Álmomban anyu meg akart ölni. Azelőtt Ákossal csinált valami kisebb kegyetlenséget, erre nem emlékszem, de valami olyasmi lehetett, hogy lelocsolta vízzel. Engem keresztre akart feszíteni, átszúrni a lábam és a kezem, s meggyújtani alattam valamit, máglyaszerűen. Számára ez nem tűnt halálosnak. Ment körbe a házban, és mindenhova vizet fecskendezett, spray-vel, hogy más ne gyulladjon meg, de ahogy kint, a fal mellett fecskendezett, a víz átfolyt a falon, mintha nem is lenne ott semmi. Próbáltam elmenekülni Hunival, aki szintén nem vette komolyan a dolgot, de nem is próbált visszatartani legalább. Emlékszem egy dombra, amin van néhány fénypötty, s ez a domb látszott este a város közepéből; a tömbházak két oldalt az út mellé voltak építve, s ez a domb a fénypöttyökkel pont velünk és az úttal szemben volt, mint a mesékben. Aztán repülőre ültünk (anyu azt is telefecskendezte vízzel), de az egyik ülésnél nem fértünk, így átültünk. De a következő pillanatban ismét otthon voltam. Írtam a gépen egy cikket valamelyik újságnak erről, de rájöttem, hogy nem lenne elég időm a megjelenésig. Átmentem anyuhoz, de már nem emlékszem, miről beszéltünk. Visszajöttem, s apu megölelt, s mondta a maga mindignekemvanigazam-stílusában, hogy "úgyse fogja megcsinálni, hát látod, hogy nincs magánál", de én tudtam, hogy meg fogja. Ekkor jutott eszembe, hogy hívom a rendőröket, és ekkor ébredtem fel.
Köszönöm, Virág, hogy feltehettem. :)
