A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vezetés. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vezetés. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. április 19., csütörtök

45

Bulit rendezett az egyetem, itt fent volt a Hasdeuban, a Tovani nevű bolt helyén egy csűr/pince alakú kocsmában. A tesóm segített készülődni, kisminkelt, adott fülcsit, rúzst stb. Éjjel fél 12 volt, mire elindultam, de napfény volt kint. Útközben találkoztam egyik tanárnőmmel, ő is oda indult, de nem vártam meg. Világos farmerben voltam és egy nagyon magas pár cipőben, asszem világosszürke volt egy rózsaszín csíkkal rajta. Alig tudtam lemenni a sok lépcsőn, és amikor leértem, meglepődtem, hogy milyen kevesen vannak. Aztán megállapítottam, hogy későre értem oda, egy félórával korábban biztos sokkal többen voltak. Találtam három ismerőst három különböző csoportban, az egyik Csilla volt, a másik egy csaj, aki a sulinkban végzett, Andra, de én a harmadikhoz mentem oda, aki médiát tanult, de akiről reggel már nem tudtam, ki volt. Vele buliztam.

A másik álmomban egy kis gokart kocsit vezettem egy Sófalvához hasonló helyen, éjjel. Egy kanyar után jobbra is lehetett menni, balra is, észrevettem, hogy jobbra valami rendőrök állnak, ezért balra mentem, és persze, hogy azonnal beültek a kocsiba, és tekerték utánam. Végül a régi sulim udvarán voltunk, Bukarestben, de úgy nézett ki, mint egy gyár, zárt volt, sötét és rozsdás, ott beszélgettem a rendőrökkel.

2012. január 23., hétfő

18

Valahol a Mărăștiben voltam, kerestem valamilyen rendőrséget, hogy szerezzem vissza az autómat. Közben sütött a nap, szép tavaszi (nyári?) délután volt, amikor cseppet sincs hőség, csak olyan szép kellemes idő. És végig telefonáltam, mamámmal beszéltem. Ennek ellenére rossz álom volt, rossz érzés volt telefonálni, rendőrséget keresni, rossz érzés volt az a tudat, hogy van autóm, de nem használhatom. Végig ideges voltam, nem tudtam nyugodtan beszélni mamámmal, mindegyre zavart amit mond, amit én mondok, amit csinálok, amit gondolok. Nem volt jó, na. Ilyenkor örülök az ébresztő hangjának, sajnos, csak addig tart, amíg észreveszem, mennyire fáradt vagyok.