A következő címkéjű bejegyzések mutatása: lépcső. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: lépcső. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. május 19., szombat

55

Mamával repülővel jöttünk haza Angliából. Kétszer kellett váltani, egyszer Párizsban. Épp ott voltunk, leszálltunk a gépről, és kerestük, hol kell felszállni a következőre. Mama nagyon nehezen ment és nem is látott rendesen. Már idegesített. Sorbaálltam az információnál, de az előttem lévő ember is ugyanazt kérdezte, tehát én már nem érdeklődtem. A 7-es vágányra kellett állni. Lementünk a lépcsőn egy hosszú folyosóig, ahonnan 15 méterenként újabb lépcsők vittek le a vágányokra. Elindultunk az egyiken lefele, Mama még ott cammogott a lépcső közepén, mire én leértem, és észrevettem, hogy a 6-osnál vagyunk, a 7-es eggyel arrébb van. Ideges lettem, elindultam gyorsan fel, ordítottam Mamának, hogy fordulhat is vissza és siessen, mert mindjárt indul a metró. Ekkor már tudtam, hogy ezek a metrók kivisznek direkt a repülőhöz, mint máshol a buszok. A lépcső tetején találkoztam egy barátnőmmel, és együtt siettünk ezentúl. Mamát hátra hagytuk, ha jön, jó, ha nem, az ő baja. Mire kiértünk a repülőkhöz, láttuk, hogy 4 összekapcsolt repülő most szállt fel, szétvállnak egymástól és szerre felrobban az összes. Majd felszáll a következő 4, amelyik között az is, amelyikkel nekünk kellett volna mennünk, szétválnak s felrobbannak. Összenéztünk ijedten, s elindultunk megkeresni Mamát.

2012. május 7., hétfő

51

Egyik ismerősömnél voltam, valahol a 7. emeleten, egy sötét tömbházban. Egy másik barátja is ott volt, lassan besötétedett, és én indultam el. Kiléptem a lakásból, és észrevettem, hogy egy emelettel lennebb kijött egy lakásból egyik volt osztálytársam, akit rég nem láttam. Megijedtem, nem tudtam, hogy Kolozsváron lakik. Megálltam és hallgatóztam. Telefonált és nagyon szépen beszélt magyarul. Ebből azt szűrtem le, hogy biztosan régóta eljött Bukarestből, mert ott még eléggé törte a magyart. Végül úgy döntöttem, visszamegyek az imserősömékhez, hogy ne kelljen találkozzak a régi emlékkel.

2012. január 18., szerda

16

A volt barátaimról álmodtam, nem épp mindegyikről, de elég sokról. Szürkületkor elbújtam Bukarestben egy árokba, zöld volt a fű és hűvös, én meg hosszú cigány szoknyában voltam. Az árok fölé egy kis sátrat emeltem, eléje pedig tüzet gyújtottam, és néha fulladoztam a füsttől, ami bejött a sátramba, de nem érdekelt, fontosabb volt az, amit csináltam. Lestem valamelyik exemet, és vártam, hogy észrevegyen.
Egy másik kép egy óriási bálteremben történik, el akarok menni a buliból, és elindulok nagy Hammupipőke ruhámban lefele a véget nem érő lépcsőn (nagyobb mint a BBTE főépületében). Észreveszi egyik exem, és utánam rohan, hogy maradj még. Én persze nem akarok..