53

Kolozsváron voltam, de olyan Sófalvaszerű volt a hely: dombos, kicsi és aszfaltozatlan. Külföldi vendégeink voltak, 3 különböző épületben laktak, ezért állandóan úton voltam. Közben meg dolgoznom is kellett, tehát mindegyre visszatértem abba az épületbe, ahol a munkám volt. Ott voltam akkor is, amikor valaki felhívott, hogy szerezzek neki szappant. Miután letettem a telefont, felálltam az íróasztalomtól és elsétáltam a fürdőbe. Becsuktam magam mögött az ajtót és gondolkoztam. Kezet mostam végül és elcsomagoltam a szappant. Azzal gyorsan el is húztam a csíkot onnan, mentem annak a szállására, aki a szappant kérte. Közben meg mindegyre az járt a fejemben, hogy holnap, amikor nem látja senki, visszateszem a szappant, és senki észre nem veszi. De igen, hisz ma este vagy holnap reggel még kezet fognak mosni az emberek, hiányolni fogják. S ha visszateszem, akkor rájönnek, hogy én vittem el, mégiscsak akkor jelenjen meg, amikor én munkába megyek? S ha még aznap este visszamegyek? Az nem lesz gyanús?

44

Otthon voltunk M-szal, nálunk otthon, de egy vendégünk is volt, akiknek M azt magyarázta, hogy ő miért jobb, mint a vendég. Álltak az emeletes ágy mellett, én meg az ágy végén valahogy felmásztam. Könnyen ment, rutinom volt már benne. Felmásztam, összeszedtem a dolgaimat [nem tudom, pontosan mit], és azzal le is szálltam. Közben a vendég magyarázta, hogy ezzel nem értek egyet, minden bizonnyal én vagyok jobb nálad. Bementem a fürdőbe, de mintha nem a mi fürdőnk lett volna, mintha közös lett volna még ki tudja hány emberrel, családdal. Eltöltöttem ott valamennyi időt, mosdás, fog mosás, ilyenek, s mire kijöttem, azt láttam, hogy M felugrik 3 méter magasba, és a talpával egyenesen a vendég fejére ereszkedik le, teljesen összenyomja a vendéget, és az eltűnik a talpa alatt, mintha nem is lett volna. Aztán M félreáll, a vendég pedig visszanyeri eredeti alakját, és ezúttal ő ugrik fel, lemegy az egész történet még egyszer, de most M tűnik el. 

A következő pillanatban Ang.-val jártam a várost, megmutatott minden tejterméket áruló boltot, mindegyikhez volt kulcsa a titkos ajtóhoz, és mindenikről elmondott egypár dolgot. Én egyik alkalommal meg mertem kérdezni, hogy meg lehet-e kóstolni a telemeat, mire ő szigorúan rám nézett [és az elárusító is], és azt mondta, hogy nem, nálunk csak egyetlenegy terméket lehet megkóstolni: ezt a nagyon sós telemeat. Egy kis undor is érződött a hangján.

Hirtelen a nagynénim lakásában voltam, vagyis egy ismeretlen lakásban, amiről tudtam, hogy az a nagynénimé, és valaki sminkelt. Aztán valaki felugrott a fejemre, és meg eltűntem a talpa alatt, mint korábban M-ék. Őt is sminkelték, aztán valaki más az ő fejére ugrott, és ez így folytatódott, míg vagy 3-4 ember eltűnt. Amikor az utolsót is kisminkelték, félreállt, majd a talpa alól megjelenő valaki is félreállt, stb, míg végül én is visszanyertem eredeti alakomat. Azaz szinte az eredetit, mert a lábam már teljesen lapos volt, mintha csak azt taposták volna.