Megint suli, megint azok az emberek, akiket nemrég ismertem meg [lengyel+orosz csoport], de ezúttal a régi sulimban voltunk, Bukarestben. Egy hosszú, több éves programból tértünk vissza az iskolába. Osztályról osztályra jártam az elején, mintha nem kellett volna órára mennem, csak ellenőriztem, hogy a kicsik mind bementek-e a termekbe, a társaim közül a kisebbek megtalálták-e a termet, ahol órájuk lesz, s végül én is beültem a románba, leültem az ablak mellé. A lengyel+orosz csoportból csak Maria volt ott, a hátam mögött ült, főlem kicsit jobbra. Pont mögöttem az oszim ült, fején egy simléderes sapkával. A többiek között volt egypár velem egyidős ember, de legtöbben kisebbek voltak, még 12-13 évesek is voltak. Senkinek nem volt ez furcsa, itt ilyen vegyes osztályok voltak ezek szerint. Bejött a tanárnő is és elkezdődött az óra. Csak arra emlékszem még, hogy egy idő után biztatott minket, hogy menjünk délután kiállításokra, majd este bulizni, és szóljunk neki is, hogy hol bulizunk, mert jönne ő is. Amikor vége lett az óránknak, a napsütésből már zuhogás lett, úgy indultunk az egyik kiállításra, mintha Oxfordban lettünk volna.