A következő címkéjű bejegyzések mutatása: rémálom. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: rémálom. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. június 13., szerda

63

Fáztam az éjjel. Ezt onnan lehet tudni, hogy nagyon rosszat álmodtam, ráadásul még a torkom is fáj.
Sófalván voltunk, a tesómmal, néhány baráttal [aki a valóságban nem létezik - vagyis hogy vannak barátaim, csak nem azok, akik álmomban voltak, azok nem léteznek], és mamáéktól elindultunk egyet. Előbb még benéztünk a kis unokatesómhoz, elvettünk onnan valamit és elindultunk. Pár pillanatra rá már változott a helyszín is, az emberek is. Egy nyílt mezőn voltam, közepén egy nagy tóval. Ott volt mamám, az unokatesóm, nagybátyám és még néhány rokon, ezen kívül pedig egy rakás gyerek, olyan 5-13 évesek. Sokan voltak. Aztán egyszercsak rájöttünk, hogy valami idegen erő belemászik az emberekbe, nem szabad hozzáérni senkihez, s ha valakin azt látjuk, hogy furcsán néz ki vagy furcsán viselkedik, le kell lőni. Kicsit mint az 59-es álmom. Kénytelenek voltunk lelőni egy csomó gyereket, közben meg úgy fájt megtenni. Néha lehetett látni, ahogy ez az idegen erő egy óriási kígyó formájában kiugrik valamelyik gyerek hasából és bemegy egy másikba vagy épp a tóba, hogy tudjon aztán meglepni, de elég volt az, hogy az unokatesóm [róla nem vettük észre, mikor lett veszélyes] hozzáért mamámhoz. Nagybátyám mondta, hogy lőjem le őket, én meg csak néztem és nem tudtam, mit tegyek. Akit lelőttünk, az abban a pillanatban el is tűnt, és már csak ők ketten maradtak, mamám és az unokatesóm, nagy mosollyal az arcukon lebegtek a tó fölött [ilyent is tudtak a fertőzöttek]. Mikor rávettem volna magam, hogy lelőjem őket, eltűntek, mintha elmenekültek volna egy más világba, és tudták, hogy bármikor visszajöhetnek értünk.

2012. június 1., péntek

59

A lengyelekkel voltunk egy vendéglőben, ami úgy nézett ki, mint egy zakopanei vendéglő, csak épp Romániában volt, mi voltunk a házigazdák. Leültünk, ettünk, s indulás előtt a banda nagy része el akart menni a WC-re. Óriási sor lett a lányvéce előtt, de én észrevettem, hogy Alina máshová megy, a vendéglő bejárata fele. Amikor visszajött, én is felálltam, s elmentem abba az irányba. Könnyen megtaláltam a WC-t, nagyon nagy volt és csak egy lány volt bent. Mire végeztem és kezet mostam, ő már ott volt, ahol a tükrök és csapok vannak, imádkozott. Ez a helyiség ugyanis sokkal nagyobb volt, mint egy normális mosdónak ez a része, a bejárattal szemben egy nagy kép volt valami istenségről, akit még életemben nem láttam, egy rakás gyertya meg még valami dísztárgyak. A másik két falon pedig egy csomó csap meg tükör. Megtöröltem a kezem és néztem, hogy mi a fene van ott, hallgattam, hogy vajon milyen nyelven imádkozik ott az emelvényen [amin a gyertyák voltak] térdelve. Életemben nem hallottam azt a nyelvet. Befejezte, majd felém fordult, kézbe vette a jobb kezemet, megvizsgálta a tenyeremet s valami jóslatszerűt mondott, aztán elővett egy papírt, s megmutatta, mit ír rajta, lefordította, ekkor rájöttem, hogy hasonlít ez a nyelv a lengyelre, s mondta, hogy igen, rokonnyelvek, csakhogy ez, amit ő beszél már nagyon ritka, csak itt az országban beszélik páran és valahol dél-nyugatra még egy helyen, de csak a hegyekben, pedig az istenségnek ez az igazi nyelve és csak ezen lehet vele kommunikálni. Megköszöntem a jóslatot, s indultam vissza a többiekhez. Ekkor láttam, hogy a vendéglőben ebédelő emberek nagy része meg volt őrülve. A vendéglőből hirtelen erdő lett, minden észnél levő ember rohant, a többiek, akik zombiszerűvé váltak, ballagtak, és próbálták elfogni az észnél levőket. Rájöttem egyből, hogy azok őrülnek meg, akiknek jósolt a lány, s féltem, mert nem tudtam, mennyi időm van még, amíg elvesztem az agyam. Addig is, gondoltam, segítek a társaimon, kötelességem megvédeni a lengyeleket. Mondtam Alinának, hogy aki lassú, azt fejbe kell ütni. Kezdtük püffölni őket, sokan kiterültek a földre s álomba szenderültek, de mind jöttek újak s újak. Ordítottam közben a lánynak, hogy ez a jóslata miatt van, direkt csinálta vagy nem tudta, hogy ilyen hatása van? Ekkor ő is rájött, hogy az istensége valami gonosz dolog és segíteni próbált, de csak úgy elméletben. A következő pillanatban a vendéglő bejáratánál voltunk, ami egy könyvesbolt volt, ott rohantunk a lengyelekkel együtt, és sikerült kiérnünk az utcára, ahol várt egy szekér [olyan mint amivel a cigányok utaznak]. A lányt is vittük, és néztem, hogy mennyire felelőtlen, mennyire fiatal s mennyire élőek azok a sötét szemek azon a szép, szimmetrikus arcon. Olyan indiai arca volt, mindkét kezén henna rajzok, hosszú, egyenes szoknya, gyöngyös szandál, és a hajában is volt valami fém+drágakő ékszer.

2012. március 21., szerda

Vendégálom

Álmomban anyu meg akart ölni. Azelőtt Ákossal csinált valami kisebb kegyetlenséget, erre nem emlékszem, de valami olyasmi lehetett, hogy lelocsolta vízzel. Engem keresztre akart feszíteni, átszúrni a lábam és a kezem, s meggyújtani alattam valamit, máglyaszerűen. Számára ez nem tűnt halálosnak. Ment körbe a házban, és mindenhova vizet fecskendezett, spray-vel, hogy más ne gyulladjon meg, de ahogy kint, a fal mellett fecskendezett, a víz átfolyt a falon, mintha nem is lenne ott semmi. Próbáltam elmenekülni Hunival, aki szintén nem vette komolyan a dolgot, de nem is próbált visszatartani legalább. Emlékszem egy dombra, amin van néhány fénypötty, s ez a domb látszott este a város közepéből; a tömbházak két oldalt az út mellé voltak építve, s ez a domb a fénypöttyökkel pont velünk és az úttal szemben volt, mint a mesékben. Aztán repülőre ültünk (anyu azt is telefecskendezte vízzel), de az egyik ülésnél nem fértünk, így átültünk. De a következő pillanatban ismét otthon voltam. Írtam  a gépen egy cikket valamelyik újságnak erről, de rájöttem, hogy nem lenne elég időm a megjelenésig. Átmentem anyuhoz, de már nem emlékszem, miről beszéltünk. Visszajöttem, s apu megölelt, s mondta a maga mindignekemvanigazam-stílusában, hogy "úgyse fogja megcsinálni, hát látod, hogy nincs magánál", de én tudtam, hogy meg fogja. Ekkor jutott eszembe, hogy hívom a rendőröket, és ekkor ébredtem fel.

Köszönöm, Virág, hogy feltehettem. :)

2012. január 22., vasárnap

17

Kolozsváron meg akartam látogatni valakit, de a tömbház előtt találkoztam egy öreg bácsikával, aki nagy csomagokat cipelt, és gondoltam, segítek neki. A szomszéd lépcsőházba kellett menni, a legfelső emelet utolsó ajtajához. Bevittem neki, és letettem a földre a dolgokat, s mire visszafordulok, hát a bácsika bezárja az ajtót, és nem akar kiengedni. Ezt követően kissé halvány az egész, a lényeg az, hogy én próbálok menekülni, ő nem enged, sőt, jön utánam, meg akar fogni vagy nem tudom, de nem is akarom tudni, csak szabaduljak ki innen. Végül valahogy elbújok egy asztal alá, ahol nem lát, és kicsit megnyugszik azért, mert nem talál. A kulcsokat leteszi az asztalra, pont a fejem fölé, és bemegy a konyhába. Én meg azon gondolkozom, hogy vegyem el őket, hogy ne hallja meg, hogy ne tudja meg, hol vagyok, meg egyáltalán hogy találom meg a kulcscsomón a bejárati ajtó kulcsát? És mi lenne ha előbb a konyhaajtót próbálnám bezárni?

2009. október 23., péntek

66

Remalom: eloadast csinaltunk valahol szabadteren, egy kertben talan, egy fa alatt.. Valaki meg fent volt, a fan, es druzsbaval vagta rank az agakat. A tanarunk mindegyre benezett, lam hogy allunk, mosolygott, s ment vissza kocsmazni, mi meg be voltunk szarva a felelemtol. Az aszfaltban talaltunk regi penzeket.