Vendégálom

Álmomban anyu meg akart ölni. Azelőtt Ákossal csinált valami kisebb kegyetlenséget, erre nem emlékszem, de valami olyasmi lehetett, hogy lelocsolta vízzel. Engem keresztre akart feszíteni, átszúrni a lábam és a kezem, s meggyújtani alattam valamit, máglyaszerűen. Számára ez nem tűnt halálosnak. Ment körbe a házban, és mindenhova vizet fecskendezett, spray-vel, hogy más ne gyulladjon meg, de ahogy kint, a fal mellett fecskendezett, a víz átfolyt a falon, mintha nem is lenne ott semmi. Próbáltam elmenekülni Hunival, aki szintén nem vette komolyan a dolgot, de nem is próbált visszatartani legalább. Emlékszem egy dombra, amin van néhány fénypötty, s ez a domb látszott este a város közepéből; a tömbházak két oldalt az út mellé voltak építve, s ez a domb a fénypöttyökkel pont velünk és az úttal szemben volt, mint a mesékben. Aztán repülőre ültünk (anyu azt is telefecskendezte vízzel), de az egyik ülésnél nem fértünk, így átültünk. De a következő pillanatban ismét otthon voltam. Írtam  a gépen egy cikket valamelyik újságnak erről, de rájöttem, hogy nem lenne elég időm a megjelenésig. Átmentem anyuhoz, de már nem emlékszem, miről beszéltünk. Visszajöttem, s apu megölelt, s mondta a maga mindignekemvanigazam-stílusában, hogy "úgyse fogja megcsinálni, hát látod, hogy nincs magánál", de én tudtam, hogy meg fogja. Ekkor jutott eszembe, hogy hívom a rendőröket, és ekkor ébredtem fel.

Köszönöm, Virág, hogy feltehettem. :)

metró

valami furcsát csináltunk a metróval. kettőbe van vágva hosszában és közéékelve egy fotel, amin érdekes ülni.

felül egy anya kisbabájával, maga mögé ülteti a babát a fotelre. szerintem ez veszélyes.

elindul a metró és a baba leesik a metró alá, a sínek közé. időbe telik, míg megállítjuk a mozdonyt. leszállok, a gyerek sehol, az anya nem reagál. egyszer csak gügyögést, nyöszörgést hallok messziről. el kezdek rohanni visszafelé és elérek a megállóig és ott ül a baba, vár és bömböl.

édes, szőke kisfiú, egy éves lehet, felveszem az ölembe ügyesen, érzem a pici súlyát, apró kezei megkapaszkodnak bennem.

nem indulhatok el a metró után, mert jöhet egy új szerelvény, inkább kimegyek a felszínre. amint megyek fel a lépcsőkön egyik kezemben a gyermek, másikban a telefon - felhívom anyut, aki velem volt a metrón, hogy szálljon le a következő megállónál és a baba édesanyját is vigye magával, én majd busszal odaérek és visszaadom a kisfiút.

fincsi

Kászonban vagyok a gyógyszertárban. újabban kibővítették és a kicsi épület minden szobájában más és más bolt van. hagyom anyut menjen a gyógyszertárba én meg szétnézek a péknél. van egy szoba tele színes édességekkel, cukorkákkal - arra egyáltalán nem fáj a fogam, de betévedek a tésztás, kekszes részlegre... és rendelek 4 csokis kekszet, olyan cookie, amilyet Franciaországban is vettem. eléggé drága, de mintha kevesebbet adnék a nőnek és ő sem veszi észre. össze van kuszálva az egész. s akkor frissen megsüti a cookie-t és forrón a kezembe adja, persze becsomagolva. hát el tudod képzelni hogy csurgott a nyálam mikor felébredtem (nem szó szerint! :P) s akkor még csomót babráltam míg sikerült elpakolni a pénztárcám meg amit vásároltam, kimentem abból a szobából és anyu mosolygott rám, már befejezte a vásárlást és várt már, kicsit sajnáltam ezért.

pár nappal ezelőtt is álmodtam hasonlót, hogy kávézókba, kocsmákba, önkiszolgálókba mentem el, vagy Szentgyörgyön, vagy Kászonban. sőt mintha dolgoztam volna egyikben.

már jó ideje gondolkozom, hogy írjam le, amiket álmodok, de végtelenül lusta vagyok és nincs úgyse semmi logika benne. de hát honnan is lenne?

s most pillanatnyilag nem jut eszembe, pedig megjegyeztem a tegnapi álmom is, le akartam írni. nade ennyi. pá shi puszi