Megint suli, megint azok az emberek, akiket nemrég ismertem meg [lengyel+orosz csoport], de ezúttal a régi sulimban voltunk, Bukarestben. Egy hosszú, több éves programból tértünk vissza az iskolába. Osztályról osztályra jártam az elején, mintha nem kellett volna órára mennem, csak ellenőriztem, hogy a kicsik mind bementek-e a termekbe, a társaim közül a kisebbek megtalálták-e a termet, ahol órájuk lesz, s végül én is beültem a románba, leültem az ablak mellé. A lengyel+orosz csoportból csak Maria volt ott, a hátam mögött ült, főlem kicsit jobbra. Pont mögöttem az oszim ült, fején egy simléderes sapkával. A többiek között volt egypár velem egyidős ember, de legtöbben kisebbek voltak, még 12-13 évesek is voltak. Senkinek nem volt ez furcsa, itt ilyen vegyes osztályok voltak ezek szerint. Bejött a tanárnő is és elkezdődött az óra. Csak arra emlékszem még, hogy egy idő után biztatott minket, hogy menjünk délután kiállításokra, majd este bulizni, és szóljunk neki is, hogy hol bulizunk, mert jönne ő is. Amikor vége lett az óránknak, a napsütésből már zuhogás lett, úgy indultunk az egyik kiállításra, mintha Oxfordban lettünk volna.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: oszi. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: oszi. Összes bejegyzés megjelenítése
2012. április 15., vasárnap
2012. február 20., hétfő
31
Azt álmodtam, hogy néhány nappal többet maradtam Bukarestben, s így találkozhattam az oszimmal, sőt, az egész volt osztályommal. Késő délután volt, már sötétedett, de meleg volt kint, mindenki rövidnadrágban volt. Ültünk a suli udvarán, a kerítésen, s beszélgettünk, de mindenki csak úgy visszafogottan válaszolt, mintha kódoltan beszéltünk volna, látszólag banális dolgokba burkolva a nagy tervet, amit véghez kell vinni. Az oszim volt a nagyfőnök, őt vártuk, hogy fejezze be, amit még be kellett a suliban, tudjunk nekiállni. Egy annyira emlékszem még, hogy nagyon örült, amikor meglátott, utána meg nekiláttunk bútort cipelni.
2011. december 26., hétfő
7
Focimeccsen voltunk Nicoval, a volt oszimmal és még sok-sok ismerőssel. Valami nagy meccs lehetett, mert óriási stadionon játszottak, ráadásul a stadionnak a külső része is tele volt. Ezt úgy kell elképzelni, hogy a külső részén is ugyanolyan székek sorakoztak lefele, mint amilyenek bent vannak - ezek voltaz az ún. hallóhelyek. Mi fent ültünk, de kívül, tehát nem láttuk, csak hallottuk a meccset. Az volt a jó itt, hogy nyugodtan ki lehetett feküdni, és meccs közben lehetett napozni, filmet nézni vagy egyszerűen aludni. A WC is közel volt, szinte olyan volt az egész, mintha otthon ülnénk és hallgatnánk a meccset.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)