38

Olyant álmodtam, hogy ha leírom, kitör a botrány az egyetemen. Egy diák megerőszakolt egy tanárt, csak ennyit árulok el. Furcsamód mégsem volt ijesztő vagy szorongató érzés ezt álmodni, nem mondanám rémálomnak. Olyan nyugisan, lassan, táncszerűen történtek a dolgok, én meg abszolút külső megfigyelő voltam végig, mintha moziban lennék.

Vendégálom

Álmomban anyu meg akart ölni. Azelőtt Ákossal csinált valami kisebb kegyetlenséget, erre nem emlékszem, de valami olyasmi lehetett, hogy lelocsolta vízzel. Engem keresztre akart feszíteni, átszúrni a lábam és a kezem, s meggyújtani alattam valamit, máglyaszerűen. Számára ez nem tűnt halálosnak. Ment körbe a házban, és mindenhova vizet fecskendezett, spray-vel, hogy más ne gyulladjon meg, de ahogy kint, a fal mellett fecskendezett, a víz átfolyt a falon, mintha nem is lenne ott semmi. Próbáltam elmenekülni Hunival, aki szintén nem vette komolyan a dolgot, de nem is próbált visszatartani legalább. Emlékszem egy dombra, amin van néhány fénypötty, s ez a domb látszott este a város közepéből; a tömbházak két oldalt az út mellé voltak építve, s ez a domb a fénypöttyökkel pont velünk és az úttal szemben volt, mint a mesékben. Aztán repülőre ültünk (anyu azt is telefecskendezte vízzel), de az egyik ülésnél nem fértünk, így átültünk. De a következő pillanatban ismét otthon voltam. Írtam  a gépen egy cikket valamelyik újságnak erről, de rájöttem, hogy nem lenne elég időm a megjelenésig. Átmentem anyuhoz, de már nem emlékszem, miről beszéltünk. Visszajöttem, s apu megölelt, s mondta a maga mindignekemvanigazam-stílusában, hogy "úgyse fogja megcsinálni, hát látod, hogy nincs magánál", de én tudtam, hogy meg fogja. Ekkor jutott eszembe, hogy hívom a rendőröket, és ekkor ébredtem fel.

Köszönöm, Virág, hogy feltehettem. :)

37

Az irodában voltam, Anna lement a gyűlésbe, a fehér almás laptopját az asztalon hagyta, én meg egyedül maradtam vele. Én közben készültem hazamenni, összeszedtem a dolgaimat, de gondoltam, előtte még átnézek a nagynénim irodájába [ő is egy emelettel lennebb dolgozott]. Ahogy mentem le a lépcsőn, láttam, hogy egy lenti irodából jön fel egy idős szőke nő mind az egész dundiságával. Feketébe volt öltözve. Kicsit furcsálltam a dolgot, mert fent csak mi voltunk, de hiába megy fel, mert nem fog ott találni senkit. Mégsem szóltam neki, lementem. Rövid időn belül amikor visszamentem, ott volt Anna és eszeveszetten kereste a laptopját. Valaki ellopta. Én nem mondtam semmit, mert hibásnak éreztem magam. Elvégre bezárhattam volna az irodát vagy szólhattam volna a nőnek, hogy nincs fent senki, nekem mondja, mit keres/kit keres. Nem szóltam bele az egész bolondulásba, még akkor sem, amikor már az egész épület tudott a lopásról, s mindenki fel volt háborodva. Végül a nagynénim oldotta meg a dolgot, beszélt a legeslegnagyobb főnökkel, aki furcsamód Markó volt, és kifizette a laptop árát, pedig semmi köze nem volt a lopáshoz.

36

Egy hideg tavaszi reggel elindultam Hegyihez. Egy garázsban laktak valahol Bukarest szélén. Gondolkoztam, hogy mit vigyek neki, aztán eszembe jutott, hogy a kedvenc csokija a tejszínhabos Primola [pedig a valóságban nem ez], így hát azt vettem neki.