12

A tesóm és még néhány ismerős. Előbb egy tágas, furcsa belső térben voltunk, sötét volt, de jól ismertük, ott laktunk. Mindenki megszokta előbb-utóbb, és nem szerettük kimondottan, de megtanultunk benne élni, mozogni. Volt egy hosszú folyosó, ahol kb. 2 méterenként volt egy-egy fényfolt. Valahonnan fentről jött. A folyosón végig egy hosszú polcszerűség. A tesóm oda, az egyik fényfolt alá lepakolta a sminkjeit, minden reggel mielőtt elment volna munkába, ott kifestette magát. Mindenki meg volt barátkozva a hellyel, csak én nem találtam benne a helyem. Közben folyamatosan féltem, és végül kiderült, hogy nem hiába, hisz jöttek valakik, s mi elmenekültünk valahogy.
Aztán egy kisebb, sötétebb, szűkösebb zárt helyen voltunk, valahol egy pincében. Ez egy kocsma volt és épp szilveszteri bulit tartottak. Üres volt az egész hely, csak a főnök volt ott. Furcsamód oda nem azokkal mentem, akikkel együtt megmenekültem, hanem Rebekával és egy sráccal. A bulit ingyenesnek hírdették, de mégis kellett adjunk pénzt a főnöknek, hogy vegyen véres-májast. Féltünk, hogy ott is megtalálnak, de nem mentünk el, és próbáltuk jól érezni magunkat. Rebekáék táncoltak, a főnök engem is megfogott, s maga után ráncigált egy agresszív, nagy ívű, energikus táncba. Ő érezte a legjobban magát.

98

Előadáson voltam. A kolozsvári magyar színészek egy régi épületben [ami mellesleg a színház stúdiója volt álmomban] adtak elő valami nagyon modern darabot. Még azt is belevetítették, hogy kik kaptak ösztöndíjat az egyetemen. Arcképestől-mindenestől. Az előadás egyszercsak megszakadt, azt hittem, csak szünet, de mintha mindenki tudta volna, hogy nem, ennyi, vége. A női WC a lépcső után a harmadik ajtó balra. A férfi az első. Persze, az előadásban az egész teret felhasználták, így az ajtókat is kicsit átalakították, már nem tudtam, pontosan melyik ajtó mögött mi van. Teljesen össze voltam zavarodva. Aztán megjelent Rebeka, és kérdezte a tömegtől, kit érdekel a színházfesztivál. Sokan jelentkeztek, és kérdeztem, mikor lesz. Azt mondta Rebeka, ezen a hétvégén. Erre nekem is eszembe jutott, hogy ja tényleg, ez az a fesztivál, ami két napot tart, szombat és vasárnap. Végül valaki azt mondta, már nem biztos, hogy vannak helyek, Markóval kell beszélni, Bélával, de inkább Róberttel [ez amúgy egy magyarországi fiatal kritikus]. S ez is furcsa volt nekem, egyrészt hogy mióta szervez az RMDSz színházfesztivált, másrészt meg mi köze a két Markónak egymáshoz, meg Róbertnek az RMDSz-hez, s nem utolsó sorban hogy lehet egy színházfesztivál két napos?!

47

Harom nap egymas utan furcsa, halvany almaim voltak, es mindegyikbol csak egy kozponti elem maradt meg, de az nagyon eroteljesen.
Csutortokon M-rol almodtam, azt mondta, hogy nem szeret.
Penteken Rebekarol.
Szombaton zold tearol.

42

Rebekáról és Anette-ről álmodtam. Furcsa, mert már vagy egy hónapja nem találkoztam velük, de a tegnap este beszéltem róluk Nicoval. Nem pletyka, nem, nem, nem kell mindig rosszra gondolni :P
Az álmomban a közös bankettünkön voltunk, befejeztük az egyetemet és valahogy együtt volt a bankett. Egy liceumkori házibulira hasonlított, alig voltunk 10-20an, es szinte mindenki részeg volt [kivéve hármunkat, persze. nem tudom milyen lehet, amikor részegnek álmodod magad :P], s hülye játékokat játszottak. Mi meg unatkoztunk. Aztán Rebeka fogta magát s elment. Kb ennyi.

Még volt egy álmom az éjjel, egyik tanáromról. Neki az a szokása, hogy a vizsgaidőpontokat egymás utáni napokra teszi. [Általában az ő vizsgája a legnehezebb] Én pont a két vizsgaidőpont közötti éjszakát álmodtam meg. Szerencsére már levizsgáztam, tehát abszolút nem izgultam már. Valami kocsmában voltunk vagy hol, talán nála otthon, nem tudom, de többen voltunk, Kata csoporttársam, meg egy lány, aki már végzett, a tanár.. nem tudom, talán mások is voltak. A lényeg az, hogy az ivás-beszélgetés után, valamikor hajnalban ledőltünk, aludtunk egyet, es amikor felkeltünk, már nagyon kellett volna siessen a tanár, hogy elérjen vizsgára. S nem sietett. 40 perces késéssel végül taxiba ült. Én meg gondoltam, hogy ja ezért szokott ő mindig késni [mert tényleg legtöbbször jó negyedórákat késik]