53

Kolozsváron voltam, de olyan Sófalvaszerű volt a hely: dombos, kicsi és aszfaltozatlan. Külföldi vendégeink voltak, 3 különböző épületben laktak, ezért állandóan úton voltam. Közben meg dolgoznom is kellett, tehát mindegyre visszatértem abba az épületbe, ahol a munkám volt. Ott voltam akkor is, amikor valaki felhívott, hogy szerezzek neki szappant. Miután letettem a telefont, felálltam az íróasztalomtól és elsétáltam a fürdőbe. Becsuktam magam mögött az ajtót és gondolkoztam. Kezet mostam végül és elcsomagoltam a szappant. Azzal gyorsan el is húztam a csíkot onnan, mentem annak a szállására, aki a szappant kérte. Közben meg mindegyre az járt a fejemben, hogy holnap, amikor nem látja senki, visszateszem a szappant, és senki észre nem veszi. De igen, hisz ma este vagy holnap reggel még kezet fognak mosni az emberek, hiányolni fogják. S ha visszateszem, akkor rájönnek, hogy én vittem el, mégiscsak akkor jelenjen meg, amikor én munkába megyek? S ha még aznap este visszamegyek? Az nem lesz gyanús?

37

Az irodában voltam, Anna lement a gyűlésbe, a fehér almás laptopját az asztalon hagyta, én meg egyedül maradtam vele. Én közben készültem hazamenni, összeszedtem a dolgaimat, de gondoltam, előtte még átnézek a nagynénim irodájába [ő is egy emelettel lennebb dolgozott]. Ahogy mentem le a lépcsőn, láttam, hogy egy lenti irodából jön fel egy idős szőke nő mind az egész dundiságával. Feketébe volt öltözve. Kicsit furcsálltam a dolgot, mert fent csak mi voltunk, de hiába megy fel, mert nem fog ott találni senkit. Mégsem szóltam neki, lementem. Rövid időn belül amikor visszamentem, ott volt Anna és eszeveszetten kereste a laptopját. Valaki ellopta. Én nem mondtam semmit, mert hibásnak éreztem magam. Elvégre bezárhattam volna az irodát vagy szólhattam volna a nőnek, hogy nincs fent senki, nekem mondja, mit keres/kit keres. Nem szóltam bele az egész bolondulásba, még akkor sem, amikor már az egész épület tudott a lopásról, s mindenki fel volt háborodva. Végül a nagynénim oldotta meg a dolgot, beszélt a legeslegnagyobb főnökkel, aki furcsamód Markó volt, és kifizette a laptop árát, pedig semmi köze nem volt a lopáshoz.