Az ínhüvelygyulladásom miatt rég nem írtam ide, pedig már többször eszembe jutott, hogy kellene folytatni. Talán nem épp minden álmot, de legalább az érdekesebbeket, furcsábbakat vagy amelyiket épp jön. Csak hogy maradjon meg egypár, mert sosem lehet tudni, mire tudom majd felhasználni. És íme, így, november utolsó napjára álmodtam egy nagyon furcsát, egy megosztanivalót.
Azt, hogy létezett egy újfajta szolgáltatás, és mindenki azzal töltötte az idejét. Egy olyan hely volt, ahol zuhanyzók voltak és WCk [sokan azért jártak oda, mert a sok családtag miatt otthon mindig foglalt volt] és lehetett TVt bérelni. Egy kisebb szobába be voltak mind zsúfolva, onnan kellett választani, és át kellett vinni egy szabad szobába. Ott nézhetted, amíg akartad. A végén kellett fizetni. Mindenki oda járt, de abszolút mindenki, az egymástól legtávolabb álló ismerősi köreimből találkoztam ott emberekkel. A furcsaság az volt, hogy mindez Sófalván történt, a tulaj pedig az egyik tanárnőm volt.
Azt, hogy létezett egy újfajta szolgáltatás, és mindenki azzal töltötte az idejét. Egy olyan hely volt, ahol zuhanyzók voltak és WCk [sokan azért jártak oda, mert a sok családtag miatt otthon mindig foglalt volt] és lehetett TVt bérelni. Egy kisebb szobába be voltak mind zsúfolva, onnan kellett választani, és át kellett vinni egy szabad szobába. Ott nézhetted, amíg akartad. A végén kellett fizetni. Mindenki oda járt, de abszolút mindenki, az egymástól legtávolabb álló ismerősi köreimből találkoztam ott emberekkel. A furcsaság az volt, hogy mindez Sófalván történt, a tulaj pedig az egyik tanárnőm volt.
