2009. június 22., hétfő

39

Egyes almok tul absztraktak ahhoz, hogy szavakba foglaljuk, de megis megprobalom. Egy regi, kopott voros szinhazteremben voltunk, a nezok mar mind be voltak ulve. Valami fesztival lehetett vagy valami mas rendezveny, de nem hagyomanyos, szokasos eloadas elott alltunk. Talan csak dijkiosztas vagy mas hasonlo eloados-beszedes-tapsolos dolog. Valami szervezoszeruseg voltam, nem civil nezo, de megsem voltam benne a nagy emberek kozott, akik mindent tudnak. Hegyi viszont igen. Mindegyre forgolodott, jott-ment. Egyszer en is kimentem, meg nem volt megkezdodve az eloadas, valami eloadot kellett megkeressek, aki nem volt a helyen, aztan kergetozesfeleseg ment vegbe a probateremtol az oltozokig mindenhol. Egybol tobben lettek, es mar nem tudtam milyen jatekot jatszunk. Sotetseg volt kint es hideg, talan az eso is esett. Olyan jo hideg, nedves levego jott be. Uveges volt az ajto es ittunk valamit egy kis irodaban, mintha egy kis elhagyatott varoska allomasan dolgoznank. Aztan ennek valahogy vege lett es bementem a szinhazterembe, leultem valahova a folyoso szelere egy ures szekre es Nico odault mogem. Beszelgettem hol vele, hol a mellettem ulo pasassal. Es megjelent elottem Hegyinek a szigoru tekintete, tudtam, hogy nem helyesli az elobbi muveszkergetest, es tudtam, hogy nekem azt muszaj volt ugy csinalni.. Es kezdodott az eloadas, felment a fuggony nagy tapsolasok kozepette.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése