Azt álmodtam, hogy néhány nappal többet maradtam Bukarestben, s így találkozhattam az oszimmal, sőt, az egész volt osztályommal. Késő délután volt, már sötétedett, de meleg volt kint, mindenki rövidnadrágban volt. Ültünk a suli udvarán, a kerítésen, s beszélgettünk, de mindenki csak úgy visszafogottan válaszolt, mintha kódoltan beszéltünk volna, látszólag banális dolgokba burkolva a nagy tervet, amit véghez kell vinni. Az oszim volt a nagyfőnök, őt vártuk, hogy fejezze be, amit még be kellett a suliban, tudjunk nekiállni. Egy annyira emlékszem még, hogy nagyon örült, amikor meglátott, utána meg nekiláttunk bútort cipelni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése