert emlitem most meg, mert szerintem pont ugy mukodik, mint az alvas kozbeni alom. Egyik ilyen felmasodperces kep egy ember karja volt (talan epp az enyem), amin vegighuztak valamit, es megnyilt a bor hosszaban, de nem folyt a ver, es nem is fajt.