18

Valahol a Mărăștiben voltam, kerestem valamilyen rendőrséget, hogy szerezzem vissza az autómat. Közben sütött a nap, szép tavaszi (nyári?) délután volt, amikor cseppet sincs hőség, csak olyan szép kellemes idő. És végig telefonáltam, mamámmal beszéltem. Ennek ellenére rossz álom volt, rossz érzés volt telefonálni, rendőrséget keresni, rossz érzés volt az a tudat, hogy van autóm, de nem használhatom. Végig ideges voltam, nem tudtam nyugodtan beszélni mamámmal, mindegyre zavart amit mond, amit én mondok, amit csinálok, amit gondolok. Nem volt jó, na. Ilyenkor örülök az ébresztő hangjának, sajnos, csak addig tart, amíg észreveszem, mennyire fáradt vagyok.