60

Megint szinhazrol almodtam, de most egy nagy, emeletes kocsmaban volt, olyan western tipusu, habol, ahol keseket dobalnak. De biztonsagban voltam, hiszen M is ott volt, es almomban o is nagy cowboy volt.
Es almomban hallottam Ellanak a hangjat, amit roman szinhaztortenetrol mesel nekem. Tisztan emlekszem, hogy azt mondta, 1900 es 1914 kozott a bukaresti nemzeti szinhaznak [TNB] Virginia Woolf volt az igazgatoja, es Rodica Popescu Bitanescu hozta ot ide.

21

Egy kodakos csajrol almodtam, Enikorol, aki most jott vissza Hollandiabol, ahol erasmusozott. Amugy csikszeredai, Bukarestben egyetemista, es nem lattam mar vagy 3 eve. Ugy volt, vasarnap jon ide, es akkor talalkozunk, tehat aktualis tema rola almodni. Almomban mar vasarnap volt, esett az eso (mint ahogy most teszi), de Sofalvan voltam, es ott talalkoztunk. Csakhogy a kozosseg jobban hasonlitott egy regi amerikai falu kozossegere. A ferfiak mind cowboyok voltak, es mindenki nagyon csunyan nezett, amikor mi ketten bementunk a kocsmaba (the saloon). Pedig csak bitter lemont kertunk. Aztan vegul a kocsma elott ultunk le egy padra. Ez a kozpont Sofalvan, de almomban sokkal nagyobb volt, tele volt padokkal, es tobb epulet volt, minden fabol, nagyon sok ember jarkalt/allt, pacik is voltak.. just like in the wild west.. amikor epp nincsenek rossz emberek a kozelben, akiktol mindenki fel, menekul es aki lelovi a serifet. Es mi beszelgettunk. De ugy tunt, mintha o abszolut nem tudna arrol, hogy milyenek ezek az emberek, mik a szokasok nalunkfele, en meg egy kicsit feltem, de azert tudtam, hogy vegulis nem csinalunk/csinaltunk semmi rosszat, tehat nem kellene bajunk essen. Es ha megis, ugysem a mi hibank [ez olyan, mint amikor atmegyek a zebran, megha kocsi jon akkor is; zebra, nincs jelzolampa, at kell engedjen, ha elut, o a hibas]