57

Lovagok voltunk vagy valami olyasmi. Tulajdonképpen nem voltunk azok, csak annak adtuk ki magunkat, mert megismertünk [én és még valaki] 4 időutazót, akik így próbáltak beolvadni minden új környezetbe, s velük mentünk, mert amúgy sem találtuk a helyünket a tizenvalahány század Erdélyében, ahol egy nagy épületben összefutottunk 9 angollal, és veszélyben éreztük magunkat. Továbbmentünk az időutazókkal, és egy kastélyban találtuk magunkat. Mindenki próbálta a saját szerepét játszani, és furcsamód néha láthattunk megbolondult vagy legalábbis nagyon furcsán viselkedő cselédeket. Az egyik időutazó társam megmagyarázta, hogy ez azt jelenti, az illető sem ebből a világból való, de ittragadt és néha így jelentkezik az időeltolódás. Amíg a többiek egyszerűen őrültnek hiszik, addig nincs baj. Nem szabad felfedezzék, hogy időutazó, az veszélyes. Mentünk is tovább, mert megjelent az az időutazónk, aki a kisgyereknek kiadott törpe társunkat cipelte, s mondta, hogy mehetünk. Azt hiszem, ők kerestek valamit, ezért a sok utazás. A harmadik helyen szabadtéren voltunk, egy királyi előadást néztünk, de ott is már készültünk indulni, de gondoltuk, megnézzük az előadást. Valamiért a színpad háta mögött ültünk valami kerti székeken. A színpad hátánál pedig függöny volt emelve, tehát nem láttunk semmit, csak azt hallottuk, ahogy néha eldurran egy cseresznyemag, amikor a színész nagy erővel kiköpi. Megkívántuk a cseresznyét és észrevettük, hogy mellettünk, jobbra is, balra is fiatal cseresznyefák sorakoznak, a gyümölcs pedig épp most érik, szép nagy, húsos és sárgás-pirosas. Még nyű sem talált bele. Úgy ültünk, hogy jobb oldalamon csak a törpe, bal oldalamon a többi 4 társ. A törpe szerzett cseresznyét, s mi ketten ettünk. Én csak egy szemet, s nem is volt időm megszabadulni a magtól, s már jöttek ellenőrizni, hogy ugye nem mi loptunk cseresznyét.. A mag a számban volt, a törpe magjai a földön, a jobb oldalamon, a törpe meg sehol. A többiek semmit sem tudtak az egészről, tehát engem faggattak, én meg a maggal a számban próbáltam magyarázni, hogy nem ettem cseresznyét.

*

Egy dráma volt a kezemben, s be kellett színezzem, hogy könnyebben lehessen olvasni. Rózsaszínnel a szerzői utasítást, sárgával a szereplők nevét, zölddel a párbeszédeket.

27

Az utóbbi időben nagyon keveseket aludtam, s ilyenkor töredékesen szoktam álmodni. Csak egy-egy helyszín, hangulat vagy érzés maradt meg, de egy annyit biztosan tudok a hétfő éjjeli álmomról, hogy valami árakat számoltam, mint ahogy hétfőn egész nap. [apropó az utolsó kommentek]

Az éjjel vonaton aludtam, álmomban pedig az egyik exemet láttam. Valami mocskos ügyet intézett két másik pasival, programozással kapcsolatos volt az egész és éreztem, hogy nagyon veszélyes lehet. A másik kettő egyszer csak elment, én meg kérdezősködtem az exemnél, hogy mit csinál, azt miért kell, nem-e veszélyes, ő meg nyugodtan mondogatta, hogy semmi gond, el tudja ő intézni, nem lesz baj belőle. Nem tudtam eldönteni, hogy tényleg minden rendben, csak az én érzéseim hamisak vagy baj van, de meg tudja oldani vagy csak ő nem tudja, hogy mekkora veszély fenyegeti.. Stresszes voltam, azt hiszem, álmomban szerettem őt.

metró

valami furcsát csináltunk a metróval. kettőbe van vágva hosszában és közéékelve egy fotel, amin érdekes ülni.

felül egy anya kisbabájával, maga mögé ülteti a babát a fotelre. szerintem ez veszélyes.

elindul a metró és a baba leesik a metró alá, a sínek közé. időbe telik, míg megállítjuk a mozdonyt. leszállok, a gyerek sehol, az anya nem reagál. egyszer csak gügyögést, nyöszörgést hallok messziről. el kezdek rohanni visszafelé és elérek a megállóig és ott ül a baba, vár és bömböl.

édes, szőke kisfiú, egy éves lehet, felveszem az ölembe ügyesen, érzem a pici súlyát, apró kezei megkapaszkodnak bennem.

nem indulhatok el a metró után, mert jöhet egy új szerelvény, inkább kimegyek a felszínre. amint megyek fel a lépcsőkön egyik kezemben a gyermek, másikban a telefon - felhívom anyut, aki velem volt a metrón, hogy szálljon le a következő megállónál és a baba édesanyját is vigye magával, én majd busszal odaérek és visszaadom a kisfiút.

equus caballus

Karácsony este elmentünk sétálni kettesben a környező dombokon, kertekben, gyalogutakon. Egyszer csak a sötétben megláttunk két óriási alakot és amint közelebb értek, rájöttünk, hogy két nagy izmos ló. Én nagyon nagyon féltem. Két fekete ló szabadon az éjszakában és egy gyenge kerítés választ el tőlük, ha úgy támadna kedvük, simán eltaposnának. Félek a lovaktól, pedig ők se hinném hogy csak úgy megtámadnák az embert. Odajöttek és bámultak minket, kíváncsian. Talán várták hátha kapnak valami finomat, vagy csak csodálkoztak, hogy né itt két ember akinek lámpa van a fején és világítanak a sötétben. Nem volt semmi félnivaló, mégis kértem páromat, hogy azért menjünk már, nem merek itt álldogálni - pedig valószínűleg szívesen megsimogattam volna a lovakat.

Akkor éjjel egy lóról álmodtam. Azt a lovat alaposan megverte valaki, úgy, hogy elájult, összeesett. Mikor helyrejött, akkor feldühödött. És elkezdett minden embert eltaposni, aki útjába került - kereste azt, aki elverte, hogy bosszút álljon. Erős lábaival dobogott a földön és elnyomta az embereket fekete selymes szőrrel borított masszív testével. A terepen sok ember volt akkor, nők és gyerekek is. Éjjel történt, mindenki menekült. Az ember, akit keresett a ló gyáván elbújt előle ahelyett, hogy szembenézzen vele és úgymond hagyta, hogy a ló más ártatlan embereknek ártson. Talált egy csűrt és elbújt benne. Odahívott másokat is, a ló épp a mező másik felén dobogott. Idővel mindenki bemenekült a csűrbe, viszont az ajtó hirtelen kiesett tokjából. A gyáva ember felbátorodott, kiment, hogy visszaállítsa az ajtót. A ló meglátta és felerősödött dühvel felé kezdett robogni. Az ember épp időben helyreállította az ajtót és centire épp be is ugrott rajta és bezárta. Az emberek mind biztonságban voltak pillanatnyilag, de a ló elkezdte rugdosni az ajtót teljes erejéből. Nem fog sok időbe telni, míg betör rajta.

Következő reggel épp fogat mostam és eszembe jutott az álom, kezdtem összerakni a fejemben, hogy ne felejtsem el. Kinéztem az ablakon, és ott ment el az úton egy lány - lóháton. Gyönyörű, erős, fekete ló.

24 óra alatt háromszor jelent meg a fekete ló. s máig nem tudom miért.