50

Gosiaval voltam és a lengyeles csoporttal. Valamiért egy rövid ideig együtt laktunk egy nagyobb házban, és mindenkinek kellett választania egyet a fehér falak közül, ahová kiteszi a családi fotókat, és annak alapján elmagyarázza a családi helyzetét. Maria azt mondta, nincsenek testvérei, de az apja nem szereti őt, és örökbe vett 3 gyereket. Vele nem foglalkozik. Egy srácról [akit a valóságban nem ismerek] azt mondták a fotói, hogy árva, de örökbe vette egy család, és szeretik, nagyon jól van, boldog. Én kevés képet tettem ki, és még nem kerültem sorra, de kicsit szomorú voltam, mert az én történetem nem is a legboldogabb, de nem is a legszomorúbb. Átlagos.

[Valamelyik nap még álmodtam Gosiaékról, de nem akar eszembe jutni, hogy pontosan mit.]

15

Fiú voltam, olyan 20 éves, és egy kicsit kattant. Tudtam, hogy a többiek (azaz a családom, apám és a lánytesóm) idiótának néznek, és éreztem is, hogy a fejemmel baj van, nem tudom rendesen összekötni a dolgokat. Valahogy mégis rájöttem a családomban újra és újra megtörténő bűnről. A lánytesóm, egy huszonvalahány éves szép, szőke csajszi, kismacskákat ölt meg, majd elégette őket. Miután erre rájöttem, fogtam magam, bezártam őt egy kis házba (ami hasonlított a Sófalvi házunkhoz), és felgyújtottam. Őrjöngve jött apám, hogy mit művelsz, te ostoba? De én elmagyaráztam neki, hogy miért tettem. Átváltozott az arca hirtelen, rémület ült a szemébe, bennem pedig végre összeállt a kép, hogy anyám miért rekedt egy égett házba és romboló haragot és undort éreztem az egész családom iránt.