55

Mamával repülővel jöttünk haza Angliából. Kétszer kellett váltani, egyszer Párizsban. Épp ott voltunk, leszálltunk a gépről, és kerestük, hol kell felszállni a következőre. Mama nagyon nehezen ment és nem is látott rendesen. Már idegesített. Sorbaálltam az információnál, de az előttem lévő ember is ugyanazt kérdezte, tehát én már nem érdeklődtem. A 7-es vágányra kellett állni. Lementünk a lépcsőn egy hosszú folyosóig, ahonnan 15 méterenként újabb lépcsők vittek le a vágányokra. Elindultunk az egyiken lefele, Mama még ott cammogott a lépcső közepén, mire én leértem, és észrevettem, hogy a 6-osnál vagyunk, a 7-es eggyel arrébb van. Ideges lettem, elindultam gyorsan fel, ordítottam Mamának, hogy fordulhat is vissza és siessen, mert mindjárt indul a metró. Ekkor már tudtam, hogy ezek a metrók kivisznek direkt a repülőhöz, mint máshol a buszok. A lépcső tetején találkoztam egy barátnőmmel, és együtt siettünk ezentúl. Mamát hátra hagytuk, ha jön, jó, ha nem, az ő baja. Mire kiértünk a repülőkhöz, láttuk, hogy 4 összekapcsolt repülő most szállt fel, szétvállnak egymástól és szerre felrobban az összes. Majd felszáll a következő 4, amelyik között az is, amelyikkel nekünk kellett volna mennünk, szétválnak s felrobbannak. Összenéztünk ijedten, s elindultunk megkeresni Mamát.

26

Brassóban voltam a tesómmal meg a nagynénimmel, felültünk a metróba, hogy hamarabb odaérjünk a központba. Tömeg volt a metrónál a lépcsőn, de gyorsan tovább is haladt az álmom, és már ott voltunk, ahol kellett lenni, feljöttünk a felszínre, ahol épp havazott, de mintha port havazna, olyan apró volt az egész és cseppet sem volt hideg. Kellett menjünk még egy kicsit gyalog, s amikor odaértem, a tesómék már nem voltak ott. Találkoztam Malc-kal, a két fiával [álmomban az egyikkel jártam], és egy csajjal, akiről rájöttem, hogy a másik srác új barátnője. Én valahogy már része voltam a családnak, s próbáltam barátkozni a csajjal, hogy ne érezze olyan furcsán magát.

metró

valami furcsát csináltunk a metróval. kettőbe van vágva hosszában és közéékelve egy fotel, amin érdekes ülni.

felül egy anya kisbabájával, maga mögé ülteti a babát a fotelre. szerintem ez veszélyes.

elindul a metró és a baba leesik a metró alá, a sínek közé. időbe telik, míg megállítjuk a mozdonyt. leszállok, a gyerek sehol, az anya nem reagál. egyszer csak gügyögést, nyöszörgést hallok messziről. el kezdek rohanni visszafelé és elérek a megállóig és ott ül a baba, vár és bömböl.

édes, szőke kisfiú, egy éves lehet, felveszem az ölembe ügyesen, érzem a pici súlyát, apró kezei megkapaszkodnak bennem.

nem indulhatok el a metró után, mert jöhet egy új szerelvény, inkább kimegyek a felszínre. amint megyek fel a lépcsőkön egyik kezemben a gyermek, másikban a telefon - felhívom anyut, aki velem volt a metrón, hogy szálljon le a következő megállónál és a baba édesanyját is vigye magával, én majd busszal odaérek és visszaadom a kisfiút.