Vendégálom

Megpróbálom megfogalmazni valaki másnak az álmát, mert érdekesnek tűnt, és ő sem tudta igazán megfogalmazni. Here goes:

Moszkvába repültünk, de vonaton voltunk. Egy kis busz vitt ki a reptéren a repülőig, de mintha taxi lett volna, a repülő pedig vonat. Jó érzés volt repülni, és örültünk, hogy Oroszországba megyünk, de amikor megérkeztünk Moszkvába, mindenhol angol feliratok voltak, és olyan New Yorknak tűnt a hely.

Vendégálom

Álmomban anyu meg akart ölni. Azelőtt Ákossal csinált valami kisebb kegyetlenséget, erre nem emlékszem, de valami olyasmi lehetett, hogy lelocsolta vízzel. Engem keresztre akart feszíteni, átszúrni a lábam és a kezem, s meggyújtani alattam valamit, máglyaszerűen. Számára ez nem tűnt halálosnak. Ment körbe a házban, és mindenhova vizet fecskendezett, spray-vel, hogy más ne gyulladjon meg, de ahogy kint, a fal mellett fecskendezett, a víz átfolyt a falon, mintha nem is lenne ott semmi. Próbáltam elmenekülni Hunival, aki szintén nem vette komolyan a dolgot, de nem is próbált visszatartani legalább. Emlékszem egy dombra, amin van néhány fénypötty, s ez a domb látszott este a város közepéből; a tömbházak két oldalt az út mellé voltak építve, s ez a domb a fénypöttyökkel pont velünk és az úttal szemben volt, mint a mesékben. Aztán repülőre ültünk (anyu azt is telefecskendezte vízzel), de az egyik ülésnél nem fértünk, így átültünk. De a következő pillanatban ismét otthon voltam. Írtam  a gépen egy cikket valamelyik újságnak erről, de rájöttem, hogy nem lenne elég időm a megjelenésig. Átmentem anyuhoz, de már nem emlékszem, miről beszéltünk. Visszajöttem, s apu megölelt, s mondta a maga mindignekemvanigazam-stílusában, hogy "úgyse fogja megcsinálni, hát látod, hogy nincs magánál", de én tudtam, hogy meg fogja. Ekkor jutott eszembe, hogy hívom a rendőröket, és ekkor ébredtem fel.

Köszönöm, Virág, hogy feltehettem. :)

Móni vendégálma: 2012.02.16

Tegnap éjszaka (azaz 15-én valamikor hajnalban) megint álmodtam. Valami mini kísérletvasárnap szerűség volt otthon meg a suliban. Két meghívott fizika tanár volt, akik nálunk laktak. Az én szobámban aludtak, az egyik az alsó ágyban, a másik a fölsőben. Én nem tudtam, hogy ott vannak, bementem lazán a szobába, Dani öcsém valamit ott készített, én hangosan beszéltem hozzá stb. mintha csak otthon lennék, s mikor benézek az ágyba, látom, hogy ott alszanak a tanárok. Haragudtam öcsémre, hogy miért volt akkor bent, és miért nem szólt, hogy ne hangoskodjak. S ja, mintha nálunk a házban lettek volna a kísérletes standok.

A másik kép, ami megmaradt az, hogy délután volt, és vártuk, hogy kezdődjenek valami előadások. Ugyanaz az esemény volt, tehát elvileg Bukarestben történt, de ez már a suliban. Egy nagy vászon volt felhúzva, amire vetítettek, és vele szemben volt a nézőtér: egy széles lépcső, amit két oldalt valami falszerűség határolt (vagy a felfele kanyarodó lépcső?). Tisztára olyan volt, mint Kolozsváron a BBTE főépület nagylépcsője (lásd előző álom). Vagy mint a bukaresti régi Magyar Kulturális Intézetben. Öcsém rendezte a vetítőt, mi meg vártunk a lépcsőkön ülve. Tudom, hogy ott volt L. és a suliból meg Szendi, öcsém osztálytársa. Mindkettőnek volt valami társasága, de nem tudom kik voltak (talán más fizikás egyetemtársak is ott voltak, meg kisebb volt sulitársak, tanárok).

Köszönjük az álmokat, Móni! Másoktól is várjuk, hogy küldjék be álmaikat. :)

Móni vendégálma: 2012.02.12

Tegnap hajnalban (azaz 11-én) nem sikerült felkelnem tanulni a 9től kezdődő vizsgámra, viszont álmodtam furcsát. Csak arra emlékszem, hogy próbáltam utána elképzelni, hogyan magyaráznám L.-nek az álmot. Kapcsolatban volt vele, és a régi sulimmal. Olyasmit álmodhattam, hogy rég ismerjük egymást, hogy osztálytársak voltunk. Azzal magyaráztam neki, hogy valószínűleg az egyetem épülete és a suli épülete közötti hasonlóságok alapján volt az azonosítás… a szemközti folyosók, lépcsők, román és magyar terem.

furcsa álom

A kocsiban pár percre elszúnyókáltam (furcsa módon, mert borzasztó kellemetlenül ültem, és nagyon fáztam).

Aztán mikor megébredtem, kérdem anyutól, hogy elmentünk-e egy ménes mellett, erre fel azt mondta, dehogy. Aztán rájöttem, hogy álmodtam, pedig tisztára olyan volt, hogy simán megtörténhetett akkor, és ott.

Képzeletemben is éppen kocsival utaztunk, talán mindenki a családból pont úgy ült, ahogy a valóságban. Egy rét mellett mentünk el, s valahogy volt ott egy folyó is az út és a rét között, vagy merőleges irányban folyt. Minden esetre tisztán láttam, ahogy a ménes (mintha valami vadlovak lettek volna) száguldott a réten (talán terelték őket?), és egyszercsak útjukban állt a folyó, és belementek, fürödtek egyet. Közben mi a kocsiban tárgyaltunk róluk apával (mint ahogyan szoktunk beszélgetni a valóságban is a környező dolgokról) és talán így tudtam meg, hogy azok tiszta fajlovak voltak. Talán láttam a lovak színét is, de már nem emlékszem.

Köszi, Móni, hogy beküldted! Remélem, gyakrabban fogsz álmodni ezentúl :)