2010. április 28., szerda
105
2010. március 24., szerda
98
2010. január 22., péntek
90
2010. január 17., vasárnap
88
2010. január 1., péntek
85
2009. december 30., szerda
84
Noémi azt is mondta, hogy az ő előadását is fogják játszani a fesztiválon.
2009. december 28., hétfő
82
Eloadast nezek egy magas toronyban a lepcson. Fentrol kezdodik, de egyre lennebb megyunk, mig le nem erunk a pince bejarataig. Az egesz beavatas szagu, legyel te is olyan, mint mi.. Kisse Osono-feeling, de mellette sok-sok jo, kedvem van hozza, lelkesedek, s izgat az a kis felelem, ami a beavatas utan var ram.. Tanacstalansag, fejvesztes, kacerkodas a gondolattal, ket szinesz megismerese, de szerencsere idoben megebredtem.
2009. december 25., péntek
80
2009. december 23., szerda
78
2009. december 10., csütörtök
76
2009. szeptember 16., szerda
60
Es almomban hallottam Ellanak a hangjat, amit roman szinhaztortenetrol mesel nekem. Tisztan emlekszem, hogy azt mondta, 1900 es 1914 kozott a bukaresti nemzeti szinhaznak [TNB] Virginia Woolf volt az igazgatoja, es Rodica Popescu Bitanescu hozta ot ide.
2009. szeptember 15., kedd
59
Furcsa hogy az ember kepes nem az anyanyelven almodni.
2009. június 22., hétfő
39
2009. április 11., szombat
valami vízben vagyok, tengerben, és erősek a hullámok. valaki van még velem, fenn egy emelvényen én pedig le kell ereszkedjek a vízbe valamiért, ő pedig fogja a kezem, nehogy elvigyen a víz. szóval hűvös víz vesz körül, kellemesen hullámzik én pedig tapogatom a lábammal a víz alatt a nagy köveket. aztán kimászok, tovább megyünk ezen a fa emelvényen és megint le kell menjek a vízbe, hogy tudjunk tovább haladni a sziget felé.
Valaki azt mondta, hogy úgy hangzik, mintha egy nehéz próbát kéne kiálljak, és meg akarom tenni és veszélyes, de van aki segítsen :) Meg azt, hogy a víz jelképezheti az érzelmeket - ez nagyon tetszik, mert az érzelmek bizony hasonlítanak a vízhez, nem lehet megfogni, bármilyen formába lehet önteni, ugyanakkor nagyon erősek is tudnak lenni, hullámokban jönni, mindent elseperni, vagy nyugodtan csordogálni, vagy megfagyni...
[...]
juuj épp írtam valami házit és hirtelen eszembejutott egy álom-töredék:
egyik nagyon jó tanár itt Lorientből alaposan lecseszett hogy "mi-am ieşit din mână", hogy rég nem fordítottam és el fogok felejteni és juuj de rosszul esett mert nagyon igaza volt! és annyira tisztelem azt az embert, nem akarom hogy rossz véleménye legyen rólam vagy valami...
és újból álmodtam azt, hogy szerepeltem egy színdarabban és nem tudtam a szövegem. volt nekem gyerekkoromban egy ilyen sokkom a színpadon, fel kell valahogy dolgozzam... hát szóval álmomban megint a "Minden egér szereti a sajtot"-ot játszottuk, de én nem Fruzsi voltam, hanem valaki más. világosan emlékszem hogy néztem ki a függony mögül s láttam a közönséget, mintha nagyobb lett volna a terem a magyar intézetben... és azt se tudtam, milyen jelmezem kéne legyen, mit kell mondjak, mikor kell belépjek a színpadra? egy adott pillanatban félmeztelen voltam és mezítláb és szóltak hogy na menjek! s akkor hamar felvettem egy blúzot valamit, de aztán kiderült hogy még nem én jövök. de sehogy se voltam jól öltözve és nem az én szerepemet játszottam.
hm. a valóságban, gyerekkoromban, meséljem el a sokkot, hátha jól fog esni... lám lám több mint 10-12 éve volt, mégis emlékszem... a "Minden egér szereti a sajtot"-ban én játszottam Fruzsit, a fehér egért (úgymond Júlia megfelelője, ha Veronaban játszódna). s egy adott pillanatban valamelyik nagyobb gyerek (aki az anyát játszodta) nem figyelt oda, nem tudta hol tart a darab és betuszkolt engem a színpadra és súgta, hogy mondjam "Soma! Soma!". De ez a jelenet már lejárt azelőtt. Alaposan megijedtem hogy na most mi lesz. és akkor mit csináljak, mondtam"Soma! Soma!" s reméltem hogy valahogy megoldódik, hogy kijön a másik szereplő és újra előadjuk a jelenetet? De nem jött. A másik meg nem engedett hogy visszamenjek a függöny mögé. Reménytelenül kiáltottam ugyanazt a nevet "Soma! Soma!"... Majdnem elsírtam magam. "Nem jó ez nem így van" fordultam a másik gyerek felé haragos hangon. És erre az egész közönség kacagni kezdett. Biztos nagyon cuki voltam. De ugyanakkor dühös és megszégyenült is. Azért álmodom nagy ritkán, hogy nem tudom a szövegem és mindjárt betuszkolnak a színpadra.
2009. március 26., csütörtök
30
2009. február 28., szombat
26
2009. január 4., vasárnap
termes van!
Huu mekkorat almodtam az ejjel... jobban mondva a reggel. Irto hideg van itt a szobamban Lorientben.
Olyan erzesem van, hogy tobbszor almodtam mostanaban arrol, hogy valamilyen szindarabot keszitunk. Es mindig az az erzesem, hogy nem tudom a szovegemet. A rendezo mind mondja, hogy nagyon fontos szerepem van, jol kell jatszodjam, akkor is, ha csak par sorom van, en meg valojaban abszolut nem emlekszem a szovegemre, mintha csak egyszer olvastam volna el valamikor regen. (valahogy igy vagyok a tanulassal, kell tudjam az anyagot, de az az erzesem, semmire sem emlekszem es holnap eloadas = vizsga) Es ma reggel mentunk egy busszal (almomban), ami a Katie volt, egy ideig Pityu vezette, majd atvette Kati, de nagyon lassan vezetett. Egyik atjaronal 3 gyerek akart atmenni, Kati megallt, a gyerekek intettek, hogy menjen, erre indulni akart es az egyik gyerek kiszokott es atszaladt a busz elott. En felhaborodottan elmeseltem Pityunak a jelenetet. Mentunk tovabb. De ez meg szokott tortenni a valo vilagban is, sose tudom, hogy na most atenged-e vagy sem a sofor? Valamik meg tortenhettek az uton, peldaul olyant hallottam, hogy ez a betlehemes nagy siker lesz, sot filmet is akarnak csinalni belole. S hat mikor megerkeztunk a templomba, ahol elo kellett adjuk, hat nagy taps, oriasi filmes stab, epp minket vartak. Nem tudom, milyen varosban jatszodott mindez, de szetszeledt mindenki keszulodni, nekem meg nagyon kellett pisilnem (igazabol is). Es kezdtem keresgelni abban az epuletben a wc-t, de sehogy sem talaltam (meg jo is, hanem... egy hosszabb zarojel erejeig, kiskoromban egyszer megtortent, hogy azt almodtam, hogy hatramegyek a kertbe, leguggolok a friss zold fube es elkezdek pisilni es hirtelen ereztem ahogy melegen elazik alattam az agy... :)))) De most sehogy se talaltam a wc-t. Egyik kijaratnal volt egy kapus, anyu is mellettem volt es azt mondta, lepjek haza - a roman televizio epuleteben voltunk, Bukarestben. De lusta voltam vagymi s keresgeltem tovabb. Aztan ott volt Tatiana is es az egesz hely ugy nezett ki, mint valami muzeum es nagyon elfaradtam es leultunk egy piros fotelre es Tatiana ragyujtott egy cigire (en karacsony esteje ota nem). Aztan odajott egy bacsi es megkerdezte mit keresunk ott. Erre en magamra vettem a hibat (tudtam en hogy nem jo otlet ott jarkalni es cigizni, abban a gyonyoru epuletben) es azt mondtam, hogy addig kerestem a wc-t, elfaradtam, tehat leultunk egy kicsit ide. Furcsamod franciaul kezdtem neki magyarazkodni. Es megkerdezte milyen szigetrol jottunk? Erre mindketten, hogy Bukarestbol! (pedig Tatiana Ploiestibol)
Ennyi a mai termes, tobbre nem emlekszem mar...
2009. január 1., csütörtök
1
6-kor bejott a szobaba 3 nagyon reszeg srac. Ugy jottek be, mintha a sajat szobajukba jonnenek, de nem lepodtek meg nagyon, amikor lattak, hogy 4en mar ott vagyunk (errol talan irok a masik blogomba). Azt mondtak, sorcovazni jottek, enekeltek nekunk egyet, es kimentek. Tobb szobaba nem mentek be.
Na es akkor az almok, amikre emlekszem.
Az egyik Levirol (volt baratom) szolt. Nem ugyanabban a varosban voltunk, valoszinuleg Szentgyorgyon volt, es felhivott telefonon, nagyon kedves volt, azt mondta, ezentul udvarolni fog nekem, atgondolt mindent, es most mar tudja, mit akar. [A tavasszal meg felt egy komolyabb kapcsolattol, nem tudta mit akar, egy lepes elore, ketto hatra. Ha elmeselem neki ezt az almot, megijed :P Amugy azt mondtak a tegnap a hirekben (ilyesmiket mondanak a hiradoban), hogy Szilveszterkor busuiocot kell tenni a parna ala, es akkor megalmodod a jovendobelid.. valahogy ugy fogalmaztak: megalmodod azt, akit mar most is szeretsz, csak meg nem tudod (?!)]
A masodik amire emlekszem valami idegen sraccal volt, nem ismerem.. fiatal, de nalam idosebb, aki mar tud valamit, mar ert valamihez.. Zsomborhoz hasonlitom, aki felvett egyszer, amikor stoppoltam Sofalva es Vasarhely kozott. Na szoval ez az idegen srac elmagyarazta, hogy mit kell csinaljak. Egyfajta James Bond-ozas volt, egy nagyon zsufolt jardan (mint a filmekben egy nagy amerikai varos utcai) kellett vigyek egy borondot, aztan egy kocsival kellett jojjon egy idosebb pasi (japan?), s elvegye tolem a csomagot.
A harmadik szinhazzal kapcsolatos. Andy (baratnom) rendezett valami alternativ szinhazi dolgot, nem neveznem eloadasnak.. olyasmi volt, mint Purcarete Pantagruel sogornojenek a legeleje, jatek, mindenkepp eleg ijeszto volt, 2 egesz termet megtoltott novenyekkel, allatkakkal, emberekkel, hasznalt mindenfele ismeretlen vagy felismerhetetlen dolgot, kellett vigyazz mire lepsz ra. A sok babara emlekszem, mint Noeminek (szobatarsam) az Oltoztessuk fel a mezteleneket plakatja (nem emlekszem a rendezore, de jovoheten meg tudom nezni).
Egy masikban egy ehhez hasonlo kornyezetbe kellett bemenjek, es egy bottal megerintsem egy nagy, puha, nyalkas allatka (mint egy nagy csupasz csiga --> irtozom toluk) szemet, es kozben elkepzeltem, hogy milyen rossz erzes lehet neki. Aztan kijottem, es megmondtak, hogy nem is azt kellett volna megerintsem, hanem a masik teremben a kut mellett, a foldon van valami magozott cseresznye, es azt.
Almodtam a nagyszuleimrol is vagy legalabbis az egyik almomban gondolatban vegig velem voltak, ereztem a jelenletuket, megha nem is lattam oket vegig. Tatamnak valami ismeroset vartuk, egy idos bacsit, es Karacsony volt, unnepi hangulat, de fa helyett valami szaraz viragok es levelek voltak kidiszitve.. egymassal. Es ez teljesen normalisnak tunt. Aztan jott a bacsi, es valami olyan erzes volt, mint a Totekban, csak mi nem voltunk annyira el tole, es o sem volt olyan tulzas, de mindenkepp ugy ultunk ott egyutt negyen, mint ebben a dramaban, nem mertunk csinalni semmit. Aztan a bacsi meglatta a szaraz mindenfelet, megorult neki, es akkor mar mi is mosolyogtunk, s minden jo volt. Kellemes alom volt, de kicsit feszult, talan rossz hasonlat az Orkeny-drama.