52

A dramaturgiás évfolyamtársaimmal voltam [köztük volt egy srác is], bementünk egy boltba, amiből le lehetett menni egy lépcsőn, és lent több kocsma, bulizós hely, pizzázó meg minden ilyen volt. Mindenki megállt vásárolni előbb. A lányok mind vettek egy-egy táskát, egy-egy fülbevalót és valami söröket, aztán lementek bulizni, vitték magukkal a srácot is. Én még nézelődtem, végül kiválasztottam a legszebb táskát és fülbevalót. Ugyanolyan szövet táska meg hozzá illő fülbevaló volt, mint amilyent a lányok vettek, de én szebb mintát választottam. Épp sorra kerültem a kasszánál, mire visszajöttek az évfolyamtársaim, és mondták, hogy megyünk máshova bulizni. Kifizettem, megnézték a lányok, hogy mit vettem, és a következő pillanatban már az utcán voltunk, egy Victor Babes-szerű utcán, valahol fent. Sötét volt, éjszaka, de világított egy égő nem messze. Az aszfalt végig volt karcolva hosszan az úton, és éreztem, hogy a térdem nagy sebességgel végigcsúszik az egyenletlen aszfalton, aztán jött a busz [vagy villamos?], felültünk, és mentünk bulizni. Közben a srác mesélt valamit arról, hogy miért nem volt jó az előző hely, de nem figyeltem rendesen. Nehéz, amikor közben megszólal az ébresztőm.

equus caballus

Karácsony este elmentünk sétálni kettesben a környező dombokon, kertekben, gyalogutakon. Egyszer csak a sötétben megláttunk két óriási alakot és amint közelebb értek, rájöttünk, hogy két nagy izmos ló. Én nagyon nagyon féltem. Két fekete ló szabadon az éjszakában és egy gyenge kerítés választ el tőlük, ha úgy támadna kedvük, simán eltaposnának. Félek a lovaktól, pedig ők se hinném hogy csak úgy megtámadnák az embert. Odajöttek és bámultak minket, kíváncsian. Talán várták hátha kapnak valami finomat, vagy csak csodálkoztak, hogy né itt két ember akinek lámpa van a fején és világítanak a sötétben. Nem volt semmi félnivaló, mégis kértem páromat, hogy azért menjünk már, nem merek itt álldogálni - pedig valószínűleg szívesen megsimogattam volna a lovakat.

Akkor éjjel egy lóról álmodtam. Azt a lovat alaposan megverte valaki, úgy, hogy elájult, összeesett. Mikor helyrejött, akkor feldühödött. És elkezdett minden embert eltaposni, aki útjába került - kereste azt, aki elverte, hogy bosszút álljon. Erős lábaival dobogott a földön és elnyomta az embereket fekete selymes szőrrel borított masszív testével. A terepen sok ember volt akkor, nők és gyerekek is. Éjjel történt, mindenki menekült. Az ember, akit keresett a ló gyáván elbújt előle ahelyett, hogy szembenézzen vele és úgymond hagyta, hogy a ló más ártatlan embereknek ártson. Talált egy csűrt és elbújt benne. Odahívott másokat is, a ló épp a mező másik felén dobogott. Idővel mindenki bemenekült a csűrbe, viszont az ajtó hirtelen kiesett tokjából. A gyáva ember felbátorodott, kiment, hogy visszaállítsa az ajtót. A ló meglátta és felerősödött dühvel felé kezdett robogni. Az ember épp időben helyreállította az ajtót és centire épp be is ugrott rajta és bezárta. Az emberek mind biztonságban voltak pillanatnyilag, de a ló elkezdte rugdosni az ajtót teljes erejéből. Nem fog sok időbe telni, míg betör rajta.

Következő reggel épp fogat mostam és eszembe jutott az álom, kezdtem összerakni a fejemben, hogy ne felejtsem el. Kinéztem az ablakon, és ott ment el az úton egy lány - lóháton. Gyönyörű, erős, fekete ló.

24 óra alatt háromszor jelent meg a fekete ló. s máig nem tudom miért.