Legyalogoltam a hegyről egész a katonai táborig. Mindenki aludt még a kapitányon kívül. Adott pár jó tanácsot, többek közt azt, hogy meneküljek az eső elől és motorral könnyebb közlekedni. Azzal is mentem vissza, és szerencsém volt, mert nem ért utol az eső. Lentről közben érkezett a főnökasszony, kerülgette ő is az esőt nagy ívben, és furcsamód hosszú nyári ruhát viselt és nem volt cipő a lábán. Valami lányok jöttek vele. Én ezt tudtam, pedig nem találkoztam vele. Amikor felértem a hegyre, kiderült, hogy ott kell maradjak, amíg le nem jár a koncert, mert szükség van rám az együttesben. L is zenélt benne meg még páran, akikre nem emlékszem. Egy kis fa emelvényre álltunk, előtte volt egy szabad tér a közönségnek, körbe pedig mindenféle dolgokat árultak, mint egy vásáron.
Én egy furcsa hangszeren játszottam, olyan volt, mint egy hosszú, lapos hegedű, de csak két húrja volt. Ilyesmi volt, mint a képen, csak hegedű, kéthúros és egy vonóval szólaltattam meg. Álmomban nagyon jól csináltam, pedig amúgy nem tudok én hangszereken játszani. S zenélés közben mintha megjelent volna valami vonzódás köztem és L között, de közte és egy másik lány között is, a végén pedig elment vele.
De nem gond, értem is jött valaki, és mielőtt elmentünk volna, megálltam az egyik standnál, ahol fonalat meg kötött sálakat árultak. Fonalat szerettem volna vásárolni, de mind nagyon drágák voltak, 50 lej körül, és az volt a furcsa, hogy drágább volt a fonal, mint a kész sál. Végül nem vettem semmit. Már kezdett nagyon elborulni az ég és elindultunk. Kicsit csalódott voltam, de azért örültem, hogy nem kell egyedül indulni. Mikor indultunk volna, láttuk a főnökasszonyt megérkezni a lányokkal, mezítláb, fáradtan, kibontott hajjal. Elosontunk óvatosan két bokor között, hogy ne vegyen észre, s lemotoroztunk a hegyről.
