45

Bulit rendezett az egyetem, itt fent volt a Hasdeuban, a Tovani nevű bolt helyén egy csűr/pince alakú kocsmában. A tesóm segített készülődni, kisminkelt, adott fülcsit, rúzst stb. Éjjel fél 12 volt, mire elindultam, de napfény volt kint. Útközben találkoztam egyik tanárnőmmel, ő is oda indult, de nem vártam meg. Világos farmerben voltam és egy nagyon magas pár cipőben, asszem világosszürke volt egy rózsaszín csíkkal rajta. Alig tudtam lemenni a sok lépcsőn, és amikor leértem, meglepődtem, hogy milyen kevesen vannak. Aztán megállapítottam, hogy későre értem oda, egy félórával korábban biztos sokkal többen voltak. Találtam három ismerőst három különböző csoportban, az egyik Csilla volt, a másik egy csaj, aki a sulinkban végzett, Andra, de én a harmadikhoz mentem oda, aki médiát tanult, de akiről reggel már nem tudtam, ki volt. Vele buliztam.

A másik álmomban egy kis gokart kocsit vezettem egy Sófalvához hasonló helyen, éjjel. Egy kanyar után jobbra is lehetett menni, balra is, észrevettem, hogy jobbra valami rendőrök állnak, ezért balra mentem, és persze, hogy azonnal beültek a kocsiba, és tekerték utánam. Végül a régi sulim udvarán voltunk, Bukarestben, de úgy nézett ki, mint egy gyár, zárt volt, sötét és rozsdás, ott beszélgettem a rendőrökkel.

44

Otthon voltunk M-szal, nálunk otthon, de egy vendégünk is volt, akiknek M azt magyarázta, hogy ő miért jobb, mint a vendég. Álltak az emeletes ágy mellett, én meg az ágy végén valahogy felmásztam. Könnyen ment, rutinom volt már benne. Felmásztam, összeszedtem a dolgaimat [nem tudom, pontosan mit], és azzal le is szálltam. Közben a vendég magyarázta, hogy ezzel nem értek egyet, minden bizonnyal én vagyok jobb nálad. Bementem a fürdőbe, de mintha nem a mi fürdőnk lett volna, mintha közös lett volna még ki tudja hány emberrel, családdal. Eltöltöttem ott valamennyi időt, mosdás, fog mosás, ilyenek, s mire kijöttem, azt láttam, hogy M felugrik 3 méter magasba, és a talpával egyenesen a vendég fejére ereszkedik le, teljesen összenyomja a vendéget, és az eltűnik a talpa alatt, mintha nem is lett volna. Aztán M félreáll, a vendég pedig visszanyeri eredeti alakját, és ezúttal ő ugrik fel, lemegy az egész történet még egyszer, de most M tűnik el. 

A következő pillanatban Ang.-val jártam a várost, megmutatott minden tejterméket áruló boltot, mindegyikhez volt kulcsa a titkos ajtóhoz, és mindenikről elmondott egypár dolgot. Én egyik alkalommal meg mertem kérdezni, hogy meg lehet-e kóstolni a telemeat, mire ő szigorúan rám nézett [és az elárusító is], és azt mondta, hogy nem, nálunk csak egyetlenegy terméket lehet megkóstolni: ezt a nagyon sós telemeat. Egy kis undor is érződött a hangján.

Hirtelen a nagynénim lakásában voltam, vagyis egy ismeretlen lakásban, amiről tudtam, hogy az a nagynénimé, és valaki sminkelt. Aztán valaki felugrott a fejemre, és meg eltűntem a talpa alatt, mint korábban M-ék. Őt is sminkelték, aztán valaki más az ő fejére ugrott, és ez így folytatódott, míg vagy 3-4 ember eltűnt. Amikor az utolsót is kisminkelték, félreállt, majd a talpa alól megjelenő valaki is félreállt, stb, míg végül én is visszanyertem eredeti alakomat. Azaz szinte az eredetit, mert a lábam már teljesen lapos volt, mintha csak azt taposták volna.

12

A tesóm és még néhány ismerős. Előbb egy tágas, furcsa belső térben voltunk, sötét volt, de jól ismertük, ott laktunk. Mindenki megszokta előbb-utóbb, és nem szerettük kimondottan, de megtanultunk benne élni, mozogni. Volt egy hosszú folyosó, ahol kb. 2 méterenként volt egy-egy fényfolt. Valahonnan fentről jött. A folyosón végig egy hosszú polcszerűség. A tesóm oda, az egyik fényfolt alá lepakolta a sminkjeit, minden reggel mielőtt elment volna munkába, ott kifestette magát. Mindenki meg volt barátkozva a hellyel, csak én nem találtam benne a helyem. Közben folyamatosan féltem, és végül kiderült, hogy nem hiába, hisz jöttek valakik, s mi elmenekültünk valahogy.
Aztán egy kisebb, sötétebb, szűkösebb zárt helyen voltunk, valahol egy pincében. Ez egy kocsma volt és épp szilveszteri bulit tartottak. Üres volt az egész hely, csak a főnök volt ott. Furcsamód oda nem azokkal mentem, akikkel együtt megmenekültem, hanem Rebekával és egy sráccal. A bulit ingyenesnek hírdették, de mégis kellett adjunk pénzt a főnöknek, hogy vegyen véres-májast. Féltünk, hogy ott is megtalálnak, de nem mentünk el, és próbáltuk jól érezni magunkat. Rebekáék táncoltak, a főnök engem is megfogott, s maga után ráncigált egy agresszív, nagy ívű, energikus táncba. Ő érezte a legjobban magát.