25

Egy rendezvényen voltam egy óriási épületben. Minden ott történt, a különböző egyetemek, karok ott voltak, koncertek, kiállítások, előadások, minden ott volt. Egy ismerősömmel elindultunk haza, de még mielőtt kiértünk volna az épületből, találkoztunk egy nagyobb tömeggel, akik között ismerősök is voltak. Én továbbmentem, egyedül, és egy sarok után felismertem a filozófia katedrát. Megálltam, hogy nézzem meg, hátha ki vannak téve a jegyek. Amíg ott álltam, megjelent egyik exem, és nagyon megörültünk egymásnak, mert rég nem találkoztunk, de alig váltottunk néhány szót, már jött a tömeg, amit elhagytam, köztük olyanok is, akiket korábban nem vettem észre, színházi emberek. Ők mondták, hogy egy workshopra mennek, amire nekem is el kellett volna mennem, nem tudom, hogy fogod megmagyarázni az oktatónak, hogy eddig miért nem voltál, de most muszáj elgyere. És mentem velük, néhány teremmel arrébb, egy pincében [?! én sem értem, de így volt]. Úton arrafele volt időm beszélni egy rég nem látott kolleganővel [aki amúgy nem létezik], és mondta, hogy neki ez most nagyon nehéz, pedig a színházvezetés mellett még mindig balettezik, és most mégis nehezére esnek ezek a mozdulatok, mozdulatsorok. Bementünk a terembe, és amíg én beszéltem a tanárral, vagy legalábbis azzal, akiről azt gondoltam, ezt a workshopot vezeti, ez a csajszi megállt a csoporttal szemben, és elkezdte adni az utasításokat. Ekkor hirtelen világossá vált, hogy ez a balett workshop, és ezt ő vezeti. Gyorsan áthúztam a cipőm, és elkezdtem a bemelegítést a többiekkel.