A következő címkéjű bejegyzések mutatása: fehér. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: fehér. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. május 4., péntek

50

Gosiaval voltam és a lengyeles csoporttal. Valamiért egy rövid ideig együtt laktunk egy nagyobb házban, és mindenkinek kellett választania egyet a fehér falak közül, ahová kiteszi a családi fotókat, és annak alapján elmagyarázza a családi helyzetét. Maria azt mondta, nincsenek testvérei, de az apja nem szereti őt, és örökbe vett 3 gyereket. Vele nem foglalkozik. Egy srácról [akit a valóságban nem ismerek] azt mondták a fotói, hogy árva, de örökbe vette egy család, és szeretik, nagyon jól van, boldog. Én kevés képet tettem ki, és még nem kerültem sorra, de kicsit szomorú voltam, mert az én történetem nem is a legboldogabb, de nem is a legszomorúbb. Átlagos.

[Valamelyik nap még álmodtam Gosiaékról, de nem akar eszembe jutni, hogy pontosan mit.]

2012. április 14., szombat

42

Egy suliban voltunk egy új városban, valami cserediák dolog lehetett. Egész nap ott kellett lenni, még akkor is, ha délután nem nagyon voltak programok. Délután hirtelen sötét lett és másnap reggelig úgy volt. Kb második-harmadik napom lehetett ezen az új helyen, mert nem tudtam még rendesen az utat hazafele, de megnyugtatott az, hogy nincs messze és hogy van GPS a telefonomon [ami amúgy nincs]. 2 körül éhes lettem, már sötét volt, de elmentem a kantinba, ami a sulinak az egyik terme volt, nem kellett kimenni az épületből, kifizettem a nemtomhány lejt, ettem, majd sétálgattam a sötét folyosókon. 4 körül megjelentek azok az emberek, akikkel együtt utaztam erre a helyre, eszeveszetten szaladtak, mint valami nyolcévesek, amikor kergetőznek, közben meg vigyorogtak, néha hátranéztek. Beültek egy terembe, én is beültem. Megkérdeztem, mi történik, és elmagyarázták, hogy most fognak ebédelni, mindjárt jön a tanárnő, és megkérdi, ki kér ebédet. Ingyen van, ha megvárod a 4 órát, ingyen van. Jött is a tanárnő, egy szigorú szemű fiatal nőci, aki egy ijesztő ráfagyott mosolyt viselt az arcán, testén pedig sötétkék kosztümöt. Tőlem is megkérdezte, kérek-e ebédet, én meg nem tudtam nemet mondani. Csirkecombot ettünk, nagyon kínos volt számomra, hogy minden zsíros, nincs szalvéta, ráadásul már nem fér belém egy harapás sem, pedig még a felénél sem vagyok. Nagy nehezen elfogyott a nagy része, és átsétáltunk egy másik terembe, ahol kézimunkázni kellett. Egy nappal korábban szép, fehér, hópelyhes képeslapokat készítettünk, azok még ott voltak egy panóra tűzdelve. Most a kis patakot [ami alig 20 centi átmérőjű volt és ott húzódott végig a teremben] kellett megtölteni sok-sok vízzel, hogy megnőjön akkorára, hogy az egész terem ússzon, és így megmeneküljön a kis hóember, ami csak vízen tud közlekedni. Ezzel párhuzamosan pedig elindultam haza. [Ez nagyon furcsa volt, mert tényleg egyszerre maradtam ott és mentem haza, mintha két különböző napot egyszerre éltem volna meg.] Nem használtam a GPS-t, de könnyen megtaláltam az utat.

2012. április 8., vasárnap

39

A fehér-fekete általábban több árnyalatú szürkét jelent, de én most igazi fehérben és feketében álmodtam, azaz egy fehér dombocskán jöttem lefele egy fekete körvonallal megrajzolt úton. Az út meg felemelkedett a hátam mögött, sodródott, gyűlt, hullámzott, mint minden rendes absztrakt festményben, s egyre inkább űgy néztem ki, mintha egy óriási hegyről ereszkednék le. Szép és békés volt az egész, mert én is egy kis fekete emberke voltam, hogy passzoljak a háttérrel.
Rövid kis elalvás előtti álom volt, amin könnyen lehet tudatosan változtatni, de a lucid dreamingesek szerint a REM álmokat is könnyen lehet, szóval nyugodt lélekkel teszem fel az álomblogra. Meg amúgy is az utóbbi időben nem nagyon emlékszem a rendes álmaimra, tehát na, itt egy féltudatos álom

2010. január 17., vasárnap

88

Sófalván voltam valakivel, tél volt, mindent szép fehér hó lepett, és mi valamiért kellett siessünk valahova. Szaladtunk. És egyszer megjelent egy szőke, hosszú hajú pasi egy ici-pici fehér cabrio kocsiban. Sok ideig jött mellettünk, s mondta, üljünk be, elvisz. Én nem akartam, nem bíztam meg benne, de a társam [nem emlékszem, ki volt az, sőt még egy annyit sem tudnék megmondani, hogy lány vagy fiú] egyszercsak beült, ígyhát én is bevágódtam a hátsó ülésre. Akkora volt a kocsi, hogy nem fértem benne, a lábam lógott ki az ablakon. Így száguldottunk a hóban. Amikor megérkeztünk, nekünk adott egy kelléket, egy kalapot. Amikor hazaértünk, megnéztük a 'romániai magyar színházak kelléktára'-ban, hogy igazi kellékkel van-e dolgunk, és kiderült, hogy igen, az egyik székelyföldi színház kelléke, és így megtudtuk a srác nevét is, valami Cs-betűs.