45

Bulit rendezett az egyetem, itt fent volt a Hasdeuban, a Tovani nevű bolt helyén egy csűr/pince alakú kocsmában. A tesóm segített készülődni, kisminkelt, adott fülcsit, rúzst stb. Éjjel fél 12 volt, mire elindultam, de napfény volt kint. Útközben találkoztam egyik tanárnőmmel, ő is oda indult, de nem vártam meg. Világos farmerben voltam és egy nagyon magas pár cipőben, asszem világosszürke volt egy rózsaszín csíkkal rajta. Alig tudtam lemenni a sok lépcsőn, és amikor leértem, meglepődtem, hogy milyen kevesen vannak. Aztán megállapítottam, hogy későre értem oda, egy félórával korábban biztos sokkal többen voltak. Találtam három ismerőst három különböző csoportban, az egyik Csilla volt, a másik egy csaj, aki a sulinkban végzett, Andra, de én a harmadikhoz mentem oda, aki médiát tanult, de akiről reggel már nem tudtam, ki volt. Vele buliztam.

A másik álmomban egy kis gokart kocsit vezettem egy Sófalvához hasonló helyen, éjjel. Egy kanyar után jobbra is lehetett menni, balra is, észrevettem, hogy jobbra valami rendőrök állnak, ezért balra mentem, és persze, hogy azonnal beültek a kocsiba, és tekerték utánam. Végül a régi sulim udvarán voltunk, Bukarestben, de úgy nézett ki, mint egy gyár, zárt volt, sötét és rozsdás, ott beszélgettem a rendőrökkel.

42

Egy suliban voltunk egy új városban, valami cserediák dolog lehetett. Egész nap ott kellett lenni, még akkor is, ha délután nem nagyon voltak programok. Délután hirtelen sötét lett és másnap reggelig úgy volt. Kb második-harmadik napom lehetett ezen az új helyen, mert nem tudtam még rendesen az utat hazafele, de megnyugtatott az, hogy nincs messze és hogy van GPS a telefonomon [ami amúgy nincs]. 2 körül éhes lettem, már sötét volt, de elmentem a kantinba, ami a sulinak az egyik terme volt, nem kellett kimenni az épületből, kifizettem a nemtomhány lejt, ettem, majd sétálgattam a sötét folyosókon. 4 körül megjelentek azok az emberek, akikkel együtt utaztam erre a helyre, eszeveszetten szaladtak, mint valami nyolcévesek, amikor kergetőznek, közben meg vigyorogtak, néha hátranéztek. Beültek egy terembe, én is beültem. Megkérdeztem, mi történik, és elmagyarázták, hogy most fognak ebédelni, mindjárt jön a tanárnő, és megkérdi, ki kér ebédet. Ingyen van, ha megvárod a 4 órát, ingyen van. Jött is a tanárnő, egy szigorú szemű fiatal nőci, aki egy ijesztő ráfagyott mosolyt viselt az arcán, testén pedig sötétkék kosztümöt. Tőlem is megkérdezte, kérek-e ebédet, én meg nem tudtam nemet mondani. Csirkecombot ettünk, nagyon kínos volt számomra, hogy minden zsíros, nincs szalvéta, ráadásul már nem fér belém egy harapás sem, pedig még a felénél sem vagyok. Nagy nehezen elfogyott a nagy része, és átsétáltunk egy másik terembe, ahol kézimunkázni kellett. Egy nappal korábban szép, fehér, hópelyhes képeslapokat készítettünk, azok még ott voltak egy panóra tűzdelve. Most a kis patakot [ami alig 20 centi átmérőjű volt és ott húzódott végig a teremben] kellett megtölteni sok-sok vízzel, hogy megnőjön akkorára, hogy az egész terem ússzon, és így megmeneküljön a kis hóember, ami csak vízen tud közlekedni. Ezzel párhuzamosan pedig elindultam haza. [Ez nagyon furcsa volt, mert tényleg egyszerre maradtam ott és mentem haza, mintha két különböző napot egyszerre éltem volna meg.] Nem használtam a GPS-t, de könnyen megtaláltam az utat.