Mamával repülővel jöttünk haza Angliából. Kétszer kellett váltani, egyszer Párizsban. Épp ott voltunk, leszálltunk a gépről, és kerestük, hol kell felszállni a következőre. Mama nagyon nehezen ment és nem is látott rendesen. Már idegesített. Sorbaálltam az információnál, de az előttem lévő ember is ugyanazt kérdezte, tehát én már nem érdeklődtem. A 7-es vágányra kellett állni. Lementünk a lépcsőn egy hosszú folyosóig, ahonnan 15 méterenként újabb lépcsők vittek le a vágányokra. Elindultunk az egyiken lefele, Mama még ott cammogott a lépcső közepén, mire én leértem, és észrevettem, hogy a 6-osnál vagyunk, a 7-es eggyel arrébb van. Ideges lettem, elindultam gyorsan fel, ordítottam Mamának, hogy fordulhat is vissza és siessen, mert mindjárt indul a metró. Ekkor már tudtam, hogy ezek a metrók kivisznek direkt a repülőhöz, mint máshol a buszok. A lépcső tetején találkoztam egy barátnőmmel, és együtt siettünk ezentúl. Mamát hátra hagytuk, ha jön, jó, ha nem, az ő baja. Mire kiértünk a repülőkhöz, láttuk, hogy 4 összekapcsolt repülő most szállt fel, szétvállnak egymástól és szerre felrobban az összes. Majd felszáll a következő 4, amelyik között az is, amelyikkel nekünk kellett volna mennünk, szétválnak s felrobbannak. Összenéztünk ijedten, s elindultunk megkeresni Mamát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése