45

Bulit rendezett az egyetem, itt fent volt a Hasdeuban, a Tovani nevű bolt helyén egy csűr/pince alakú kocsmában. A tesóm segített készülődni, kisminkelt, adott fülcsit, rúzst stb. Éjjel fél 12 volt, mire elindultam, de napfény volt kint. Útközben találkoztam egyik tanárnőmmel, ő is oda indult, de nem vártam meg. Világos farmerben voltam és egy nagyon magas pár cipőben, asszem világosszürke volt egy rózsaszín csíkkal rajta. Alig tudtam lemenni a sok lépcsőn, és amikor leértem, meglepődtem, hogy milyen kevesen vannak. Aztán megállapítottam, hogy későre értem oda, egy félórával korábban biztos sokkal többen voltak. Találtam három ismerőst három különböző csoportban, az egyik Csilla volt, a másik egy csaj, aki a sulinkban végzett, Andra, de én a harmadikhoz mentem oda, aki médiát tanult, de akiről reggel már nem tudtam, ki volt. Vele buliztam.

A másik álmomban egy kis gokart kocsit vezettem egy Sófalvához hasonló helyen, éjjel. Egy kanyar után jobbra is lehetett menni, balra is, észrevettem, hogy jobbra valami rendőrök állnak, ezért balra mentem, és persze, hogy azonnal beültek a kocsiba, és tekerték utánam. Végül a régi sulim udvarán voltunk, Bukarestben, de úgy nézett ki, mint egy gyár, zárt volt, sötét és rozsdás, ott beszélgettem a rendőrökkel.

43

Megint suli, megint azok az emberek, akiket nemrég ismertem meg [lengyel+orosz csoport], de ezúttal a régi sulimban voltunk, Bukarestben. Egy hosszú, több éves programból tértünk vissza az iskolába. Osztályról osztályra jártam az elején, mintha nem kellett volna órára mennem, csak ellenőriztem, hogy a kicsik mind bementek-e a termekbe, a társaim közül a kisebbek megtalálták-e a termet, ahol órájuk lesz, s végül én is beültem a románba, leültem az ablak mellé. A lengyel+orosz csoportból csak Maria volt ott, a hátam mögött ült, főlem kicsit jobbra. Pont mögöttem az oszim ült, fején egy simléderes sapkával. A többiek között volt egypár velem egyidős ember, de legtöbben kisebbek voltak, még 12-13 évesek is voltak. Senkinek nem volt ez furcsa, itt ilyen vegyes osztályok voltak ezek szerint. Bejött a tanárnő is és elkezdődött az óra. Csak arra emlékszem még, hogy egy idő után biztatott minket, hogy menjünk délután kiállításokra, majd este bulizni, és szóljunk neki is, hogy hol bulizunk, mert jönne ő is. Amikor vége lett az óránknak, a napsütésből már zuhogás lett, úgy indultunk az egyik kiállításra, mintha Oxfordban lettünk volna.

42

Egy suliban voltunk egy új városban, valami cserediák dolog lehetett. Egész nap ott kellett lenni, még akkor is, ha délután nem nagyon voltak programok. Délután hirtelen sötét lett és másnap reggelig úgy volt. Kb második-harmadik napom lehetett ezen az új helyen, mert nem tudtam még rendesen az utat hazafele, de megnyugtatott az, hogy nincs messze és hogy van GPS a telefonomon [ami amúgy nincs]. 2 körül éhes lettem, már sötét volt, de elmentem a kantinba, ami a sulinak az egyik terme volt, nem kellett kimenni az épületből, kifizettem a nemtomhány lejt, ettem, majd sétálgattam a sötét folyosókon. 4 körül megjelentek azok az emberek, akikkel együtt utaztam erre a helyre, eszeveszetten szaladtak, mint valami nyolcévesek, amikor kergetőznek, közben meg vigyorogtak, néha hátranéztek. Beültek egy terembe, én is beültem. Megkérdeztem, mi történik, és elmagyarázták, hogy most fognak ebédelni, mindjárt jön a tanárnő, és megkérdi, ki kér ebédet. Ingyen van, ha megvárod a 4 órát, ingyen van. Jött is a tanárnő, egy szigorú szemű fiatal nőci, aki egy ijesztő ráfagyott mosolyt viselt az arcán, testén pedig sötétkék kosztümöt. Tőlem is megkérdezte, kérek-e ebédet, én meg nem tudtam nemet mondani. Csirkecombot ettünk, nagyon kínos volt számomra, hogy minden zsíros, nincs szalvéta, ráadásul már nem fér belém egy harapás sem, pedig még a felénél sem vagyok. Nagy nehezen elfogyott a nagy része, és átsétáltunk egy másik terembe, ahol kézimunkázni kellett. Egy nappal korábban szép, fehér, hópelyhes képeslapokat készítettünk, azok még ott voltak egy panóra tűzdelve. Most a kis patakot [ami alig 20 centi átmérőjű volt és ott húzódott végig a teremben] kellett megtölteni sok-sok vízzel, hogy megnőjön akkorára, hogy az egész terem ússzon, és így megmeneküljön a kis hóember, ami csak vízen tud közlekedni. Ezzel párhuzamosan pedig elindultam haza. [Ez nagyon furcsa volt, mert tényleg egyszerre maradtam ott és mentem haza, mintha két különböző napot egyszerre éltem volna meg.] Nem használtam a GPS-t, de könnyen megtaláltam az utat.

31

Azt álmodtam, hogy néhány nappal többet maradtam Bukarestben, s így találkozhattam az oszimmal, sőt, az egész volt osztályommal. Késő délután volt, már sötétedett, de meleg volt kint, mindenki rövidnadrágban volt. Ültünk a suli udvarán, a kerítésen, s beszélgettünk, de mindenki csak úgy visszafogottan válaszolt, mintha kódoltan beszéltünk volna, látszólag banális dolgokba burkolva a nagy tervet, amit véghez kell vinni. Az oszim volt a nagyfőnök, őt vártuk, hogy fejezze be, amit még be kellett a suliban, tudjunk nekiállni. Egy annyira emlékszem még, hogy nagyon örült, amikor meglátott, utána meg nekiláttunk bútort cipelni. 

Móni vendégálma: 2012.02.16

Tegnap éjszaka (azaz 15-én valamikor hajnalban) megint álmodtam. Valami mini kísérletvasárnap szerűség volt otthon meg a suliban. Két meghívott fizika tanár volt, akik nálunk laktak. Az én szobámban aludtak, az egyik az alsó ágyban, a másik a fölsőben. Én nem tudtam, hogy ott vannak, bementem lazán a szobába, Dani öcsém valamit ott készített, én hangosan beszéltem hozzá stb. mintha csak otthon lennék, s mikor benézek az ágyba, látom, hogy ott alszanak a tanárok. Haragudtam öcsémre, hogy miért volt akkor bent, és miért nem szólt, hogy ne hangoskodjak. S ja, mintha nálunk a házban lettek volna a kísérletes standok.

A másik kép, ami megmaradt az, hogy délután volt, és vártuk, hogy kezdődjenek valami előadások. Ugyanaz az esemény volt, tehát elvileg Bukarestben történt, de ez már a suliban. Egy nagy vászon volt felhúzva, amire vetítettek, és vele szemben volt a nézőtér: egy széles lépcső, amit két oldalt valami falszerűség határolt (vagy a felfele kanyarodó lépcső?). Tisztára olyan volt, mint Kolozsváron a BBTE főépület nagylépcsője (lásd előző álom). Vagy mint a bukaresti régi Magyar Kulturális Intézetben. Öcsém rendezte a vetítőt, mi meg vártunk a lépcsőkön ülve. Tudom, hogy ott volt L. és a suliból meg Szendi, öcsém osztálytársa. Mindkettőnek volt valami társasága, de nem tudom kik voltak (talán más fizikás egyetemtársak is ott voltak, meg kisebb volt sulitársak, tanárok).

Köszönjük az álmokat, Móni! Másoktól is várjuk, hogy küldjék be álmaikat. :)

Móni vendégálma: 2012.02.12

Tegnap hajnalban (azaz 11-én) nem sikerült felkelnem tanulni a 9től kezdődő vizsgámra, viszont álmodtam furcsát. Csak arra emlékszem, hogy próbáltam utána elképzelni, hogyan magyaráznám L.-nek az álmot. Kapcsolatban volt vele, és a régi sulimmal. Olyasmit álmodhattam, hogy rég ismerjük egymást, hogy osztálytársak voltunk. Azzal magyaráztam neki, hogy valószínűleg az egyetem épülete és a suli épülete közötti hasonlóságok alapján volt az azonosítás… a szemközti folyosók, lépcsők, román és magyar terem.

90

Volt vagy harom almom, az egyikre abszolut nem emlekszem, a masodikrol csak annyit tudok, hogy egyik tanaromrol szolt, a harmadik meg osonosokrol [misi es eva], akiket valami eloadasra vittem be, a suliba, bukarestbe, de furcsa volt, mert a padlasrol kellett bemenni, az eloadas lent jatszodott, mi fentrol neztuk, es ugy tunt, mintha labirintus lenne lent.