1 [reloaded]

Az ínhüvelygyulladásom miatt rég nem írtam ide, pedig már többször eszembe jutott, hogy kellene folytatni. Talán nem épp minden álmot, de legalább az érdekesebbeket, furcsábbakat vagy amelyiket épp jön. Csak hogy maradjon meg egypár, mert sosem lehet tudni, mire tudom majd felhasználni. És íme, így, november utolsó napjára álmodtam egy nagyon furcsát, egy megosztanivalót.

Azt, hogy létezett egy újfajta szolgáltatás, és mindenki azzal töltötte az idejét. Egy olyan hely volt, ahol zuhanyzók voltak és WCk [sokan azért jártak oda, mert a sok családtag miatt otthon mindig foglalt volt] és lehetett TVt bérelni. Egy kisebb szobába be voltak mind zsúfolva, onnan kellett választani, és át kellett vinni egy szabad szobába. Ott nézhetted, amíg akartad. A végén kellett fizetni. Mindenki oda járt, de abszolút mindenki, az egymástól legtávolabb álló ismerősi köreimből találkoztam ott emberekkel. A furcsaság az volt, hogy mindez Sófalván történt, a tulaj pedig az egyik tanárnőm volt.

103

Noémiről álmodtam, s valami színpadról, Brédáról, s nem volt szabad beszélnem, amíg ő nem mond valamit, őt nevezték ki a megmentőmnek

96

Több álmom volt. Az egyik Sófalván, köd volt, hideg őszi hajnal. A tanárom bement egy házba, én kint vártam egy ideig, nem akartam bemenni, mert bent egy gonosz vénember lakott a fiával, de amikor láttam, hogy már egy jó idő eltelt, s még mindig nem jön ki a tanárom, akkor bementem. Bent csak a vénember volt, mindenki más mintha köddé változott volna.
A másik álmom M fiáról szólt, már pár évvel nagyobb volt, és furcsa kapcsolat kezdett kialakulni köztünk, amit ő nem tartott különösnek vagy rossznak, én viszont igen.

90

Volt vagy harom almom, az egyikre abszolut nem emlekszem, a masodikrol csak annyit tudok, hogy egyik tanaromrol szolt, a harmadik meg osonosokrol [misi es eva], akiket valami eloadasra vittem be, a suliba, bukarestbe, de furcsa volt, mert a padlasrol kellett bemenni, az eloadas lent jatszodott, mi fentrol neztuk, es ugy tunt, mintha labirintus lenne lent.

87

Sófalván voltunk egy nagy házban. Ott tartottuk az órákat, de valahogy mintha mindenki Sófalván lett volna. Összefutottam Vicussal az utcán, épp egy Jenő nevű bácsit kísérgetett [?]. Na és abban a nagy házban voltunk, a tanárom is ott volt, de nem vele tartottunk órát, hanem egy hisztis nővel, akit még életemben nem láttam. A tanárom csak mosolygott, de megvárta, hogy legyen vége az órának, és mind együtt indultunk. Kint sütött a nap, de hideg volt, mindenki sállal, nagykabáttal járt.

76

Tanarom Bahrtalot rendezett. A foszereplot egy kis szoke csajszi jatszta, fekete kocsit vezetett az eloadasban, a probak egy garazsban folytak. Valamiert en is ott voltam. Sok-sok ferfi vett korul, es nehanyan papirdarabkakkal dobaltak. Elmagyaraztak, hogy az eloadas cime Shakespeare Othellojabol jon, Jago mondja egy adott pillanatban. Ja es Jago persze kocsit vezet.

75

Be akartam iratkozni sofőr suliba és két tanárjelöltem volt. Az egyik ügyesebb, jobb, olcsóbb, de ritkábban lett volna ideje rám, a másik drágább, ügyelenebb, butább, csúnyább, de bármikor ráért.
Majd jött egy srác, akit egyszer álmomban megismertem, s kérdezte, mi a helyzet Kárpáty Zoltánnal, akit együtt ismertünk meg akkor, amikor mi ketten megismerkedtünk. [Amúgy Kárpáty Zoltán egy szereplő a My Fair Lady-ből, amit még mindig nem sikerült megnéznem rendesen elejétől végig]. Mondtam neki, hogy azóta nem láttam. Azt mondta erre a srác, hogy eltűnt az irodájából egy sokeurós elektrónikus műszer [arra már nem emlékszem pontosan, hogy milyen műszert mondott, valami zenedoboz vagy írógép vagy hasonló], és pont Kárpátynak mesélte utoljára, hogy van neki egy olyanja.

73

1. az egyetem más épületbe költözött, de az még nem volt teljesen készen. egyik tanárom meg akart fojtani a szökőkútban, nekem meg teljesen normálisnak és elfogadhatónak tűnt. elmentünk a fürdőbe, de a rozsdás, mocskos csapok nem működtek, a szökőkút [mint amilyen volt régebb az adyban] nem ment. a tanárom nagy vigyorral elmondta, hogy óóó pedig már úgy beleéltem magam

2. lovagolni mentünk egy helyre, s volt ott egy szép nagy épület, bementünk, ott volt egy másik tanárom, órát akart tartani. Orka, Sipi s még páran el akartak kérezni, de a tanár nem engedte el őket, ideges volt. nekem kellett wc-re menni, de engem sem akart kiengedni. végül nagy nehezen kiengedett, s mondta, siessek vissza. közben rájöttem, hogy a művtöri egyetemen vagyok, megkérdeztem Vicustól, hol a wc, s rohantam is oda, a folyósón jobbra, majd a második ajtó, pont egy kanyar után van.

67

Az elmult idoben nem igazan volt netem, de az almaimat lejegyeztem, igerem majd felteszem oket. Addigis elmeselem a mai almokat. Harom darab is van belole. Az egyik egy virtualis, vagyis emailt kaptam egy kedves embertol. Almomban is nagyon jo kedvem lett tole. Persze a reggel muszaj volt megnezzem a mailjeimet, hatha a valosagban is kuldott :) Jo lett volna. Na de.. A masodik almom M-rol es Joelrol szolt, es elegge rossz erzesekkel tarsult, remalomnak neveznem. Almomban teljesen logikus volt az egesz, de most akarmennyit gondolkozom, nem tudnam elmagyarazni, pontosan mit csinaltam es miert. A lenyeg az, hogy el kellett bujjak eloluk, de ugy hogy megis legyek kozel. Sotetseg volt, egy utcan voltunk [inkabb Romanianak nezett ki mint Anglianak, de almomban ez nem volt fontos], egy kocsi mogott bujkaltam, majd egy szemetesben. Kozben valaki meglatott, es mondtam neki, hivja a rendorseget. En persze elbujtam, ezuttal egy szemetesbe, Joel eszrevett, odajott, csendben elmeseltem neki, mi tortenik, kozben hallottam a szirenakat, megkertem, ne aruljon el, es ugy tunt, megertette. Es jo lett a vege. De hogy mi a logika az egeszben.. A harmadik alom mar reggelfele volt, es csak annyira emlekszem belole, hogy nagyon szep volt. Halak voltunk mind [vagy legalabbis a labunk helyett halfarok volt], es egy teglalap alaku akvariumban lubickoltunk, zoldesnek latszott az akvarium, de ahogy mozogtunk, a nap rank sutott es itt-ott aranyozott pikkelyeink csillogtak. Szep volt na.

42

Rebekáról és Anette-ről álmodtam. Furcsa, mert már vagy egy hónapja nem találkoztam velük, de a tegnap este beszéltem róluk Nicoval. Nem pletyka, nem, nem, nem kell mindig rosszra gondolni :P
Az álmomban a közös bankettünkön voltunk, befejeztük az egyetemet és valahogy együtt volt a bankett. Egy liceumkori házibulira hasonlított, alig voltunk 10-20an, es szinte mindenki részeg volt [kivéve hármunkat, persze. nem tudom milyen lehet, amikor részegnek álmodod magad :P], s hülye játékokat játszottak. Mi meg unatkoztunk. Aztán Rebeka fogta magát s elment. Kb ennyi.

Még volt egy álmom az éjjel, egyik tanáromról. Neki az a szokása, hogy a vizsgaidőpontokat egymás utáni napokra teszi. [Általában az ő vizsgája a legnehezebb] Én pont a két vizsgaidőpont közötti éjszakát álmodtam meg. Szerencsére már levizsgáztam, tehát abszolút nem izgultam már. Valami kocsmában voltunk vagy hol, talán nála otthon, nem tudom, de többen voltunk, Kata csoporttársam, meg egy lány, aki már végzett, a tanár.. nem tudom, talán mások is voltak. A lényeg az, hogy az ivás-beszélgetés után, valamikor hajnalban ledőltünk, aludtunk egyet, es amikor felkeltünk, már nagyon kellett volna siessen a tanár, hogy elérjen vizsgára. S nem sietett. 40 perces késéssel végül taxiba ült. Én meg gondoltam, hogy ja ezért szokott ő mindig késni [mert tényleg legtöbbször jó negyedórákat késik]

37

Vasarnap ejjel az egyik tanaromrol almodtam. Varosresz, naplemente. Szeretokent viselkedett.
Majd masnap, hetfon, ugyancsak rola almodtam, de akkor mar a valosagbeli tanar-diak kapcsolat volt koztunk, a helyszin meg egy faluvege, sotetedes utan. Valami krumplifoldre kellett kimenni, hogy megnezzuk az eloadasat.

eltelt mindjárt két óra, mióta felkeltem, tehát nem emlékszem nagyon világosan
valami vízben vagyok, tengerben, és erősek a hullámok. valaki van még velem, fenn egy emelvényen én pedig le kell ereszkedjek a vízbe valamiért, ő pedig fogja a kezem, nehogy elvigyen a víz. szóval hűvös víz vesz körül, kellemesen hullámzik én pedig tapogatom a lábammal a víz alatt a nagy köveket. aztán kimászok, tovább megyünk ezen a fa emelvényen és megint le kell menjek a vízbe, hogy tudjunk tovább haladni a sziget felé.
Valaki azt mondta, hogy úgy hangzik, mintha egy nehéz próbát kéne kiálljak, és meg akarom tenni és veszélyes, de van aki segítsen :) Meg azt, hogy a víz jelképezheti az érzelmeket - ez nagyon tetszik, mert az érzelmek bizony hasonlítanak a vízhez, nem lehet megfogni, bármilyen formába lehet önteni, ugyanakkor nagyon erősek is tudnak lenni, hullámokban jönni, mindent elseperni, vagy nyugodtan csordogálni, vagy megfagyni...

[...]
juuj épp írtam valami házit és hirtelen eszembejutott egy álom-töredék:
egyik nagyon jó tanár itt Lorientből alaposan lecseszett hogy "mi-am ieşit din mână", hogy rég nem fordítottam és el fogok felejteni és juuj de rosszul esett mert nagyon igaza volt! és annyira tisztelem azt az embert, nem akarom hogy rossz véleménye legyen rólam vagy valami...

és újból álmodtam azt, hogy szerepeltem egy színdarabban és nem tudtam a szövegem. volt nekem gyerekkoromban egy ilyen sokkom a színpadon, fel kell valahogy dolgozzam... hát szóval álmomban megint a "Minden egér szereti a sajtot"-ot játszottuk, de én nem Fruzsi voltam, hanem valaki más. világosan emlékszem hogy néztem ki a függony mögül s láttam a közönséget, mintha nagyobb lett volna a terem a magyar intézetben... és azt se tudtam, milyen jelmezem kéne legyen, mit kell mondjak, mikor kell belépjek a színpadra? egy adott pillanatban félmeztelen voltam és mezítláb és szóltak hogy na menjek! s akkor hamar felvettem egy blúzot valamit, de aztán kiderült hogy még nem én jövök. de sehogy se voltam jól öltözve és nem az én szerepemet játszottam.

hm. a valóságban, gyerekkoromban, meséljem el a sokkot, hátha jól fog esni... lám lám több mint 10-12 éve volt, mégis emlékszem... a "Minden egér szereti a sajtot"-ban én játszottam Fruzsit, a fehér egért (úgymond Júlia megfelelője, ha Veronaban játszódna). s egy adott pillanatban valamelyik nagyobb gyerek (aki az anyát játszodta) nem figyelt oda, nem tudta hol tart a darab és betuszkolt engem a színpadra és súgta, hogy mondjam "Soma! Soma!". De ez a jelenet már lejárt azelőtt. Alaposan megijedtem hogy na most mi lesz. és akkor mit csináljak, mondtam"Soma! Soma!" s reméltem hogy valahogy megoldódik, hogy kijön a másik szereplő és újra előadjuk a jelenetet? De nem jött. A másik meg nem engedett hogy visszamenjek a függöny mögé. Reménytelenül kiáltottam ugyanazt a nevet "Soma! Soma!"... Majdnem elsírtam magam. "Nem jó ez nem így van" fordultam a másik gyerek felé haragos hangon. És erre az egész közönség kacagni kezdett. Biztos nagyon cuki voltam. De ugyanakkor dühös és megszégyenült is. Azért álmodom nagy ritkán, hogy nem tudom a szövegem és mindjárt betuszkolnak a színpadra.

jegyzetek

Megprobalom osszeallitani amit almodtam az alapjan, amit lejegyeztem egy lapra a reggel, mikor meg emlekeztem ra. Sajnos csak kulcsszavak, tehat reszlet az keves.

Otthon voltam es mikroban sutottunk hust valahogy egy zacskoban. Az egyik ablak kijott volt a tokjabol (tobbszor almodtam furcsa dolgokat ablakokrol). Aztan ott volt az egyik itteni karizmatikus francia tanarom a konyhaban es tanacsokat adott, hogy a verselemzesben milyen fontos szerepet jatszik az arany szimboluma es muszaj beleirjam. Aztan a zeneteremben voltam (a suliban), anyu is ott volt meg masok es valaki kellett enekeljen es a zongora falcson szolt.

Egy masik varosban, de olyan erzesem van, hogy kulfoldon kellett legyen, Szabival bizikliztunk a parkban es dombok voltak meg sar is nehany helyen, de jol esett biciklizni. Utana meg setaltunk az utcakon. Elegge tomeg volt es elvesztodtunk egymastol. Bementem egy utcaba egy utkeresztezodesnel es elkezdtem kialtani a nevet. De teljes torkambol. Mar nem emlekszem hogy, de tiszta erombol kialtottam: "Szabi!" es akkor odaerkezett a sarokra es integetett, meglattam. Iszonyu meleg volt, bementunk valami szurke satrak ala (mint egyes fesztivalokon) es lepihentunk. Aztan egy szobaban voltunk az emeleten es az ablak elott egy nagy golya leszallt a fenyofara. Nagyon furcsa szeme volt, pont ram nezett, aztan kenyelmesen elhelyezkedett es lefekudt (mint egy ember). Egy kicsit meg en is helyezkedtem, majd megneztem az orat es felebredtem. Vagy felebredtem es megneztem az orat. Igen.

2

Megint furcsa almaim voltak.
Az egyik ket tanaromrol szolt, egy fiatalabbrol, aki nem tudom pontosan, ki volt, es Bredarol, de fiatalabbnak nezett ki, magasabbnak, szekely bajusza volt, nagy cowboy kalapja, egyenesen allt, es nem akarhol.. a szinpadon, merthogy ez a ket tanarom eloadast tartott, valami komediat, rimekben beszeltek, a kozonseg meg dolt a rohogestol, es mindez egy olyan teremben volt, mint a bukaresti Magyar Haz, csakhogy keresztben, akarommondani ez az alombeli terem hosszabb volt, mint szeles, a bukaresti Magyar Haz pedig szelesebb, mint hosszu.
A masodik almom helyszine az egyetemunk nemletezo kertje. En meg az epuletben voltam, es felhivott a harmadeves Johanna, akart beszelni velem, kozben en kimentem a kertbe, mert ott nem olyan nagy a zaj, s kiderult, hogy ott megnagyobb, de kozben meglattam Johannat, egy padon ult, a dombon, a tobbi harmadeves lannyal, de nagyon ugy nezett ki, mint Eszter, es hosszu barna szoknyat viselt meg egy vilagoskek felsot. Epp amikor megmondta volna, amit akart, jott egy nagyon zajos csoport, valaki megszolitott, es elvesztem bennuk, s nagy zavarosan atalakult az alom egy masikka. Amelyikben elutaztam Mike hazajaba, de nem a Fulop szigetekre, hanem valami kozelebbi orszagba, szarazfoldon mentunk vegig, kocsival. Nem emlekszem pontosan kik voltak velem, tobb kocsival mentunk, egesz sereg ember, tobbek kozt a baratom [nem mint konkret szemely, hanem mint intezmeny]. Az volt a baj, hogy nem tisztaztam a tobbiekkel, sot meg magammal sem, hogy akkor en Mike-ot latogatom meg, nala fogok lakni, vele toltom el azt a nehany napot vagy a baratommal megyek kirandulni, es egyutt ismerunk meg egy uj kulturat, orszagot. S akkor bajlodtam a velem erkezo es az ott talalt sereggel (a Mike-eval). Vegul asszem kocsiban aludtam, egyedul. Sok homok volt, sehol egy fa, es hidegebb volt, mint amilyennek remeltem, razott a hideg. Aztan megis meggyozott Mike, hogy menjek el hozza, ismerjem meg a csaladjat. Nagyon furcsa, vekonyfalu haza volt, kis ablakokkal, de uveg nelkul, a hazban nem volt villany, sotetseg volt, de olyan.. falusi otthonnak tunt, baratsagosnak. S kb ennyi. Almodtam mast is azon az ejszakan, de csak ezek maradtak meg reggelig.