Fiú voltam, olyan 20 éves, és egy kicsit kattant. Tudtam, hogy a többiek (azaz a családom, apám és a lánytesóm) idiótának néznek, és éreztem is, hogy a fejemmel baj van, nem tudom rendesen összekötni a dolgokat. Valahogy mégis rájöttem a családomban újra és újra megtörténő bűnről. A lánytesóm, egy huszonvalahány éves szép, szőke csajszi, kismacskákat ölt meg, majd elégette őket. Miután erre rájöttem, fogtam magam, bezártam őt egy kis házba (ami hasonlított a Sófalvi házunkhoz), és felgyújtottam. Őrjöngve jött apám, hogy mit művelsz, te ostoba? De én elmagyaráztam neki, hogy miért tettem. Átváltozott az arca hirtelen, rémület ült a szemébe, bennem pedig végre összeállt a kép, hogy anyám miért rekedt egy égett házba és romboló haragot és undort éreztem az egész családom iránt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése