A kocsiban pár percre elszúnyókáltam (furcsa módon, mert borzasztó kellemetlenül ültem, és nagyon fáztam).
Aztán mikor megébredtem, kérdem anyutól, hogy elmentünk-e egy ménes mellett, erre fel azt mondta, dehogy. Aztán rájöttem, hogy álmodtam, pedig tisztára olyan volt, hogy simán megtörténhetett akkor, és ott.
Képzeletemben is éppen kocsival utaztunk, talán mindenki a családból pont úgy ült, ahogy a valóságban. Egy rét mellett mentünk el, s valahogy volt ott egy folyó is az út és a rét között, vagy merőleges irányban folyt. Minden esetre tisztán láttam, ahogy a ménes (mintha valami vadlovak lettek volna) száguldott a réten (talán terelték őket?), és egyszercsak útjukban állt a folyó, és belementek, fürödtek egyet. Közben mi a kocsiban tárgyaltunk róluk apával (mint ahogyan szoktunk beszélgetni a valóságban is a környező dolgokról) és talán így tudtam meg, hogy azok tiszta fajlovak voltak. Talán láttam a lovak színét is, de már nem emlékszem.
Köszi, Móni, hogy beküldted! Remélem, gyakrabban fogsz álmodni ezentúl :)
