metró

valami furcsát csináltunk a metróval. kettőbe van vágva hosszában és közéékelve egy fotel, amin érdekes ülni.

felül egy anya kisbabájával, maga mögé ülteti a babát a fotelre. szerintem ez veszélyes.

elindul a metró és a baba leesik a metró alá, a sínek közé. időbe telik, míg megállítjuk a mozdonyt. leszállok, a gyerek sehol, az anya nem reagál. egyszer csak gügyögést, nyöszörgést hallok messziről. el kezdek rohanni visszafelé és elérek a megállóig és ott ül a baba, vár és bömböl.

édes, szőke kisfiú, egy éves lehet, felveszem az ölembe ügyesen, érzem a pici súlyát, apró kezei megkapaszkodnak bennem.

nem indulhatok el a metró után, mert jöhet egy új szerelvény, inkább kimegyek a felszínre. amint megyek fel a lépcsőkön egyik kezemben a gyermek, másikban a telefon - felhívom anyut, aki velem volt a metrón, hogy szálljon le a következő megállónál és a baba édesanyját is vigye magával, én majd busszal odaérek és visszaadom a kisfiút.