63

Fáztam az éjjel. Ezt onnan lehet tudni, hogy nagyon rosszat álmodtam, ráadásul még a torkom is fáj.

Sófalván voltunk, a tesómmal, néhány baráttal [aki a valóságban nem létezik - vagyis hogy vannak barátaim, csak nem azok, akik álmomban voltak, azok nem léteznek], és mamáéktól elindultunk egyet. Előbb még benéztünk a kis unokatesómhoz, elvettünk onnan valamit és elindultunk. Pár pillanatra rá már változott a helyszín is, az emberek is. Egy nyílt mezőn voltam, közepén egy nagy tóval. Ott volt mamám, az unokatesóm, nagybátyám és még néhány rokon, ezen kívül pedig egy rakás gyerek, olyan 5-13 évesek. Sokan voltak. Aztán egyszercsak rájöttünk, hogy valami idegen erő belemászik az emberekbe, nem szabad hozzáérni senkihez, s ha valakin azt látjuk, hogy furcsán néz ki vagy furcsán viselkedik, le kell lőni. Kicsit mint az 59-es álmom. Kénytelenek voltunk lelőni egy csomó gyereket, közben meg úgy fájt megtenni. Néha lehetett látni, ahogy ez az idegen erő egy óriási kígyó formájában kiugrik valamelyik gyerek hasából és bemegy egy másikba vagy épp a tóba, hogy tudjon aztán meglepni, de elég volt az, hogy az unokatesóm [róla nem vettük észre, mikor lett veszélyes] hozzáért mamámhoz. Nagybátyám mondta, hogy lőjem le őket, én meg csak néztem és nem tudtam, mit tegyek. Akit lelőttünk, az abban a pillanatban el is tűnt, és már csak ők ketten maradtak, mamám és az unokatesóm, nagy mosollyal az arcukon lebegtek a tó fölött [ilyent is tudtak a fertőzöttek]. Mikor rávettem volna magam, hogy lelőjem őket, eltűntek, mintha elmenekültek volna egy más világba, és tudták, hogy bármikor visszajöhetnek értünk.

58

Gusztustalant álmodtam. Tyúkszart, kutyaszart, emberszart [a sajátomat]. Ezt most nem részletezem. Csak annyit írok, hogy Sófalván voltam nagytatámmal, a hátsó udvaron üldögéltünk egy tyúkólon, s felfedeztünk egy macifej alakú szart. Közben megjelent Marci, egy beteg madarat hozott a kezében, amit sikerült meggyógyítani. Nem szólt hozzánk, ránk sem nézett, csak a madár érdekelte. Feltette a háztetőre, és előbb aggódva, majd elégedetten nézte, ahogy onnan felrepül. A következő pillanatban már a falu központjában voltunk, ami mintha már nem Sófalva lett volna. Egy csomó ember össze volt gyűlve, a beteg állataikkal várták, hogy megjelenjen Marci. Nem hívták, nem kiáltottak utána, tudták, hogy megérzi, hogy szükség van rá, mint Superman, és megjelenik. Meg is jelent rövid időn belül és elkezdett gyógyítani.

Valamiért ezt rémálomként éltem meg.

54

Sófalván vagyok fent a manzárdban, készülök lefeküdni, a tesóm lemegy a konyhába, mert ott van még valami dolga alvás előtt. Én tévézek addig, egy Brad Pittes trailert nézek. A film címe Sunshine Break és ez a legújabb film, aminek Brad Pitt a főszereplője. Egy fiatal, gazdag pasit játszik, aki sokat olvas egy barátjával együtt. Aztán bezárják vagy katonaságba kerül, mindenképp olyan helyre, ahol mindenki egyforma, tehát a pénze itt nem jelent semmit. A barátja próbál neki kintről mindenféle privilégiumokat biztosítani neki, de Brad Pitt csak annyit mond: küldjél könyveket.

53

Kolozsváron voltam, de olyan Sófalvaszerű volt a hely: dombos, kicsi és aszfaltozatlan. Külföldi vendégeink voltak, 3 különböző épületben laktak, ezért állandóan úton voltam. Közben meg dolgoznom is kellett, tehát mindegyre visszatértem abba az épületbe, ahol a munkám volt. Ott voltam akkor is, amikor valaki felhívott, hogy szerezzek neki szappant. Miután letettem a telefont, felálltam az íróasztalomtól és elsétáltam a fürdőbe. Becsuktam magam mögött az ajtót és gondolkoztam. Kezet mostam végül és elcsomagoltam a szappant. Azzal gyorsan el is húztam a csíkot onnan, mentem annak a szállására, aki a szappant kérte. Közben meg mindegyre az járt a fejemben, hogy holnap, amikor nem látja senki, visszateszem a szappant, és senki észre nem veszi. De igen, hisz ma este vagy holnap reggel még kezet fognak mosni az emberek, hiányolni fogják. S ha visszateszem, akkor rájönnek, hogy én vittem el, mégiscsak akkor jelenjen meg, amikor én munkába megyek? S ha még aznap este visszamegyek? Az nem lesz gyanús?