A következő címkéjű bejegyzések mutatása: rózsaszín. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: rózsaszín. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. május 27., vasárnap

57

Lovagok voltunk vagy valami olyasmi. Tulajdonképpen nem voltunk azok, csak annak adtuk ki magunkat, mert megismertünk [én és még valaki] 4 időutazót, akik így próbáltak beolvadni minden új környezetbe, s velük mentünk, mert amúgy sem találtuk a helyünket a tizenvalahány század Erdélyében, ahol egy nagy épületben összefutottunk 9 angollal, és veszélyben éreztük magunkat. Továbbmentünk az időutazókkal, és egy kastélyban találtuk magunkat. Mindenki próbálta a saját szerepét játszani, és furcsamód néha láthattunk megbolondult vagy legalábbis nagyon furcsán viselkedő cselédeket. Az egyik időutazó társam megmagyarázta, hogy ez azt jelenti, az illető sem ebből a világból való, de ittragadt és néha így jelentkezik az időeltolódás. Amíg a többiek egyszerűen őrültnek hiszik, addig nincs baj. Nem szabad felfedezzék, hogy időutazó, az veszélyes. Mentünk is tovább, mert megjelent az az időutazónk, aki a kisgyereknek kiadott törpe társunkat cipelte, s mondta, hogy mehetünk. Azt hiszem, ők kerestek valamit, ezért a sok utazás. A harmadik helyen szabadtéren voltunk, egy királyi előadást néztünk, de ott is már készültünk indulni, de gondoltuk, megnézzük az előadást. Valamiért a színpad háta mögött ültünk valami kerti székeken. A színpad hátánál pedig függöny volt emelve, tehát nem láttunk semmit, csak azt hallottuk, ahogy néha eldurran egy cseresznyemag, amikor a színész nagy erővel kiköpi. Megkívántuk a cseresznyét és észrevettük, hogy mellettünk, jobbra is, balra is fiatal cseresznyefák sorakoznak, a gyümölcs pedig épp most érik, szép nagy, húsos és sárgás-pirosas. Még nyű sem talált bele. Úgy ültünk, hogy jobb oldalamon csak a törpe, bal oldalamon a többi 4 társ. A törpe szerzett cseresznyét, s mi ketten ettünk. Én csak egy szemet, s nem is volt időm megszabadulni a magtól, s már jöttek ellenőrizni, hogy ugye nem mi loptunk cseresznyét.. A mag a számban volt, a törpe magjai a földön, a jobb oldalamon, a törpe meg sehol. A többiek semmit sem tudtak az egészről, tehát engem faggattak, én meg a maggal a számban próbáltam magyarázni, hogy nem ettem cseresznyét.
*
Egy dráma volt a kezemben, s be kellett színezzem, hogy könnyebben lehessen olvasni. Rózsaszínnel a szerzői utasítást, sárgával a szereplők nevét, zölddel a párbeszédeket.

2012. április 13., péntek

41

Valami táncworkshop volt profiknak, de én csak kísérőként voltam ott, talán szervező vagy csak egyszerűen 2-3 táncos jóbarátja. Katára emlékszem biztosan, ő ott volt profi táncosként. Egy magas ajtón kívül vártam, amíg szünetet tartanak, és hamar el is jött az a pillanat, amikor kijöttek, de nem szünet volt, csak kiderült, hogy nem elég a hely. Így én is láthattam, ahogy felváltva mindenki megmutat a többieknek egy mozdulatsort, ők be kell gyakorolják, majd következik egy másik táncosnak a mozdulatsora. Végül mégis tartottak egy szünetet, mert csoportmunka következett, aztán végül az lett belőle, hogy elkezdtek berendezni, átfesteni, bebútorozni egy szobát. Rózsaszín lett, elég érdekes dekorációkkal, fából, dobozokkal, masnikkal, tükrökkel, az alapszín mindenképp a rózsaszín, de nem rossz. Elmondták nekem is, hogy ezentúl ott fognak lakni, mind a tizenakárhányan, lassan-lassan  berendeznek mindenkinek egy ilyen szobát. Mara mondta mindezeket [egy elsőéves oroszos csajszi, akit nemrég ismertem meg], én meg ránéztem, s megkérdeztem, hogy miből fognak megélni, hisz Gyergyóban nincs olyan rengeteg munkahely... Bólogatott, hogy igazam van, aztán azt mondta, hogy hátha kerül valami.. Meg hát Katát hátha felveszik a színházba. A következő pillanatban már egy kis repülőben voltunk, azzal forgolódtunk az őszülő Gyergyó feje fölött s kiabáltunk bele a hűvös levegőbe.

2012. január 28., szombat

20

Kiderült, hogy nem csak alapképzésen kell vizsgázni licensz előtt, hanem mesterin is disszertáció előtt. Sófalván voltam, de valami óriási házunk volt, jó tágas termekkel. Egy rózsaszínes-pirosas-korallszínű szobában voltam, amelynek egyik falán egy plazmatévé, előtte egy jó puha fotell. Ott ültem és néztem a tévében, hogy miket kell megtanuljak néhány hónap alatt. Egy régi filmből mutattak részletet, s mondták hogy az is fog kelleni. Az volt az érdekes, hogy a filmet 1745-ben készítették és színes volt! Tisztán emlékszem a dátumra, de furcsa..