A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szinhaz. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szinhaz. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. április 28., szerda

105

A tegnap elmentem szinhazba, es kiderult, hogy nem lesz eloadas, mert az egyik szineszno beteg. Az ejjel megalmodtam az eloadast, Nico is ott volt. Engem meg megfogtak s bevittek a szinpadra, utana meg elmeseltem Niconak, hogy ujabban mindig ezt csinaljak velem szinhazban. Olyan a kepem vagy mi.. rossz helyre ulok.

2010. március 24., szerda

98

Előadáson voltam. A kolozsvári magyar színészek egy régi épületben [ami mellesleg a színház stúdiója volt álmomban] adtak elő valami nagyon modern darabot. Még azt is belevetítették, hogy kik kaptak ösztöndíjat az egyetemen. Arcképestől-mindenestől. Az előadás egyszercsak megszakadt, azt hittem, csak szünet, de mintha mindenki tudta volna, hogy nem, ennyi, vége. A női WC a lépcső után a harmadik ajtó balra. A férfi az első. Persze, az előadásban az egész teret felhasználták, így az ajtókat is kicsit átalakították, már nem tudtam, pontosan melyik ajtó mögött mi van. Teljesen össze voltam zavarodva. Aztán megjelent Rebeka, és kérdezte a tömegtől, kit érdekel a színházfesztivál. Sokan jelentkeztek, és kérdeztem, mikor lesz. Azt mondta Rebeka, ezen a hétvégén. Erre nekem is eszembe jutott, hogy ja tényleg, ez az a fesztivál, ami két napot tart, szombat és vasárnap. Végül valaki azt mondta, már nem biztos, hogy vannak helyek, Markóval kell beszélni, Bélával, de inkább Róberttel [ez amúgy egy magyarországi fiatal kritikus]. S ez is furcsa volt nekem, egyrészt hogy mióta szervez az RMDSz színházfesztivált, másrészt meg mi köze a két Markónak egymáshoz, meg Róbertnek az RMDSz-hez, s nem utolsó sorban hogy lehet egy színházfesztivál két napos?!

2010. január 22., péntek

90

Volt vagy harom almom, az egyikre abszolut nem emlekszem, a masodikrol csak annyit tudok, hogy egyik tanaromrol szolt, a harmadik meg osonosokrol [misi es eva], akiket valami eloadasra vittem be, a suliba, bukarestbe, de furcsa volt, mert a padlasrol kellett bemenni, az eloadas lent jatszodott, mi fentrol neztuk, es ugy tunt, mintha labirintus lenne lent.

2010. január 17., vasárnap

88

Sófalván voltam valakivel, tél volt, mindent szép fehér hó lepett, és mi valamiért kellett siessünk valahova. Szaladtunk. És egyszer megjelent egy szőke, hosszú hajú pasi egy ici-pici fehér cabrio kocsiban. Sok ideig jött mellettünk, s mondta, üljünk be, elvisz. Én nem akartam, nem bíztam meg benne, de a társam [nem emlékszem, ki volt az, sőt még egy annyit sem tudnék megmondani, hogy lány vagy fiú] egyszercsak beült, ígyhát én is bevágódtam a hátsó ülésre. Akkora volt a kocsi, hogy nem fértem benne, a lábam lógott ki az ablakon. Így száguldottunk a hóban. Amikor megérkeztünk, nekünk adott egy kelléket, egy kalapot. Amikor hazaértünk, megnéztük a 'romániai magyar színházak kelléktára'-ban, hogy igazi kellékkel van-e dolgunk, és kiderült, hogy igen, az egyik székelyföldi színház kelléke, és így megtudtuk a srác nevét is, valami Cs-betűs.

2010. január 1., péntek

85

Színházfesztivál volt Sófalván, épp nagymamám udvarán. Rengeteg ember jött, külföldről is. Találkoztam olyan emberekkel, akiket gyulai fesztiválon ismertem meg a nyáron. Az egyik kérdezte, hol van a sófalvi múzeum. A nagymamám kertjében szabadon szaladgált egypár ló. Az egyik közülül fehér volt

2009. december 30., szerda

84

Elmentünk előadást nézni, mert valami fesztivál volt, amin a mi színiseink is részt vettek. Ez az előadás pont a román harmadév produkciója volt, és valahogy a nézők közül vagy negyvenen a színpadon kellett legyenek. Noémi is ott volt, ő mondta, hogy mi bele leszünk építve az előadásba. És azzal el is kezdődött a nagyszabású hangos, színes show.
Noémi azt is mondta, hogy az ő előadását is fogják játszani a fesztiválon.

2009. december 28., hétfő

82

Egy uj varosban talalkozom Lacoval, o mar ismeri a helyet and he welcomes me.

Eloadast nezek egy magas toronyban a lepcson. Fentrol kezdodik, de egyre lennebb megyunk, mig le nem erunk a pince bejarataig. Az egesz beavatas szagu, legyel te is olyan, mint mi.. Kisse Osono-feeling, de mellette sok-sok jo, kedvem van hozza, lelkesedek, s izgat az a kis felelem, ami a beavatas utan var ram.. Tanacstalansag, fejvesztes, kacerkodas a gondolattal, ket szinesz megismerese, de szerencsere idoben megebredtem.

2009. december 25., péntek

80

A lanyokkal egy koktel partin, nem tudom pontosan kikkel, de Cilka biztos ott volt. Sotetseg volt, mintha az egyik teremben egy rendes nagy koncert lett volna, s megsem volt zaj, csak olyan kellemes zongorazas hallatszott onnan, ahol en voltam. Szep terdigero ruhakban voltunk, pezsgoztunk, mindenkinek koszontunk, arcunkat arcukhoz kozelitettuk, de puszi nem volt, nehogy elkenjuk a ruzst. Es mintha-mintha szinhazi emberekkel lehetett ott talalkozni, de nem vagyok biztos benne.

2009. december 23., szerda

78

fiatal ujsagiro csajszi teleirja a fuzetet, publikalt s publikalatlan cikkek szinhazrol

2009. december 10., csütörtök

76

Tanarom Bahrtalot rendezett. A foszereplot egy kis szoke csajszi jatszta, fekete kocsit vezetett az eloadasban, a probak egy garazsban folytak. Valamiert en is ott voltam. Sok-sok ferfi vett korul, es nehanyan papirdarabkakkal dobaltak. Elmagyaraztak, hogy az eloadas cime Shakespeare Othellojabol jon, Jago mondja egy adott pillanatban. Ja es Jago persze kocsit vezet.

2009. szeptember 16., szerda

60

Megint szinhazrol almodtam, de most egy nagy, emeletes kocsmaban volt, olyan western tipusu, habol, ahol keseket dobalnak. De biztonsagban voltam, hiszen M is ott volt, es almomban o is nagy cowboy volt.
Es almomban hallottam Ellanak a hangjat, amit roman szinhaztortenetrol mesel nekem. Tisztan emlekszem, hogy azt mondta, 1900 es 1914 kozott a bukaresti nemzeti szinhaznak [TNB] Virginia Woolf volt az igazgatoja, es Rodica Popescu Bitanescu hozta ot ide.

2009. szeptember 15., kedd

59

Angolul almodtam. Egy hazban voltam valami orult fiatalemberekkel, mind szineszek. Egyik Drakulanak, masik Jezusnak meg hasonlo szereploknek voltak feloltozve. Kortars szinhaz, egyetlen egy nezovel: velem. A szobraszat es a szinhaz talalkozasa. Komediat lathattam, angolul. Rengeteg szoviccet mondtak, volt amit nem ertettem meg. Amikor eszrevettek, hogy nem ertem egyik poent, az egyik szinesz ramnezett s elmagyarazta. En voltam a vilag kozepe :) Vicces volt nagyon.
Furcsa hogy az ember kepes nem az anyanyelven almodni.

2009. június 22., hétfő

39

Egyes almok tul absztraktak ahhoz, hogy szavakba foglaljuk, de megis megprobalom. Egy regi, kopott voros szinhazteremben voltunk, a nezok mar mind be voltak ulve. Valami fesztival lehetett vagy valami mas rendezveny, de nem hagyomanyos, szokasos eloadas elott alltunk. Talan csak dijkiosztas vagy mas hasonlo eloados-beszedes-tapsolos dolog. Valami szervezoszeruseg voltam, nem civil nezo, de megsem voltam benne a nagy emberek kozott, akik mindent tudnak. Hegyi viszont igen. Mindegyre forgolodott, jott-ment. Egyszer en is kimentem, meg nem volt megkezdodve az eloadas, valami eloadot kellett megkeressek, aki nem volt a helyen, aztan kergetozesfeleseg ment vegbe a probateremtol az oltozokig mindenhol. Egybol tobben lettek, es mar nem tudtam milyen jatekot jatszunk. Sotetseg volt kint es hideg, talan az eso is esett. Olyan jo hideg, nedves levego jott be. Uveges volt az ajto es ittunk valamit egy kis irodaban, mintha egy kis elhagyatott varoska allomasan dolgoznank. Aztan ennek valahogy vege lett es bementem a szinhazterembe, leultem valahova a folyoso szelere egy ures szekre es Nico odault mogem. Beszelgettem hol vele, hol a mellettem ulo pasassal. Es megjelent elottem Hegyinek a szigoru tekintete, tudtam, hogy nem helyesli az elobbi muveszkergetest, es tudtam, hogy nekem azt muszaj volt ugy csinalni.. Es kezdodott az eloadas, felment a fuggony nagy tapsolasok kozepette.

2009. április 11., szombat

eltelt mindjárt két óra, mióta felkeltem, tehát nem emlékszem nagyon világosan
valami vízben vagyok, tengerben, és erősek a hullámok. valaki van még velem, fenn egy emelvényen én pedig le kell ereszkedjek a vízbe valamiért, ő pedig fogja a kezem, nehogy elvigyen a víz. szóval hűvös víz vesz körül, kellemesen hullámzik én pedig tapogatom a lábammal a víz alatt a nagy köveket. aztán kimászok, tovább megyünk ezen a fa emelvényen és megint le kell menjek a vízbe, hogy tudjunk tovább haladni a sziget felé.
Valaki azt mondta, hogy úgy hangzik, mintha egy nehéz próbát kéne kiálljak, és meg akarom tenni és veszélyes, de van aki segítsen :) Meg azt, hogy a víz jelképezheti az érzelmeket - ez nagyon tetszik, mert az érzelmek bizony hasonlítanak a vízhez, nem lehet megfogni, bármilyen formába lehet önteni, ugyanakkor nagyon erősek is tudnak lenni, hullámokban jönni, mindent elseperni, vagy nyugodtan csordogálni, vagy megfagyni...

[...]
juuj épp írtam valami házit és hirtelen eszembejutott egy álom-töredék:
egyik nagyon jó tanár itt Lorientből alaposan lecseszett hogy "mi-am ieşit din mână", hogy rég nem fordítottam és el fogok felejteni és juuj de rosszul esett mert nagyon igaza volt! és annyira tisztelem azt az embert, nem akarom hogy rossz véleménye legyen rólam vagy valami...

és újból álmodtam azt, hogy szerepeltem egy színdarabban és nem tudtam a szövegem. volt nekem gyerekkoromban egy ilyen sokkom a színpadon, fel kell valahogy dolgozzam... hát szóval álmomban megint a "Minden egér szereti a sajtot"-ot játszottuk, de én nem Fruzsi voltam, hanem valaki más. világosan emlékszem hogy néztem ki a függony mögül s láttam a közönséget, mintha nagyobb lett volna a terem a magyar intézetben... és azt se tudtam, milyen jelmezem kéne legyen, mit kell mondjak, mikor kell belépjek a színpadra? egy adott pillanatban félmeztelen voltam és mezítláb és szóltak hogy na menjek! s akkor hamar felvettem egy blúzot valamit, de aztán kiderült hogy még nem én jövök. de sehogy se voltam jól öltözve és nem az én szerepemet játszottam.

hm. a valóságban, gyerekkoromban, meséljem el a sokkot, hátha jól fog esni... lám lám több mint 10-12 éve volt, mégis emlékszem... a "Minden egér szereti a sajtot"-ban én játszottam Fruzsit, a fehér egért (úgymond Júlia megfelelője, ha Veronaban játszódna). s egy adott pillanatban valamelyik nagyobb gyerek (aki az anyát játszodta) nem figyelt oda, nem tudta hol tart a darab és betuszkolt engem a színpadra és súgta, hogy mondjam "Soma! Soma!". De ez a jelenet már lejárt azelőtt. Alaposan megijedtem hogy na most mi lesz. és akkor mit csináljak, mondtam"Soma! Soma!" s reméltem hogy valahogy megoldódik, hogy kijön a másik szereplő és újra előadjuk a jelenetet? De nem jött. A másik meg nem engedett hogy visszamenjek a függöny mögé. Reménytelenül kiáltottam ugyanazt a nevet "Soma! Soma!"... Majdnem elsírtam magam. "Nem jó ez nem így van" fordultam a másik gyerek felé haragos hangon. És erre az egész közönség kacagni kezdett. Biztos nagyon cuki voltam. De ugyanakkor dühös és megszégyenült is. Azért álmodom nagy ritkán, hogy nem tudom a szövegem és mindjárt betuszkolnak a színpadra.

2009. március 26., csütörtök

30

Szinhazi eloadas, nagyon sotet, diszletet es kellekeket teszunk-veszunk ket jelenet kozti sotetsegben.. kisebb szerepeim vannak.. egy nagy kerek asztal, korulotte vagy hat szek, de nem mindegyik foglalt..

2009. február 28., szombat

26

Azt hiszem, sokmindent almodtam az ejjel, de sokaig aludtam, ezert csak Igorra emlekszem. A suliban talalkoztunk, Bukarestben, emlekszem a parkettre, a voros fuggonyra, tiszta szinhazi ter. Deszka es vaszon. Es sok-sok erzelem. O ki volt festve es probaruhaban volt. Talan szunet volt vagy epp lejart a proba. Azert mentem, mert hivott. Panaszkodott, el volt egy kicsit kenodve, szuksege volt beszelgetni valakivel, aki temaban van. Sipirol meselt. Csalodott benne. Almomban erosebb, magabiztosabb volt. Jovoben mar biztos olyan lesz a valosagban is. Ez az egyetem ezt csinalja az emberrel.

2009. január 4., vasárnap

termes van!

Huu mekkorat almodtam az ejjel... jobban mondva a reggel. Irto hideg van itt a szobamban Lorientben.

Olyan erzesem van, hogy tobbszor almodtam mostanaban arrol, hogy valamilyen szindarabot keszitunk. Es mindig az az erzesem, hogy nem tudom a szovegemet. A rendezo mind mondja, hogy nagyon fontos szerepem van, jol kell jatszodjam, akkor is, ha csak par sorom van, en meg valojaban abszolut nem emlekszem a szovegemre, mintha csak egyszer olvastam volna el valamikor regen. (valahogy igy vagyok a tanulassal, kell tudjam az anyagot, de az az erzesem, semmire sem emlekszem es holnap eloadas = vizsga) Es ma reggel mentunk egy busszal (almomban), ami a Katie volt, egy ideig Pityu vezette, majd atvette Kati, de nagyon lassan vezetett. Egyik atjaronal 3 gyerek akart atmenni, Kati megallt, a gyerekek intettek, hogy menjen, erre indulni akart es az egyik gyerek kiszokott es atszaladt a busz elott. En felhaborodottan elmeseltem Pityunak a jelenetet. Mentunk tovabb. De ez meg szokott tortenni a valo vilagban is, sose tudom, hogy na most atenged-e vagy sem a sofor? Valamik meg tortenhettek az uton, peldaul olyant hallottam, hogy ez a betlehemes nagy siker lesz, sot filmet is akarnak csinalni belole. S hat mikor megerkeztunk a templomba, ahol elo kellett adjuk, hat nagy taps, oriasi filmes stab, epp minket vartak. Nem tudom, milyen varosban jatszodott mindez, de szetszeledt mindenki keszulodni, nekem meg nagyon kellett pisilnem (igazabol is). Es kezdtem keresgelni abban az epuletben a wc-t, de sehogy sem talaltam (meg jo is, hanem... egy hosszabb zarojel erejeig, kiskoromban egyszer megtortent, hogy azt almodtam, hogy hatramegyek a kertbe, leguggolok a friss zold fube es elkezdek pisilni es hirtelen ereztem ahogy melegen elazik alattam az agy... :)))) De most sehogy se talaltam a wc-t. Egyik kijaratnal volt egy kapus, anyu is mellettem volt es azt mondta, lepjek haza - a roman televizio epuleteben voltunk, Bukarestben. De lusta voltam vagymi s keresgeltem tovabb. Aztan ott volt Tatiana is es az egesz hely ugy nezett ki, mint valami muzeum es nagyon elfaradtam es leultunk egy piros fotelre es Tatiana ragyujtott egy cigire (en karacsony esteje ota nem). Aztan odajott egy bacsi es megkerdezte mit keresunk ott. Erre en magamra vettem a hibat (tudtam en hogy nem jo otlet ott jarkalni es cigizni, abban a gyonyoru epuletben) es azt mondtam, hogy addig kerestem a wc-t, elfaradtam, tehat leultunk egy kicsit ide. Furcsamod franciaul kezdtem neki magyarazkodni. Es megkerdezte milyen szigetrol jottunk? Erre mindketten, hogy Bukarestbol! (pedig Tatiana Ploiestibol)


Ennyi a mai termes, tobbre nem emlekszem mar...

2009. január 1., csütörtök

1

Az ejjel 2-ig buliztam, ittam bort, pezsgot, de nem tul sokat. Aztan lefekudtem es reggel 10-ig aludtam, eleg jol. Rengeteget almodtam, es 5re emlekszem is. Nehanyszor megebredtem, es bennem volt az, hogy jaj ne felejtsem el az almaimat. Azt hiszem az almok kozben is probaltam tudatositani, hogy ez csak alom, es erre kell emlekezni. Amikor almodok, szinte ebren vagyok, neha osszemosodik a ket vilag. Nagyon erdekes dolog.
6-kor bejott a szobaba 3 nagyon reszeg srac. Ugy jottek be, mintha a sajat szobajukba jonnenek, de nem lepodtek meg nagyon, amikor lattak, hogy 4en mar ott vagyunk (errol talan irok a masik blogomba). Azt mondtak, sorcovazni jottek, enekeltek nekunk egyet, es kimentek. Tobb szobaba nem mentek be.
Na es akkor az almok, amikre emlekszem.

Az egyik Levirol (volt baratom) szolt. Nem ugyanabban a varosban voltunk, valoszinuleg Szentgyorgyon volt, es felhivott telefonon, nagyon kedves volt, azt mondta, ezentul udvarolni fog nekem, atgondolt mindent, es most mar tudja, mit akar. [A tavasszal meg felt egy komolyabb kapcsolattol, nem tudta mit akar, egy lepes elore, ketto hatra. Ha elmeselem neki ezt az almot, megijed :P Amugy azt mondtak a tegnap a hirekben (ilyesmiket mondanak a hiradoban), hogy Szilveszterkor busuiocot kell tenni a parna ala, es akkor megalmodod a jovendobelid.. valahogy ugy fogalmaztak: megalmodod azt, akit mar most is szeretsz, csak meg nem tudod (?!)]

A masodik amire emlekszem valami idegen sraccal volt, nem ismerem.. fiatal, de nalam idosebb, aki mar tud valamit, mar ert valamihez.. Zsomborhoz hasonlitom, aki felvett egyszer, amikor stoppoltam Sofalva es Vasarhely kozott. Na szoval ez az idegen srac elmagyarazta, hogy mit kell csinaljak. Egyfajta James Bond-ozas volt, egy nagyon zsufolt jardan (mint a filmekben egy nagy amerikai varos utcai) kellett vigyek egy borondot, aztan egy kocsival kellett jojjon egy idosebb pasi (japan?), s elvegye tolem a csomagot.

A harmadik szinhazzal kapcsolatos. Andy (baratnom) rendezett valami alternativ szinhazi dolgot, nem neveznem eloadasnak.. olyasmi volt, mint Purcarete Pantagruel sogornojenek a legeleje, jatek, mindenkepp eleg ijeszto volt, 2 egesz termet megtoltott novenyekkel, allatkakkal, emberekkel, hasznalt mindenfele ismeretlen vagy felismerhetetlen dolgot, kellett vigyazz mire lepsz ra. A sok babara emlekszem, mint Noeminek (szobatarsam) az Oltoztessuk fel a mezteleneket plakatja (nem emlekszem a rendezore, de jovoheten meg tudom nezni).

Egy masikban egy ehhez hasonlo kornyezetbe kellett bemenjek, es egy bottal megerintsem egy nagy, puha, nyalkas allatka (mint egy nagy csupasz csiga --> irtozom toluk) szemet, es kozben elkepzeltem, hogy milyen rossz erzes lehet neki. Aztan kijottem, es megmondtak, hogy nem is azt kellett volna megerintsem, hanem a masik teremben a kut mellett, a foldon van valami magozott cseresznye, es azt.

Almodtam a nagyszuleimrol is vagy legalabbis az egyik almomban gondolatban vegig velem voltak, ereztem a jelenletuket, megha nem is lattam oket vegig. Tatamnak valami ismeroset vartuk, egy idos bacsit, es Karacsony volt, unnepi hangulat, de fa helyett valami szaraz viragok es levelek voltak kidiszitve.. egymassal. Es ez teljesen normalisnak tunt. Aztan jott a bacsi, es valami olyan erzes volt, mint a Totekban, csak mi nem voltunk annyira el tole, es o sem volt olyan tulzas, de mindenkepp ugy ultunk ott egyutt negyen, mint ebben a dramaban, nem mertunk csinalni semmit. Aztan a bacsi meglatta a szaraz mindenfelet, megorult neki, es akkor mar mi is mosolyogtunk, s minden jo volt. Kellemes alom volt, de kicsit feszult, talan rossz hasonlat az Orkeny-drama.