A lengyelekkel voltunk egy vendéglőben, ami úgy nézett ki, mint egy zakopanei vendéglő, csak épp Romániában volt, mi voltunk a házigazdák. Leültünk, ettünk, s indulás előtt a banda nagy része el akart menni a WC-re. Óriási sor lett a lányvéce előtt, de én észrevettem, hogy Alina máshová megy, a vendéglő bejárata fele. Amikor visszajött, én is felálltam, s elmentem abba az irányba. Könnyen megtaláltam a WC-t, nagyon nagy volt és csak egy lány volt bent. Mire végeztem és kezet mostam, ő már ott volt, ahol a tükrök és csapok vannak, imádkozott. Ez a helyiség ugyanis sokkal nagyobb volt, mint egy normális mosdónak ez a része, a bejárattal szemben egy nagy kép volt valami istenségről, akit még életemben nem láttam, egy rakás gyertya meg még valami dísztárgyak. A másik két falon pedig egy csomó csap meg tükör. Megtöröltem a kezem és néztem, hogy mi a fene van ott, hallgattam, hogy vajon milyen nyelven imádkozik ott az emelvényen [amin a gyertyák voltak] térdelve. Életemben nem hallottam azt a nyelvet. Befejezte, majd felém fordult, kézbe vette a jobb kezemet, megvizsgálta a tenyeremet s valami jóslatszerűt mondott, aztán elővett egy papírt, s megmutatta, mit ír rajta, lefordította, ekkor rájöttem, hogy hasonlít ez a nyelv a lengyelre, s mondta, hogy igen, rokonnyelvek, csakhogy ez, amit ő beszél már nagyon ritka, csak itt az országban beszélik páran és valahol dél-nyugatra még egy helyen, de csak a hegyekben, pedig az istenségnek ez az igazi nyelve és csak ezen lehet vele kommunikálni. Megköszöntem a jóslatot, s indultam vissza a többiekhez. Ekkor láttam, hogy a vendéglőben ebédelő emberek nagy része meg volt őrülve. A vendéglőből hirtelen erdő lett, minden észnél levő ember rohant, a többiek, akik zombiszerűvé váltak, ballagtak, és próbálták elfogni az észnél levőket. Rájöttem egyből, hogy azok őrülnek meg, akiknek jósolt a lány, s féltem, mert nem tudtam, mennyi időm van még, amíg elvesztem az agyam. Addig is, gondoltam, segítek a társaimon, kötelességem megvédeni a lengyeleket. Mondtam Alinának, hogy aki lassú, azt fejbe kell ütni. Kezdtük püffölni őket, sokan kiterültek a földre s álomba szenderültek, de mind jöttek újak s újak. Ordítottam közben a lánynak, hogy ez a jóslata miatt van, direkt csinálta vagy nem tudta, hogy ilyen hatása van? Ekkor ő is rájött, hogy az istensége valami gonosz dolog és segíteni próbált, de csak úgy elméletben. A következő pillanatban a vendéglő bejáratánál voltunk, ami egy könyvesbolt volt, ott rohantunk a lengyelekkel együtt, és sikerült kiérnünk az utcára, ahol várt egy szekér [olyan mint amivel a cigányok utaznak]. A lányt is vittük, és néztem, hogy mennyire felelőtlen, mennyire fiatal s mennyire élőek azok a sötét szemek azon a szép, szimmetrikus arcon. Olyan indiai arca volt, mindkét kezén henna rajzok, hosszú, egyenes szoknya, gyöngyös szandál, és a hajában is volt valami fém+drágakő ékszer.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: wc. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: wc. Összes bejegyzés megjelenítése
2012. június 1., péntek
2011. november 30., szerda
1 [reloaded]
Az ínhüvelygyulladásom miatt rég nem írtam ide, pedig már többször eszembe jutott, hogy kellene folytatni. Talán nem épp minden álmot, de legalább az érdekesebbeket, furcsábbakat vagy amelyiket épp jön. Csak hogy maradjon meg egypár, mert sosem lehet tudni, mire tudom majd felhasználni. És íme, így, november utolsó napjára álmodtam egy nagyon furcsát, egy megosztanivalót.
Azt, hogy létezett egy újfajta szolgáltatás, és mindenki azzal töltötte az idejét. Egy olyan hely volt, ahol zuhanyzók voltak és WCk [sokan azért jártak oda, mert a sok családtag miatt otthon mindig foglalt volt] és lehetett TVt bérelni. Egy kisebb szobába be voltak mind zsúfolva, onnan kellett választani, és át kellett vinni egy szabad szobába. Ott nézhetted, amíg akartad. A végén kellett fizetni. Mindenki oda járt, de abszolút mindenki, az egymástól legtávolabb álló ismerősi köreimből találkoztam ott emberekkel. A furcsaság az volt, hogy mindez Sófalván történt, a tulaj pedig az egyik tanárnőm volt.
Azt, hogy létezett egy újfajta szolgáltatás, és mindenki azzal töltötte az idejét. Egy olyan hely volt, ahol zuhanyzók voltak és WCk [sokan azért jártak oda, mert a sok családtag miatt otthon mindig foglalt volt] és lehetett TVt bérelni. Egy kisebb szobába be voltak mind zsúfolva, onnan kellett választani, és át kellett vinni egy szabad szobába. Ott nézhetted, amíg akartad. A végén kellett fizetni. Mindenki oda járt, de abszolút mindenki, az egymástól legtávolabb álló ismerősi köreimből találkoztam ott emberekkel. A furcsaság az volt, hogy mindez Sófalván történt, a tulaj pedig az egyik tanárnőm volt.
2009. november 29., vasárnap
73
1. az egyetem más épületbe költözött, de az még nem volt teljesen készen. egyik tanárom meg akart fojtani a szökőkútban, nekem meg teljesen normálisnak és elfogadhatónak tűnt. elmentünk a fürdőbe, de a rozsdás, mocskos csapok nem működtek, a szökőkút [mint amilyen volt régebb az adyban] nem ment. a tanárom nagy vigyorral elmondta, hogy óóó pedig már úgy beleéltem magam
2. lovagolni mentünk egy helyre, s volt ott egy szép nagy épület, bementünk, ott volt egy másik tanárom, órát akart tartani. Orka, Sipi s még páran el akartak kérezni, de a tanár nem engedte el őket, ideges volt. nekem kellett wc-re menni, de engem sem akart kiengedni. végül nagy nehezen kiengedett, s mondta, siessek vissza. közben rájöttem, hogy a művtöri egyetemen vagyok, megkérdeztem Vicustól, hol a wc, s rohantam is oda, a folyósón jobbra, majd a második ajtó, pont egy kanyar után van.
2. lovagolni mentünk egy helyre, s volt ott egy szép nagy épület, bementünk, ott volt egy másik tanárom, órát akart tartani. Orka, Sipi s még páran el akartak kérezni, de a tanár nem engedte el őket, ideges volt. nekem kellett wc-re menni, de engem sem akart kiengedni. végül nagy nehezen kiengedett, s mondta, siessek vissza. közben rájöttem, hogy a művtöri egyetemen vagyok, megkérdeztem Vicustól, hol a wc, s rohantam is oda, a folyósón jobbra, majd a második ajtó, pont egy kanyar után van.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)