10.

Szilveszter éjszakáján nagyon sok álmom volt. Állítólag a jövendőbelijét is megálmodják a lányok ezen az éjszakán. Hát az én álmaimban vagy 3 ismerős férfi volt és néhány ismeretlen, tehát nem lettem sokkal okosabb.
Nem tudom eldönteni, hogy több apró álmom volt vagy csak 1-2, ami nagyon elnyult.. Kezdem onnan, hogy egyszercsak egy buszon voltam, Kolozsváron. Egy olyan utcán ment ez a busz, ami nem létezik, de álmomban teljesen normális volt. Egyik megállónál felszálltak az ellenőrök: két csinos nő, rövid ruhácskában, magassarkú cipőben, nagyon kisminkelve. Én be voltam szarva, hogy nincs jegyem, de aztán eszembe jutott, hogy van bérletem. A félelem nem múlt el, de szerencsére tőlem nem is kértek jegyet. Ugyanott szálltunk le, és furcsamód ugyanoda mentünk. Egy vendéglőbe. Nekem találkoznom kellett valakivel, de titokban. Végül kiderült, hogy az a valaki ismeri az ellenőröket, így ők leültek egy asztalhoz, én egy másik, kisebbhez. Besétált egy régi ismerősöm és együtt ebédeltünk. Egyszer eszembe jutott, hogy már déli 2 óra és sietnem kell haza, hogy még 4 előtt fel tudjak hívni valakit telefonon [talán egy orvost, de már nem emlékszem pontosan]. Hazasiettem, a Mărăști fele. Otthon volt a szobatársam, és valahogy sokkal közelebbi kapcsolatban voltunk, mint a valóságban. Segített fürdeni. Ja és kádunk is volt.

Aztán hirtelen a Hașdeuban voltam. Elindultam egy régi épületbe, ami a központ fele volt, de a Hányinger utca tetején összefutottam két csoporttársammal, egy lánnyal és egy fiúval [dramaturgián a valóságban nincs fiú a csoportban], és kérdezték, hogy a hétfői és a keddi óránk meg lesz-e tartva. [Az a tanár, akivel álmomban hétfőn lett volna órám, ebben a félévben nem tanít engem.] Nem tudtam mit válaszolni, s végül megegyeztünk abban, hogy elmegyünk és kiderül. De nekem sietnem kellett, így ott hagytam őket, s megérkeztem egy magas épülethez, ami nagyon creepy volt, mint a Tim Burton filmekben. Ott a legnagyobb meglepetésemre találkoztam egy gyerekkori barátnőmmel és annak valami barátnőivel. Az egyik közülük ment férjhez, a többi meg bridesmaid volt. Mind furcsa ruhákban voltak és fényképezkedtek. Direkt azért jöttek ebbe az épületbe, mert itt jó fotók készülnek. Felmentünk ezért a második emeletre, ott jobb a fény. S mikor felértem, megláttam három csajt, akiket egy másik álmomból ismertem. Azt az álmot is azon az éjszakán álmodtam. Vagyis ezt:

Malcolmmal találkoztam egy este, és felvitt egy toronyba, ahol valami kutatók mindenféle dolgokkal kísérleteznek. Eléggé elhagyatottnak tűnt a hely, de akart 1-2 fehér köpenyes szemüveges ürge. A torony legtetejében volt még két csaj, bemutatott nekik, ők is magyarok voltak. Mondták, hogy még kell jöjjön valaki, és rövid idő múlva meg is jött egy feketébe öltözött lány. Egy nagyon furcsa, rongyos szoknya volt rajta és facipőt viselt a lábán, amit bevont egy fekete anyaggal. Azt mondta, nagyon megunta már azt a cipőt és ott hagyja a toronyban. Nekem nagyon kellett, pedig nem tetszett különösebben a cipő maga, inkább a gondolat, hogy facipő és bármivel be lehet vonni. Végül bementünk egy vasajtóval zárható terembe és az egyik fehér köpenyes ránk zárta az ajtót. Bent nagyon sötét volt, de nem féltem. olyan érzésem volt, mint a vidámparkban.
Aztán egyszer kijöttünk az épületből, és az utcasarkon pont akkor fordult be egy csomó ember. A kinézetükből lehetett látni, hogy angolok, aztán megláttam Maurice-t és tudtam, hogy Malcolmhoz jönnek. Odaértek és megöleltem Maurice-t nagyon, majd adtam neki egy csomó aprópénzt, betettem a zsebébe. Ő kocsiba ült én meg visszamentem Malcolmmal az épületbe.

Egy másik kép, ami beugrik az egy nagyon zavaros és vad folyó, amin megy egy kajak. Két ember ül benne, a hátsó vak. Kiesik a kezéből az evező és ő meg kiesik a kajakból. Én a partról nézem és félek, hogy oda fog veszni. De egyszer csak látom, hogy a víz a partra vitte a vak embert és az megmenekült.