64

Végre emlékszem az álmomra. És nem is volt rémálom :)

A lengyelekkel voltam, mi voltunk náluk, de Budapesten laktak. Karolina a Dunához nagyon közel lakott, a többiek közül egypáran Budán, tehát villamossal mentünk, a 6-ossal. Valamiért mindenki ott szállt le, ahol mi. Tél volt, hideg, nagy hó. Jędrzejen valami nagy bunda volt meg bundasapka, úgy nézett ki, mint egy orosz.  :)

A délutáni álmomra is emlékszem. Ez egy ilyen nap, úgy látszik. Be akartam iratkozni kórusba, én ennek érdekében egy nővel emaileztem, a kórus vezetőjével. Írtam neki, hogy én nem tudok énekelni, csak úgy részt szeretnék venni a dolgokban, ott lenni, de nem énekelni. Eleinte azt mondta, rendben van, aztán mégiscsak írt egy emailt, miszerint a kórusnak két része van, az aktív meg a passzív. Ő az aktív résznek a vezetője, a másikat egy pasi vezeti, aki megtudta, hogy szeretnék jelentkezni, és sajnos nem lehet lebeszélni arról, hogy a passzív kórusba vegyen be. Csak oda mehetek, mert ők foglalkoznak azokkal, akik ilyen távol állnak az énekléstől. S azon gondolkoztam, hogy másszak ki ebből az egészből, mert nem a passzív kórusban akartam lenni. Egyáltalán mi az, hogy passzív kórus?

fun fact

Scientists say the higher your I.Q. the more you dream. While this may be true, don’t take it as a sign you’re mentally lacking if you can’t recall your dreams. Most of us don’t remember many of our dreams and the average length of most dreams is only 2-3 seconds–barely long enough to register.
.idéztem innen.

63

Fáztam az éjjel. Ezt onnan lehet tudni, hogy nagyon rosszat álmodtam, ráadásul még a torkom is fáj.

Sófalván voltunk, a tesómmal, néhány baráttal [aki a valóságban nem létezik - vagyis hogy vannak barátaim, csak nem azok, akik álmomban voltak, azok nem léteznek], és mamáéktól elindultunk egyet. Előbb még benéztünk a kis unokatesómhoz, elvettünk onnan valamit és elindultunk. Pár pillanatra rá már változott a helyszín is, az emberek is. Egy nyílt mezőn voltam, közepén egy nagy tóval. Ott volt mamám, az unokatesóm, nagybátyám és még néhány rokon, ezen kívül pedig egy rakás gyerek, olyan 5-13 évesek. Sokan voltak. Aztán egyszercsak rájöttünk, hogy valami idegen erő belemászik az emberekbe, nem szabad hozzáérni senkihez, s ha valakin azt látjuk, hogy furcsán néz ki vagy furcsán viselkedik, le kell lőni. Kicsit mint az 59-es álmom. Kénytelenek voltunk lelőni egy csomó gyereket, közben meg úgy fájt megtenni. Néha lehetett látni, ahogy ez az idegen erő egy óriási kígyó formájában kiugrik valamelyik gyerek hasából és bemegy egy másikba vagy épp a tóba, hogy tudjon aztán meglepni, de elég volt az, hogy az unokatesóm [róla nem vettük észre, mikor lett veszélyes] hozzáért mamámhoz. Nagybátyám mondta, hogy lőjem le őket, én meg csak néztem és nem tudtam, mit tegyek. Akit lelőttünk, az abban a pillanatban el is tűnt, és már csak ők ketten maradtak, mamám és az unokatesóm, nagy mosollyal az arcukon lebegtek a tó fölött [ilyent is tudtak a fertőzöttek]. Mikor rávettem volna magam, hogy lelőjem őket, eltűntek, mintha elmenekültek volna egy más világba, és tudták, hogy bármikor visszajöhetnek értünk.

62

Könyvekről álmodtam, ki voltak téve egy asztalra, és állandóan kellett figyeljem, mert néha eltűnt egy és én gyorsan ki kellett cseréljem őket. [Látszik, hogy könyvvásáron dolgoztam az elmúlt napokban.]

*

A suliban voltam, a magyartanárnővel volt valami dolgom a titkárságon. Közben meg a nagynénim volt barátja várt [nem tudom, hogy engem vagy a magyartanárnőt vagy esetleg a titkárnőt] lent. Egyenesen állt a parketten.

61

Három színes üveget kellett betenni egy szürke folyadékkal megtöltött edénybe, és addig kellett hagyni, amíg az üvegek alsó része átvette a folyadék színét. Az egyik üveg amúgy sötétkék volt, a másik zöld, a harmadikra nem emlékszem.

60

Csak annyira emlékszem, hogy mogzott a fogszabályzómnak egy része, s el voltam kicsit keseredve, de reméltem, hogy a fogorvos nem fog megszidni, mert úgyis hamarosan le kell venni az egészet. Emellett pedig valaki murkot reszelt és olyan furcsa állaga volt.

59

A lengyelekkel voltunk egy vendéglőben, ami úgy nézett ki, mint egy zakopanei vendéglő, csak épp Romániában volt, mi voltunk a házigazdák. Leültünk, ettünk, s indulás előtt a banda nagy része el akart menni a WC-re. Óriási sor lett a lányvéce előtt, de én észrevettem, hogy Alina máshová megy, a vendéglő bejárata fele. Amikor visszajött, én is felálltam, s elmentem abba az irányba. Könnyen megtaláltam a WC-t, nagyon nagy volt és csak egy lány volt bent. Mire végeztem és kezet mostam, ő már ott volt, ahol a tükrök és csapok vannak, imádkozott. Ez a helyiség ugyanis sokkal nagyobb volt, mint egy normális mosdónak ez a része, a bejárattal szemben egy nagy kép volt valami istenségről, akit még életemben nem láttam, egy rakás gyertya meg még valami dísztárgyak. A másik két falon pedig egy csomó csap meg tükör. Megtöröltem a kezem és néztem, hogy mi a fene van ott, hallgattam, hogy vajon milyen nyelven imádkozik ott az emelvényen [amin a gyertyák voltak] térdelve. Életemben nem hallottam azt a nyelvet. Befejezte, majd felém fordult, kézbe vette a jobb kezemet, megvizsgálta a tenyeremet s valami jóslatszerűt mondott, aztán elővett egy papírt, s megmutatta, mit ír rajta, lefordította, ekkor rájöttem, hogy hasonlít ez a nyelv a lengyelre, s mondta, hogy igen, rokonnyelvek, csakhogy ez, amit ő beszél már nagyon ritka, csak itt az országban beszélik páran és valahol dél-nyugatra még egy helyen, de csak a hegyekben, pedig az istenségnek ez az igazi nyelve és csak ezen lehet vele kommunikálni. Megköszöntem a jóslatot, s indultam vissza a többiekhez. Ekkor láttam, hogy a vendéglőben ebédelő emberek nagy része meg volt őrülve. A vendéglőből hirtelen erdő lett, minden észnél levő ember rohant, a többiek, akik zombiszerűvé váltak, ballagtak, és próbálták elfogni az észnél levőket. Rájöttem egyből, hogy azok őrülnek meg, akiknek jósolt a lány, s féltem, mert nem tudtam, mennyi időm van még, amíg elvesztem az agyam. Addig is, gondoltam, segítek a társaimon, kötelességem megvédeni a lengyeleket. Mondtam Alinának, hogy aki lassú, azt fejbe kell ütni. Kezdtük püffölni őket, sokan kiterültek a földre s álomba szenderültek, de mind jöttek újak s újak. Ordítottam közben a lánynak, hogy ez a jóslata miatt van, direkt csinálta vagy nem tudta, hogy ilyen hatása van? Ekkor ő is rájött, hogy az istensége valami gonosz dolog és segíteni próbált, de csak úgy elméletben. A következő pillanatban a vendéglő bejáratánál voltunk, ami egy könyvesbolt volt, ott rohantunk a lengyelekkel együtt, és sikerült kiérnünk az utcára, ahol várt egy szekér [olyan mint amivel a cigányok utaznak]. A lányt is vittük, és néztem, hogy mennyire felelőtlen, mennyire fiatal s mennyire élőek azok a sötét szemek azon a szép, szimmetrikus arcon. Olyan indiai arca volt, mindkét kezén henna rajzok, hosszú, egyenes szoknya, gyöngyös szandál, és a hajában is volt valami fém+drágakő ékszer.