A tesóm és még néhány ismerős. Előbb egy tágas, furcsa belső térben voltunk, sötét volt, de jól ismertük, ott laktunk. Mindenki megszokta előbb-utóbb, és nem szerettük kimondottan, de megtanultunk benne élni, mozogni. Volt egy hosszú folyosó, ahol kb. 2 méterenként volt egy-egy fényfolt. Valahonnan fentről jött. A folyosón végig egy hosszú polcszerűség. A tesóm oda, az egyik fényfolt alá lepakolta a sminkjeit, minden reggel mielőtt elment volna munkába, ott kifestette magát. Mindenki meg volt barátkozva a hellyel, csak én nem találtam benne a helyem. Közben folyamatosan féltem, és végül kiderült, hogy nem hiába, hisz jöttek valakik, s mi elmenekültünk valahogy.
Aztán egy kisebb, sötétebb, szűkösebb zárt helyen voltunk, valahol egy pincében. Ez egy kocsma volt és épp szilveszteri bulit tartottak. Üres volt az egész hely, csak a főnök volt ott. Furcsamód oda nem azokkal mentem, akikkel együtt megmenekültem, hanem Rebekával és egy sráccal. A bulit ingyenesnek hírdették, de mégis kellett adjunk pénzt a főnöknek, hogy vegyen véres-májast. Féltünk, hogy ott is megtalálnak, de nem mentünk el, és próbáltuk jól érezni magunkat. Rebekáék táncoltak, a főnök engem is megfogott, s maga után ráncigált egy agresszív, nagy ívű, energikus táncba. Ő érezte a legjobban magát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése