A következő címkéjű bejegyzések mutatása: sötét. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: sötét. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. május 19., szombat

55

Mamával repülővel jöttünk haza Angliából. Kétszer kellett váltani, egyszer Párizsban. Épp ott voltunk, leszálltunk a gépről, és kerestük, hol kell felszállni a következőre. Mama nagyon nehezen ment és nem is látott rendesen. Már idegesített. Sorbaálltam az információnál, de az előttem lévő ember is ugyanazt kérdezte, tehát én már nem érdeklődtem. A 7-es vágányra kellett állni. Lementünk a lépcsőn egy hosszú folyosóig, ahonnan 15 méterenként újabb lépcsők vittek le a vágányokra. Elindultunk az egyiken lefele, Mama még ott cammogott a lépcső közepén, mire én leértem, és észrevettem, hogy a 6-osnál vagyunk, a 7-es eggyel arrébb van. Ideges lettem, elindultam gyorsan fel, ordítottam Mamának, hogy fordulhat is vissza és siessen, mert mindjárt indul a metró. Ekkor már tudtam, hogy ezek a metrók kivisznek direkt a repülőhöz, mint máshol a buszok. A lépcső tetején találkoztam egy barátnőmmel, és együtt siettünk ezentúl. Mamát hátra hagytuk, ha jön, jó, ha nem, az ő baja. Mire kiértünk a repülőkhöz, láttuk, hogy 4 összekapcsolt repülő most szállt fel, szétvállnak egymástól és szerre felrobban az összes. Majd felszáll a következő 4, amelyik között az is, amelyikkel nekünk kellett volna mennünk, szétválnak s felrobbannak. Összenéztünk ijedten, s elindultunk megkeresni Mamát.

2012. május 9., szerda

52

A dramaturgiás évfolyamtársaimmal voltam [köztük volt egy srác is], bementünk egy boltba, amiből le lehetett menni egy lépcsőn, és lent több kocsma, bulizós hely, pizzázó meg minden ilyen volt. Mindenki megállt vásárolni előbb. A lányok mind vettek egy-egy táskát, egy-egy fülbevalót és valami söröket, aztán lementek bulizni, vitték magukkal a srácot is. Én még nézelődtem, végül kiválasztottam a legszebb táskát és fülbevalót. Ugyanolyan szövet táska meg hozzá illő fülbevaló volt, mint amilyent a lányok vettek, de én szebb mintát választottam. Épp sorra kerültem a kasszánál, mire visszajöttek az évfolyamtársaim, és mondták, hogy megyünk máshova bulizni. Kifizettem, megnézték a lányok, hogy mit vettem, és a következő pillanatban már az utcán voltunk, egy Victor Babes-szerű utcán, valahol fent. Sötét volt, éjszaka, de világított egy égő nem messze. Az aszfalt végig volt karcolva hosszan az úton, és éreztem, hogy a térdem nagy sebességgel végigcsúszik az egyenletlen aszfalton, aztán jött a busz [vagy villamos?], felültünk, és mentünk bulizni. Közben a srác mesélt valamit arról, hogy miért nem volt jó az előző hely, de nem figyeltem rendesen. Nehéz, amikor közben megszólal az ébresztőm.

2012. május 7., hétfő

51

Egyik ismerősömnél voltam, valahol a 7. emeleten, egy sötét tömbházban. Egy másik barátja is ott volt, lassan besötétedett, és én indultam el. Kiléptem a lakásból, és észrevettem, hogy egy emelettel lennebb kijött egy lakásból egyik volt osztálytársam, akit rég nem láttam. Megijedtem, nem tudtam, hogy Kolozsváron lakik. Megálltam és hallgatóztam. Telefonált és nagyon szépen beszélt magyarul. Ebből azt szűrtem le, hogy biztosan régóta eljött Bukarestből, mert ott még eléggé törte a magyart. Végül úgy döntöttem, visszamegyek az imserősömékhez, hogy ne kelljen találkozzak a régi emlékkel.

2012. január 6., péntek

12


A tesóm és még néhány ismerős. Előbb egy tágas, furcsa belső térben voltunk, sötét volt, de jól ismertük, ott laktunk. Mindenki megszokta előbb-utóbb, és nem szerettük kimondottan, de megtanultunk benne élni, mozogni. Volt egy hosszú folyosó, ahol kb. 2 méterenként volt egy-egy fényfolt. Valahonnan fentről jött. A folyosón végig egy hosszú polcszerűség. A tesóm oda, az egyik fényfolt alá lepakolta a sminkjeit, minden reggel mielőtt elment volna munkába, ott kifestette magát. Mindenki meg volt barátkozva a hellyel, csak én nem találtam benne a helyem. Közben folyamatosan féltem, és végül kiderült, hogy nem hiába, hisz jöttek valakik, s mi elmenekültünk valahogy.
Aztán egy kisebb, sötétebb, szűkösebb zárt helyen voltunk, valahol egy pincében. Ez egy kocsma volt és épp szilveszteri bulit tartottak. Üres volt az egész hely, csak a főnök volt ott. Furcsamód oda nem azokkal mentem, akikkel együtt megmenekültem, hanem Rebekával és egy sráccal. A bulit ingyenesnek hírdették, de mégis kellett adjunk pénzt a főnöknek, hogy vegyen véres-májast. Féltünk, hogy ott is megtalálnak, de nem mentünk el, és próbáltuk jól érezni magunkat. Rebekáék táncoltak, a főnök engem is megfogott, s maga után ráncigált egy agresszív, nagy ívű, energikus táncba. Ő érezte a legjobban magát.