Tegnap éjszaka (azaz 15-én valamikor hajnalban) megint álmodtam. Valami mini kísérletvasárnap szerűség volt otthon meg a suliban. Két meghívott fizika tanár volt, akik nálunk laktak. Az én szobámban aludtak, az egyik az alsó ágyban, a másik a fölsőben. Én nem tudtam, hogy ott vannak, bementem lazán a szobába, Dani öcsém valamit ott készített, én hangosan beszéltem hozzá stb. mintha csak otthon lennék, s mikor benézek az ágyba, látom, hogy ott alszanak a tanárok. Haragudtam öcsémre, hogy miért volt akkor bent, és miért nem szólt, hogy ne hangoskodjak. S ja, mintha nálunk a házban lettek volna a kísérletes standok.
A másik kép, ami megmaradt az, hogy délután volt, és vártuk, hogy kezdődjenek valami előadások. Ugyanaz az esemény volt, tehát elvileg Bukarestben történt, de ez már a suliban. Egy nagy vászon volt felhúzva, amire vetítettek, és vele szemben volt a nézőtér: egy széles lépcső, amit két oldalt valami falszerűség határolt (vagy a felfele kanyarodó lépcső?). Tisztára olyan volt, mint Kolozsváron a BBTE főépület nagylépcsője (lásd előző álom). Vagy mint a bukaresti régi Magyar Kulturális Intézetben. Öcsém rendezte a vetítőt, mi meg vártunk a lépcsőkön ülve. Tudom, hogy ott volt L. és a suliból meg Szendi, öcsém osztálytársa. Mindkettőnek volt valami társasága, de nem tudom kik voltak (talán más fizikás egyetemtársak is ott voltak, meg kisebb volt sulitársak, tanárok).
Köszönjük az álmokat, Móni! Másoktól is várjuk, hogy küldjék be álmaikat. :)
